Kokain és alkohol az NHL-ben

A kokain jobb, mert nem vagy tőle másnapos.

Így kezdődik Magnus Nyström cikke, ami a minap jelent meg a svéd Expressen című lapban. A bevezető mondat nem a szerző tollából származik, hanem az öt névtelenséget kérő játékos egyikétől, ami rávilágít arra, hogy igen komoly problémáról van szó a tengerentúlon.

“A Stanley Kupa rájátszása. A szezon legfontosabb időszaka, ekkor akar mindenki csúcsformába kerülni, ekkor akarja mindenki a legjobb tudását hozni. Ez pedig óriási stresszel jár.” Így kezdte Nyström első interjúalanya, aki kertelés nélkül bevallotta, hogy egyik honfitársától kapta az ötletet és az anyagot az első szippantáshoz. Az anonimitást kérő hokis nem tudta megmondani, hány játékos él tiltott szerekkel, az viszont tény, hogy nyíltan csak egy vállalta fel. A ’70-es, ’80-as évek legendás védőjátékosa, a tengerentúlon is megsüvegelt Börje Salming beismerte, hogy többször fogyasztott kokaint, amiért akkoriban mindössze hatmeccses eltiltást kapott. A Toronto egykori hátvédjének elmondása szerint az akkori csapatbulik velejárója volt a kokain, és ő is kipróbálta. Ám később elismerte, hogy nagyot hibázott, mert a stressz és problémák megoldására máshonnan kellett volna segítséget kérnie. Salming vallott, de nem ő volt az egyetlen aki megbukott. Az 1978/79-es szezonban a Rangers játékosa Don Murdoch akadt fenn kokain használattal amiért 40 meccsre elmeszelték. Négy évvel később a Montreal bekkje Ric Nattress megúszta “csak” 30 meccsel.

Egy ma is aktív svéd játékos elmondása szerint többen is élnek kokainnal. “Ha sokat használod, rosszabb leszel a jégen, ezt mindenki láthatja, aminek megvan a következménye. A többség azonban csak alkalmanként él vele. Nekem még ez sem elfogadható. Egyszerűen sokkolt, hogy az alkohol és a marihuána egyre több helyen legális, sőt utóbbival egyre többen élnek. Akkor van nagy probléma egy csapaton belül, amikor a húzóemberek, a kemény mag él tiltott szerekkel, ezért egy-egy csapatbulin, egy közös spanglival gyorsabban lehet előrejutni a házi hierarchiában. Pedig mennyivel jobbak lehetnének, ha kevesebbet partiznának.”

Az egyik bajnoki gyűrűvel rendelkező svéd játékos arról beszélt, hogy milyen kísértésnek vannak kitéve azok az újoncok, akik először kerülnek be az NHL-be. “Átkerülnek egy teljesen más világba. Jól élnek, sokat keresnek, szórják a pénzt, ráadásul kérlelhetetlenül megjelennek az aranyásó nők. Ezt nem könnyű kezelni, fel kell készíteni ezeket a fiatalokat, mert ez csak a lejtő eleje, és még rosszabb is lehet. Megmondom őszintén, én nem láttam még játékosnál kábítószert, de tudom, hogy nagy a nyomás, és hallottam ilyen pletykákat. A legvadabb dolog, amit láttam, az volt, amikor a Sedin ikrek kávéztak a szállodában.”

A kokain mellett az alkohol volt a másik tudatromboló szer amivel napi szinten éltek az NHL játékosai, közte a legjobbak. Ezt mára szinte sikerült is kiiktatni, de a ’80-as évek és a ’90-es évtized eleje a sötét középkorra emlékeztetett, ugyanis az alkohol rengeteg tragédiát, sőt halálos áldozatokat is követelt. Leghíresebb áldozata éppen svéd volt, a Flyers hihetetlenül tehetséges kapusa Pelle Lindbergh, akit 1985-ben a liga legjobb kapusának választottak. A 26 éves játékos néhány hónappal később, 1985. november 10-én néhány barátjával a Chicago elleni 6-2-es győzelmet ünnepelte. A buli után azonban nem taxiba, hanem a Porsche sportkocsijába ült bele, ami végzetes döntésnek bizonyult. Elvesztette uralmát az autó felett, betonfalnak ütközött és másnap belehalt a sérüléseibe. Utasai életveszélyes állapotba kerültek, de túlélték a balesetet. A boncolás kimutatta, hogy Lindbergh vérében 0,24%-os volt a véralkohol szint, ami több mint a duplája a New Jerseyben (0,10) és a háromszorosa a Kanadában (0,08) megengedettnek.

Craig MacTavish, az Edmonton jelenlegi elnökhelyettese, még a Boston játékosaként olyan részegen vezetett, hogy szó szerint alig látott, amikor beült a kocsiba. Halálos balesetet okozott, és több mint egy évet ült börtönben. A 1984/85-ös évadot kihagyni kényszerült. Rajtuk kívül is olyan neves játékosok kerültek az alkohol fogságába, mint Dave Semenko, Bob Probert, Dave Hunter és Theo Fleury. Szerencséjükre ők kisebb-nagyobb pénzbüntetéssel és eltiltásokkal megúszták, emberéletet nem követelt a felelőtlenségük.

Aki a ’80-as években az NHL aktív tagja volt, azt mondta, a mai játékosok bizonyos szempontból nehezebb és könnyebb helyzetben is vannak. Nagyobb a nyomás, a terhelés, sokszor a túlélésről szól egy-egy szezon. Viszont a maiak tudatosabban élnek, mint elődeik, gyakorlatilag mindenkinek van személyi edzője, saját étrendje, képzési és felkészülési rendje, ami nagyban segíti őket egy-egy nehezebb időszak átvészelésében.

A svéd játékosok információit megerősíti, hogy az elmúlt években olyan játékosoknál találtak drogot, mint Mike Richards, Jarret Stoll, Ryan Malone vagy a már visszavonult Kevin Stevens. Ezért Nyström a névtelenséget kérők után Bill Dalyt is megkérdezte a témáról. Az NHL második embere csak annyit mondott, hogy az NHL és az NHLPA, a játékos-szakszervezet szorosan együttműködik a kérdésben, és bármikor kész segíteni nyújtani a játékosoknak a pályán és a magánéletben egyaránt.