• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

A DAB az utolsó esélyt ragadhatja meg a Brassó ellen

A vendégek azonban megerősített kerettel védik a negyedik helyüket, ráadásul eddig minden magyarországi túrájukat frenetikus teljesítménnyel kezdték.

Az Acélbikák számára az idény legnagyobb része azzal telt, hogy kitartóan üldözte a Brassót. Erre sokáig jó esély mutatkozott, de végül egyszer sem sikerült pontokra váltani a kevesebb meccsből eredő relatív előnyt. Legnagyobb esély erre talán az év végén mutatkozott, amikor a csapat négymeccses és ötpontos hátrányban várta a galaciakat és a brassóiakat, ám mindkétszer kikapott. Mostanra a helyzet odáig jutott, hogy már csak egy meccs, viszont hat pont a különbség a két gárda között, a hátralévő 5-6 meccsen ezt reálisan nem nagyon lehet másképp behozni, mint hogy a csütörtöki hatpontos meccset megnyerje a DAB. Ha viszont a Brassó nyer vagy akár csak pontot szerez, az nagy valószínűséggel a DAB felsőházba kerülésről szőtt álmainak a végét jelentheti.

A Brassó utolsó magyarországi túrájának első meccsére érkezik Dunaújvárosba. Mihályék eddig négyszer lépték át az országhatárt ebben a szezonban és mindig nagyon impresszív teljesítményt nyújtottak az első meccsen. Sosem dőlt el rendes játékidőben a három pont sorsa, és csak a DVTK Jegesmedvék csapata tudta őket legyőzni, Pesterzsébeten hosszabbításban nyertek, a MAC otthonában kétszer is büntetőkkel. Azért általában a túra végére is szokott maradni puskapor, erről a dunaújvárosiak saját tapasztalatokkal is rendelkeznek, hiszen december 30-án úgy nyertek 6-3-ra a Farkasok az Eszperantó úton, hogy előtte három nappal a Tüskecsarnokban diadalmaskodtak, 29-én pedig Fehérváron. Ráadásul a Brassó hagyományosan az a csapat, amelyet inkább összezavar a hazai pálya, vagy legalább idegenben is képesek arra a teljesítményre, mint odahaza. Nincs ez másként idén sem, szabad szemmel észrevehetetlen a különbség. Mindez már a playoff vonatkozásában külön is érdekes lehet.

Ez a DAB-nál éppen fordítva van, ők a ligában a negyedik legerősebb csapat hazai pályán, egy kicsivel még a Debrecennél is jobbak, akik a speciális helyzet miatt relatíve nagyobb előnyt élveznek is ezen a téren a versenytársaknál. Ez annál is jobb hír a szurkolók számára, mivel a hátralévő hat meccsből négyet hazai jégen játszanak Azariék, ennek persze főként akkor lesz jelentősége, ha e hatból az első rögtön meg is nyerik. Ehhez nem kell más, mint fegyelmezettség 60 percen keresztül, a szokásosnál egyszerűbb megoldások hátul és a szokásos vagy annál kicsit még jobb hatékonyságú befejezések elöl. A Brassó ellen felemás a mérleg, hiszen mindkét idegenbeli meccset nyerték az Acélbikák, azonban a legutóbbi, dunaújvárosi találkozón is a vendégek nyertek, a végén meglepően simán, 6-3-ra.

Pedig 40 perc után még a DAB vezetett 2-1-re, ám a harmadik felvonás első felében elég volt egy másfél perces rövidzárlat ahhoz, hogy a kemény munkával megszerzett vezetést kiengedjék a kezük közül. A meccs krónikájához hozzátartozik az is, hogy Molnár Zsolt térdelésért ötperces + végleges fegyelmi büntetést kapott, amit a liga Fegyelmi Bizottsága is megvizsgált és kétmeccses pluszeltiltással jutalmazott, a második végleges fegyelmi miatt automatikusan járó egy meccs mellé. Mivel a Brassó az elmúlt hetekben csak egy meccset játszott a MOL Ligában, így Molnár fegyelmezetlenségéből most a DAB közvetlenül is profitálhat valamennyit. Ez azonban önmagában bizonyosan nem lesz elég, hiszen a Brassó McGregor és Clark érkezésével jelentősen erősödött az elmúlt időszakban. És akkor a szintén egyre combosabb, a tabellán már ötödik Debrecenről még nem beszéltünk, amelytől pedig mindkét csapatnak van oka tartani.

