Fiatal vagyok, sok energiám van, ég bennem a tűz

Székely Csaba egyáltalán nem bánja, hogy nem váltotta le a korcsolyát fogorvosi fúróra. Jégkorongedzőként munkája minden pillanatát élvezi, és bár még csak 26 éves, egyre több és komolyabb feladatot bíznak rá.

Székely Csaba karácsonyfája alá idén is kerültek olyan ajándékok, rajzok, amelyeket a tanítványok készítettek. A Vasas 26 éves jégkorongedzője nagy becsben tartja ezeket, mint mondja, a gyerekek a szívüket-lelküket beleadják, kiszínezik, foglalkoznak vele, mindez pedig sokat jelent neki. Egyáltalán nem bánja, hogy a szobája falát a gyerekektől kapott apróságok díszítik, és nem a fogorvosi diploma. Merthogy fogorvosnak készült, aztán mégis maradt a jégen, ahol fokozatosan lépdel előre a ranglétrán.

A jégkoronggal 9 évesen ismerkedett meg, Gyergyószentmiklóson nem igazán volt más sportág, amit kipróbálhatott volna. Illetve nagyon szerette a focit, de az aztán nem jött be neki annyira, meg a barátai is inkább hokiztak, ráadásul a jégpálya csupán két perc sétára volt a házuktól. Egy hónapig játszott a mezőnyben, de mindig is kapus akart lenni. Tizenhat évesen került Magyarországra, a MAC-hoz, 2010-ben igazolt a Vasashoz, amikor éppen csak kétcsapatos volt a juniorbajnokság. 2011 novemberében keresték meg a klubtól azzal, hogy tartson edzéseket a szupermini korosztály kapusainak, nem sokkal később pedig már a minikkel is dolgozott. Amikor eldőlt, hogy az angyalföldiek nem indíthatnak felnőttcsapatot a MOL Ligában, akkor döntötte el: az edzői pályát választja.

“Amint belerázódtam, tudtam, hogy ezt akarom csinálni ? mondja. ? Nem egyszerű 50-60 gyereket koordinálni, de sok szeretetet kapok tőlük, és az egészben az a legszebb, hogy látom, mennyit fejlődtek az első jégen megtett lépések óta. Úgy gondolom, az a legfontosabb, hogy jó embereket neveljünk, a gyerekeket az életre készítsük fel a sport által. A hoki megtanítja őket a küzdésre, a kitartásra, és arra is, hogy a saját érdekeiket alárendeljék a csapatnak.”

Csaba tavaly a Vasas U8-as és U10-es csapatát is irányította, azaz 120 gyerekkel foglalkozott a jégen, ellátta a velük kapcsolatos adminisztrációs feladatokat és tartotta a kapcsolatot a szüleikkel. Fontosnak tartja, hogy megismerje a kis hokisok családi hátterét, hiszen ha bármilyen probléma merül fel, akkor azt könnyebb orvosolni ezáltal.

“Előfordult már, hogy a szülő szólt, a gyerek rossz jegyet hozott haza az iskolából. Ilyenkor minden esetben lehet rájuk hatni azzal, hogy ha nem tanulnak, akkor nem jöhetnek edzésre. Nyugodtan mondhatom, jól működik a szülőkkel és a gyerekkel is a kapcsolat.”

Bár ebben az évadban már csak az U10-esekkel dolgozik, nem telnek unalmasan a mindennapjai: az angyalföldiek U16-os csapata mellett segédedzőként tevékenykedik, valamint a klub kapusaival is foglalkozik. Emellett pedig heti egy-két alkalommal Dunaújvárosban is tart kapusedzéseket.

“Tavaly novemberben hívott fel Azari Zsolt, a Dunaújváros ügyvezető igazgatója, hogy kapusedzőre lenne szüksége a klub utánpótlásának. Örültem a lehetőségnek, hiszen ezáltal sokat fejlődtem, és ők is elégedettek voltak a munkámmal. Augusztus végén meg is kerestek azzal, hogy dolgozzam a felnőttekkel is, s mivel jól érzem magam ott, és a közös munka is jól ment, igent mondtam.”

A habot a tortán azonban valami más jelentette. “Két-három évet dolgoztam vendégedzőként az utánpótlás-válogatottak összetartásán, figyeltem, tanultam. 2015 augusztusában hívott fel Nagy Attila csapatmenedzser, hogy Glen Williamsonnal egyetértésben szeretnének felkérni az U13-as válogatott kapusedzőjének. Nagyon örültem, hogy számítanak rám, óriási megtiszteltetés a magyar válogatott mellett dolgozni. A tavalyi szezonom megkoronázásaként ráadásul idén már az U14-esek munkáját is irányítom.”

Klubcsapatával eseménydús őszi szezon tudhat maga mögött, hiszen az U10-esek már az edzések, az edzőtáborok mellett rendszeresen szerepelnek tornákon is. A hazai bajnokság mellett a Vasas hokisai a nemzetközi mezőnyben is rendre megméretik magukat, hiszen érdekeltek az Euro Mini Hockey League-ben (EMHL) és elindultak a Dunaújvárosban tizedik alkalommal megrendezett Santa Claus Kupán is.

“A gyerekek remekül szerepeltek az őszi szezonban a nemzetközi ligában, és a dunaújvárosi tornán is nagyot küzdöttek. Utóbbin az U10-es csapatunk a húszcsapatos mezőnyben a legjobb magyarként a negyedik helyen végzett, míg az U9-esek harmadikok lettek. Persze, ahogy már említettem, igazán az tölt el jó érzéssel, hogy látom, honnan indultunk augusztusban és hová jutottunk el az év végére, mennyit fejlődtek a játékosok az elmúlt hónapokban.”

Úgy véli, még neki is sokat kell tanulnia, hogy egyre feljebb és feljebb lépjen a ranglétrán, és elérje a célját: öt éven belül külföldön is kipróbálja magát edzőként. Erre már novemberben lett volna lehetősége, Sanghajból keresték meg 1+1 éves szerződéssel, de ezt szakmai okokból visszautasította.

“Visszalépés lett volna a magyar jégkoronghoz képest, inkább olyan országban szeretnék dolgozni, amely magasabb hokikultúrával rendelkezik. De ez még a jövő zenéje, hiszen most élvezem a munkám, fiatal vagyok, sok energiám van, ég bennem a tűz.”