Gebei Péter a KHL egyik legjobb játékvezetője

Rögtön az első oroszországi szezonjában fantasztikus sikert ért el a magyar bíró: hatfős elit társaság tagjaként került a rájátszáskeretbe. 

A csoportos játékvezetőnk hihetetlen hírt kapott csütörtökön Moszkvából. A világ egyik legjobb bajnokságában és egyben a legnívósabb európai ligában a hat legjobb játékvezető közé választották. Nem mások, mint a főnökei, a játékvezető-ellenőrök, akik többek között az egész éves jelentések és értékelések alapján döntöttek. Nehéz megfogalmazni, mekkora szakmai siker ez. Ráadásul az ide vezető út sem volt rolba által frissen megművelt jég simaságú.

Gebei Pétert arra kértük, foglalja össze az utóbbi hetek eseményeit, íme:

“A KHL-ben dolgozni az eddigi sportpályafutásom csúcsa. Számomra nincs feljebb, nincs tovább. Amikor elvállaltam a kihívást, az első és legfontosabb dolgom az volt, hogy keressek magamnak egy plusz motivációt, megtálaljam az Én gólomat a szezonban. Megtaláltam: már az első szezonom végén be akartam kerülni a playoffba. Bárkinek, akinek elmondtam, azt a választ kaptam, őrült vagyok és csak lassan, biztonságosan haladjak, mert oda bekerülni újoncként lehetetlen, még nem volt rá példa.

A legjobbat nyújtani minden körülmény között! Ettől a kijelentéstől lettem meg motiváltabb, és csak ez járt a fejemben minden mérkőzés előtt. Úgy is, ha éppen nyolc órát ültem a repülőn mérkőzések előtt, vagy mínusz 45 fok volt odakinn. Kizártam mindent és csak a feladatomra koncentráltam. Mérkőzésről mérkőzésre haladtam, alázattal voltam az ellenőreim felé, akik mindig minden mérkőzésem után kőkeményen kritizáltak. Az elmondott hibákat a lehető legjobban, leggyorsabban próbáltam kijavítani. Apró momentumokkal mindig többé és jobbá váltam.

Decemberben a szezon közbeni edzőtáborban megerősítést kaptam a liga vezetőitől, hogy jó úton haladok, és ezen az úton haladjak csak így tovább. Az első olyan alkalom volt ez, amikor nem negatív kritikákat kaptam. Ekkor már nagyjából 35 KHL-mérkőzés volt mögöttem.

Januárban az ünnepek után önbizalommal megerősödve tértem vissza a jégre, és tudtam, hogy innen már látható a célegyenes. Dolgoztam, tanultam és küzdettem tovább a jégen a célom felé.

Január 24-én viszont megtörtént az, ami minden sportember rémálma. A 44. alapszakasz-mérkőzésemen megsérültem, leszakadt a hátsó combhajító izmom. A CSZKA?Torpedo mérkőzésen. Egy mérkőzés közbeni sorcsere közben elütött az egyik Torpedo-játékos, a jégre esés közben ért a baleset. Egy pillanat alatt omlottam össze és vált a fejemben minden addigi munkám haszontalanná. Elúszni láttam a lehetőséget. Próbáltam jégen maradni, de a fájdalmam egyre erősebb lett, az injekciók ellenére, nem bírtam folytatni a mérkőzést.

Másnap a moszkvai sportkórházban 6-8 hetes pihenést írtak elő a sérülésemre, ami gyakorlatilag a szezonom véget jelentette a számomra.

Megkértem a KHL vezetőit, engedélyezzék, hogy még aznap este visszarepülhessek Magyarországra és megkezdhessem a gyógykezelésemet. A vezetőség megadta az esélyt arra, hogy a 6-8 hét helyett 2-5 hét alatt rendbe jöjjek, és visszatérhessek újra a jégre. Megegyeztünk, hogy háromnaponta jelentest teszek állapotomról és videót küldök a mozgásomról, ahogy jégre tudok lépni.

Összeszedtem magam, fejbe vágtak és elkezdtem pozitívan gondolkodni.

Még aznap este felhívtam dr. Majzik Ernőt, hogy legyen segítségemre és ellenőrizze az orosz orvosok diagnózisát, majd felkerestem Kereki Zsolt gyógymasszőrt, aki számomra varázsló és minden sportsérülés legjobb kezelője, valamint Ferling Bernadett volt válogatott kézilabdázót, aki jelenleg rehabilitációs tréner Dunaújvárosban. Büszkén mondhatom mindhármukat a barátomnak. Nekiláttak a sérülésem kezelésének.

Minden nap gyógymasszázs, lökésterápia, ultrahang-kezelések sora és rehabilitációs edzések vártak. Majd a második héttől a kezelések napi egy-másfél óra jéggel is kiegészültek. Fájdalmak mellett, de érezhetően napról napra jobb és jobb lett a lábam. A sérülést követően egy héttel már tisztán hittem benne, hogy bár fájni fog, de meg tudom csinálni a visszatérésemet. Detti, Zsolt és Ernő nélkül nem sikerült volna, ők velem együtt mindent megtettetek a gyógyulásom érdekében, köszönöm nekik!

Az utolsó orvosi kontrollvizsgálat után elküldtem a jelentésemet a KHL vezetői részére, melyben tájékoztattam őket, hogy készen állok újra jégen lenni. Másnap megkaptam az új kiírásomat, február 14-én a Jokerit?Nyeftyehimik  mérkőzéssel tértem vissza a ligába. Másnap kaptam egy emailt, amelyben arról értesítettek, hogy a KHL hat legjobb játékvezetője köze sorolva bekerültem a 2016/17-es playoffba. Miután elolvastam, egy szó jutott eszembe: GÓL!

Majd egy-két óra múlva, miután magamhoz tértem az örömtől, elindultam az újabb célom, az Én gólom felé.”