Mindig van hova fejlődni, én is erre törekszem

A DVTK Jegesmedvék és a MOL Liga egyik legjobb csatárával beszélgettünk idei csapatáról, új szerepköreiről és feladatairól.

Magosi Bálint az egész szezonban kiválóan teljesít, az elejétől kezdve, de amit az évad második felében produkál, arra nincsenek szavak. A magyar válogatott csatára 39 meccsen 22 gólt lőtt, összesen 54 pontot szerzett, ez közel másfeles meccsenkénti átlag. Ezzel ő lett az alapszakaszgyőztes címvédő legponterősebb játékosa. Teljesítménye különösen annak fényében megsüvegelendő, hogy bár azon ritka játékosok közé tartozik, akik tehetsége és szorgalma soha nem képezte vita tárgyát, sem a szakemberek, sem a szurkolók között, a vezérszerep pályafutása során először találta meg a DVTK Jegesmedvéknél.

Ebbe akkor sem feltétlenül zökkenőmentes az átmenet, ha  erősebb ligából érkezik a játékos. Úgyhogy kezdésképpen erről faggattuk Magosit, aki így vélekedett: ?Amikor Miskolcra igazoltam, ki is mondtam magamban: vezéregyéniséggé akarok válni a csapaton belül. Az ebből a szempontból csak egy plusz, hogy én vezetem a csapaton belül a kanadai táblázatot. De nem szabad elfeledkezni arról,  hogy Galanisz Nikandrosz és Pavuk Attila kevesebb meccset játszottak, mint én.”

Fotó: Mudra László

Itt kell megjegyezni, hogy Magosi a Miskolc első sorában jellemzően e két társával támad. Mint tudjuk, ők mindhárman a dunaújvárosi utánpótlásképzés termékei, s egyben a DVTK legponterősebb játékosai az idén. A közös munkájukról ezeket mondta a játékos: ”Látni kell, hogy a csapat-, illetve sortársaim nélkül elég nehéz lenne így teljesítenem. Ez is csapatmunka, ahogyan az alapszakasz-győzelem is. Együtt örülünk, együtt sírunk. Pavuk Attilával is játszottam már együtt ? ha csak néhány meccset is ?, Galanisszal viszont az utolsó dunaújvárosi évemben huzamosabb ideig is mentem egy sorban. Sokat beszélünk a pályán, mindketten nagyon jól olvassák a játékot, úgy gondolom, a jégen és azon kívül folytatott kommunikáció az oka annak, hogy ilyen jól megértjük egymást. A magam játékáról csak annyit, hogy próbálok nem túl sokat agyalni, tisztában vagyok a kvalitásaimmal, ami pedig hiányzik képességben, azt próbálom munkával kompenzálni.?

Azért egy ilyen kiváló játékosnak is kellett némi idő arra, hogy beleszokjon a ligába és új csapatába. A szezon első 16 meccsén 11 pontot szerzett, amit ahhoz képest kevésnek is mondhatnánk, ami ezután következett. November derekán, egy erdélyi túra kellős közepén kerültek a helyükre a dolgok, akkor a Csíkszereda elleni meccsen négy pontot tett bele a közösbe, és onnan nem volt megállás. Ezt követően csak három olyan meccse volt, amikor nem lőtt gólt vagy jegyzett gólpasszt, utolsó 22 meccsén 41 pontot ért el.

Ennek ellenére lát még olyan elemeket, amelyekben a jelenleginél is jobb lehetne: ?Természetesen mindig mindenben van hova fejlődni, gondolhatunk akár a lövésre, akár a korizásra, akár az ütőkezelésre. De én személy szerint leginkább mentálisan szeretnék fejlődni. Higgadtabbnak kell lennem. Sajnos a buta kiállításaimat idén sem sikerült kinőnöm, elég fontos meccseken hoztam hátrányos helyzetbe a csapatomat. Példának okáért a Kontinentális Kupán, vagy az első idegenbeli UTE-meccsünkön. De mondom: mindig van hova fejlődni, én is erre törekszem.?

Adódik a kérdés, hogy  a kiváló klubszezon megnyithatja-e a kapukat a válogatottban is az első két sor felé. Hiszen mint tudjuk, a játékos évek óta a brusztolós sorok alapembere a világbajnokságokon. Ezzel kapcsolatban Magosi nagyon óvatosan fogalmaz: ?Csak annyit tudok mondani, hogy majd az edzők összeállítják a csapatot. Nekem annyi dolgom van, hogy 100%-ig betartsam, amit kérnek tőlem. Egyébként Krakkóban már játszottam emberelőnyben is, de mondom, engem ilyen kérdések nem foglalkoztatnak. Csak a játékra és a csapatra koncentrálok.?

Úgy tűnik, Doug Bradley irányítása alatt kiváló kezekben van klubjában. A 61 éves szakember a jégkorong legkülönbözőbb szintjein rendelkezik óriási tapasztalattal, volt másodedző, illetve vezetőedző a DEL-ben és az EBEL-ben, a Medvescak EBEL-es idejében sportmenedzser és sportigazgató is. Miskolcra egyévnyi kihagyás után az ECHL-ből érkezett. Magosi 27 évesen már viszonylag gazdagnak mondható tapasztalatokkal rendelkezik az edzőkkel kapcsolatban, így megkérdeztük, mi a véleménye róla: ?Bradley nagyon tapasztalt edző, nagyon jól érti a dolgát. Nem szeretném hasonlítgatni senkihez, mert minden edző ? ahogy minden ember is ? más. Szerencsére jól kijövünk.?

Ahogy említettük, Magosi pályája a DAB-ból indult, és a fehérvári évek után egy Brianconban eltöltött szezon után tért haza Magyarországra. Brianconban sajnos nem úgy sikerültek a dolgok, ahogyan azt ő vagy a csapat általános igazgatója, Szélig Viktor elképzelték. Egyrészt sérülés hátráltatta, másrészt az ígéretes ősz után a csapat a legrosszabbkor, a szezon végén kezdett mélyrepülésbe. Mivel a Ligue Magnus mezőnyét éppen ekkor szűkítették két csapattal, a szokásosnál is erősebb volt az élvonalban maradásért vívott verseny. Így aztán a Briancon kiesett. Miután még mindig fiatal játékosról van szó, ezért adódott a kérdés, hogy ha lehetősége nyílna rá, kipróbálná-e magát újra külföldön: ?Ez nagyban függ attól is, hogy a család mit szeretne. Feleségemmel szerencsések vagyunk, mert kisfiunk mindenhol feltalálja magát, szóval nem zárok ki semmit.?

Az előttünk álló válogatott tornán a szakmai stáb sok fiatalt kipróbál Gojangban. Így Magosi kivételesen kapott egy kis pihenőt az alapszakasz és a rájátszás között: ?Feleségemmel és kisfiammal töltöm a szünetet. A mindennapok a nagy rohanásban nincs rájuk annyi időm, mint amennyit megérdemelnének, már pusztán azért, hogy elviselnek. Meglátogatjuk a családot, pihenünk, feltöltődünk a rájátszásra.?