Két harmadig viszonylag csöndes volt a meccs, de a záró húsz percben és a hosszabbításban mindent bepótoltak a felek.

A Brassó teljes gázzal taposott a meccsbe. Az elején gyorsan kétgólos előnyre tett szert, Gliga és Mihály Árpád révén. A DAB nehezen tudta rendezni sorait, a szépítés is egy emberhátrányos egyéni akcióból született. Becze Tihamér száguldott végig a koronggal a pályán, lövése nem ért célt, de a korongot az akciót dicséretes módon követő Hruby Gellért a kapuba juttatta. 1-2 után is a vendégek forgatókönyve szerint alakultak a dolgok, ők voltak az összeszedettebb csapat.

Több mint félóra gól nélküli időszakot tört meg a Fehérvár korábbi EBEL-légiósa, Bryan McGregor, aki emberelőnyből vette be Koitmaa kapuját. Úgy tűnt, 1-3-ról nem lesz visszaút a DAB számára, aztán mégis lett. Még az is belefért, hogy Kaszkov kilenc perccel a vége előtt kihagyott egy büntetőt. A hazai pontszerzés leginkább a brassói keménylegény, Garrett Clarke túlbuzgóságának köszönhető. A tengerentúli verőember az első harmadban Hrubyt kóstolgatta, annak még csak figyelmeztetés lett a vége, de azt már a játékvezetők sem nézték tétlenül, hogy Clarke a rácsban játszó Török Viktor ellen emberkedik. A kétperces kiállítás annyira kihozta sodrából a bekket, hogy folyamatos szidalmak miatt három fegyelmi büntetést is rá kellett húzni, végül végleges kiállítással hagyta el a jeget, eltiltás vár rá.

Mivel nem sokkal később Richard Filipet is kiállították, kettős előnyből szépíthetett a DAB, meg is tette. Azari Zsolt lőtte a második hazai gólt, és hamarosan jött a harmadik is, immár szimpla fórból, Németh Péter a szerzője. Visszajött a meccsbe a DAB, az 55. percben 3-3 állt a táblán. A maradék öt percben egyik csapat sem tudta a maga javára eldönteni a meccset, így pontosztozkodás következett, a bónuszpontért pedig a Brassó emberelőnyben kezdhette a játékot. Ennek ellenére Becze lezárhatta volna a történetet, de szólóját Tőke Zoltán hárította. A másik oldalon pedig Mihály Árpád duplázott, ezzel kialakult a 4-3-as végeredmény. A DAB-nak tehát 1, a Brassónak 2 pont jutott.

A vesztes DAB elégedett a játék képével, a győztes Brassó elégedetlen a bíráskodással.

Heikki Malkia (vezetőedző, DAB): Nagyon gyengén kezdtünk, de a második és a harmadik harmad a miénk volt. Pozitívum, hogy kétgólos hátrányból is sikerült egyenlítenünk, és a hosszabbításban emberhátrányból is megvolt az esélyünk az egyenlítésre. Sajnos nagyon sok lehetőséget elpuskáztunk, de a játék képével elégedett vagyok.

Martin Lacroix (vezetőedző, Brassó): Nem tudom, milyen szellemben ténykedtek a játékvezetők, csak azt tudom, hogy 3-1-es vezetésről a döntéseikkel megbontották a csapatjátékunk harmóniáját, ajándékba adtak a hazaiaknak vitatható emberelőnyöket, akik éltek is ezzel a lehetőséggel, és egyenlíteni tudtak. A biztos három pont helyett szerencsével sikerült szereznünk kettőt.

(Forrás: nso.hu)