Rájátszás van!

Jó ez a playoff. Ilyesmi hoki kellene nekünk egész évben.

Talán nem túlzás kijelenteni a negyeddöntők harmadik mérkőzései után, hogy négy ilyen izgalmas párharc még sosem volt a magyar jégkorongbajnokságok történetében. Viszonylag ritkán is volt negyeddöntő eddig, az is igaz, de ez nem véletlen. Egyszerűen nem volt meg hozzá a létszám és a minőség. Most végre úgy tűnik, adott minden.

A DVTK?FTC, a MAC?Titánok, az UTE?DAB és a Debrecen?Brassó párosításban egyesével is megvan, ami kell az izgalmas küzdelemhez. Összességében pedig végképp azt mondhatjuk, alakul a történet. Van itt bőven, ami kelléke a rájátszásnak.

Van abból is, aminek nem kéne lennie. Utóbbit rendezzük le két gyors mondattal: az óvás körüli ügyekre és a Megyeri úti lelátó eseményeire gondolunk, egyiknek sem szabadott volna megtörténnie. Továbbá fontos lenne, hogy az elkövetkezendő hetekben hasonlókkal ne kelljen foglalkoznunk.

Szuper, hogy nincsenek érinthetetlen csapatok a MOL Ligában. Jelentős maflást kapott ellenfelétől az alapszakaszban az első két helyen végzett csapat, a Jegesmedvék és a MAC. A Ferencváros és a Fehérvár pedig bebizonyította, amit többször írtunk is felvezető cikkekben: a playoff más, mint az alapszakasz.

Kívülálló számára érthetetlen, hogy a csapatok, amelyek egész szezonban, majd kiváltképp a rájátszásban azt akarják megmutatni, hogy ők a legjobbak széles e hazában, miért nem tesznek vagy miért nem tudnak mindent megtenni képességeik igazolására, amikor itt az ideje ennek. A Ferencváros és a Fehérvári Titánok lelkes, odaadó, önfeláldozó játéka nem lehet meglepetés senki számára, az ellenfelénél lényegesen erősebb játékoskerettel gazdálkodó DVTK és MAC játéka mégis olyannak hatott egyszer-kétszer, mintha nem tudnák ezt a leckét.

A miskolciak és a zöld-fehérek csatájában sorsdöntő mérkőzés következhet. Minden adott a nagy csatához hétfőn. Mindkét csapat eltiltottjai rendelkezésre állnak, talán nem lesz foghíjas az FTC védelme sem, ez utóbbi alapfeltétele a szoros küzdelemnek. A sérült Tóth Adrián nehezen pótolható a DVTK-nál, de szélesebb annyival a kerete, hogy Doug Bradley megoldja ezt a kérdést. Külön jót tehet a párharcnak, hogy ezúttal nem Pesterzsébeten, hanem a Tüskecsarnokban meccselnek, ráadásul az állami sportadó nyilvánossága előtt.

Fotó: Bán Olivér

A MAC és a Fehérvár versenyfutásához semmilyen külön adalék nem kell, hogy legyen tűz benne. Idén is kiváló egymásnak feszülésnek lehetünk szemtanúi. Az ilyenkor megszokott külön történetek is alakulnak, ebben az évben Kovács Csaba vette át a szóvivő szerepét a budapesti csapatban, Reisz Áronnal többször részletesen egyeztettek játék közben és a büntetőpadon is, úgy tűnt, nem mindenben értenek egyet. A csatát szombaton Reisz és a Fehérvári Titánok nyerték, fantasztikus győzelmet arattak a MAC otthonában. Ez a végeredmény kijózanító lehet a MAC számára, hasonlatos ahhoz, mint amikor az UTE, a DAB vagy a Miskolc meg tudta fogni az EBEL-kerettel felálló Volánt. Még akkor is, ha ebben az esetben két azonos ligában játszó csapat találkozott.

A MAC-nak sok veszíteni valója lett hirtelen. Hiszen míg az EBEL-csapat legyőzése esetében egy-egy mérkőzés erejéig tartott a kisebbek bravúrja, addig a MOL Liga-negyeddöntőben 2-1-re áll a párharc, azaz a Titánok még bőven okozhatnak kellemetlenséget. Nem beszélve arról, hogy vasárnap lement az utolsó hazai EBEL-meccs, tehát véget ért az időszak, amelyre a menedzsment korábban azt mondta, hogy az osztrák bázisú bajnokság jelenti a prioritást. A hétfői székesfehérvári találkozó legnagyobb kérdése így az, hogy miként alakul a játékoskeret Kóger István csapatában, és hogy az esetleges változások ? ha történnek ilyenek ? mire lesznek elegendőek.

Az UTE és a DAB között kisebbnek látszott a különbség a keretek tekintetében, mint az előző két párharcban, pedig a lilák mind a négyszer legyőzték Azariékat az alapszakaszban. Ehhez képest komoly reváns volt, hogy már 2-0-ra is vezetett a DAB, sőt a harmadik mérkőzés elején is ennyi volt a javukra. A rájátszás legviharosabb meccsén aztán végül kilencet kaptak, így ismét nyílt ez a párharc is. A legnagyobb kérdés, hogy a jégen történtek után melyik csapatból hányan kapnak eltiltást, illetve hogy a durva és elfogadhatatlan lelátói incidens miatt milyen lépéseket tesz az MJSZ és a liga. Meglepő indulatok törtek felszínre a jégen, súlyos pofonok csattantak, egykori klub- és válogatottbeli csapattársak sem kímélték egymást. Motivációs probléma aligha lesz a folytatásban.

A Debrecen és a Brassó nem a jégen vívja a legkomolyabb párharcát, hanem papíron. Az erdélyiek óvtak, az illetékes bizottság elfogadta, újrajátszást rendelt el a DHK által megnyert első meccsel kapcsolatban, viszont ezt a határozatot a magyar klub és az elmarasztalt Játékvezetői Testület is megfellebbezte. Várjuk a másodfokú határozatot, amely egyáltalán nem lesz következmény nélküli a párharc kimenetele szempontjából. Egyelőre úgy fest, pihenten a DHK a hatékonyabb, másnap azonban rendre a Brassó nyer.

Biztosak jelen pillanatban csak egy valamiben lehetünk. Mindabból, ami ezekben a hetekben történik ? és itt természetesen a felsorolt pozitívumokra gondolunk ? a magyar jégkorong profitálja a legtöbbet. Úgyhogy továbbra is: gyerünk, gyerekek, egy ország veletek!

Fotó: Mudra László (MAC Budapest)