Utánpótlás Újabb tehetséget termett a jászberényi jégpálya

Farkas Botond sokáig párhuzamosan focizott és jégkorongozott ? végül szerencsére az utóbbi mellett döntött.

Farkas Botondnak kalandos útja volt a fedetlen jászberényi jégpályától a Vasasig, és közben nagy álma is teljesült: az U16-os válogatottal december végén Kanadában lép jégre.

Hoki vagy foci? Farkas Botond már javában rúgta a labdát a jászberényi klubban, amikor ötévesen megtanult korcsolyázni. Később gyorskorcsolyaedzésekre is járt, és remek eredményeket ért el a diákolimpián. A jégpálya az iskola udvarán volt, ott vette észre későbbi hokiedzője, Nagy Zoltán.

“Az egyik fociedzésem után a parkolóban átadott nekem egy hokis mezt, így hívott el jégkorongozni ? emlékszik a kezdetekre a 15 éves hátvéd, aki jelenleg a Vasas U16-os csapatát erősíti. ? Akkoriban kezdett újraéledni a jászberényi jégkorongos élet, megépült az új pálya, amely még nem volt fedett, de ez egyáltalán nem okozott gondot. Kevesen voltunk, előfordult, hogy három-négy korosztály is együtt edzett, sokan közülünk ma is hokiznak. Van, aki Győrben, Újpesten, Fehérváron folytatta, Kerek Olivér pedig velem együtt a Vasasban. Rengeteg szuper és vidám pillanatra emlékszem vissza, mindig nagy várakozással mentem edzeni. Két évig még párhuzamosan fociztam, azt is nagyon szerettem, fociedzésről hokira, hokiedzésről focira mentem. A szüleim is versenyszerűen sportoltak, mindegyikre eljuttattak, nem sürgettek a döntéssel, hogy melyik sportágat válasszam. Végül a jégkorong mellett maradtam.”

Hogy milyen komolyan gondolta, jelzi: 10 évesen bevállalta, hogy a hétvégéket Debrecenben tölti.

“Egyszer ott edzőtáboroztunk, azután hívtak a DHK-hoz. Hétköznap Jászberényben edzettem, a meccsekre, a hétvégi edzésekre, edzőtáborokra utaztam csak el, ilyenkor mindig az egyik barátom családjánál laktam. A költözés nem szerepelt a terveinkben, ráadásul abban az évben született a húgom. Nagyon jól éreztem magam a Debrecenben töltött két idény alatt, edzőim, György József és Máthé Csaba megadták a lehetőséget, hogy minél többet játszhassam a DHK-ban, minél többet legyek jégen, de miután nem tudtam nap mint nap velük készülni, tudtuk, váltanom kell. Nehéz volt a búcsú.”

Debrecenből a Vasashoz vezetett az útja. U14-es játékosként  Most Mutasd Meg napon vett részt, amikor szintén jégkorongozó édesapja, Farkas Tibor véletlenül összetalálkozott egykori edzőjével, Kercsó Csabával. Ő hívta Botondot az angyalföldiekhez.

“Másfél évig heti négyszer-ötször hoztak fel a szüleim Budapestre az edzésekre, illetve a mérkőzésekre, de akkor már kialakulóban volt a költözés gondolata. A családommal közösen döntöttünk úgy, hogy a fővárosban folytatjuk az életünket. Egyrészt a szüleim nem akarták, hogy kollégiumba kerüljek, másrészt apa itt kapott munkát, így könnyebben is ment a költözés.”

A Vasasban töltött első szezon utáni nyáron Kercsó Csabának köszönhetően lehetősége nyílt arra, hogy három hónapot az új-zélandi Auckland AIHA csapatában játsszon. A terveinek megfelelően rengeteg időt töltött a jégen, és az idősebbek között is kipróbálhatta magát. “Auckland gyönyörű, barátságos hely. Az új-zélandi hoki folyamatosan fejlődik, egyre többen választják a sportágat. Míg ott voltam, minden nap gimnáziumba jártam, délután edzettem, hétvégén meccsekre utaztunk. Több edzővel is dolgoztam, de alapvetően Kercsó Csaba felügyelte a munkát. A három hónap alatt családnál laktam, nagyon sok élményben volt részem, rengeteg szép helyre eljutottam, megismertem a helyi jellegzetességeket, érdekes ízeket kóstolhattam, és az angolnyelv-tudásomat is tökéletesíthettem.”

Farkas Botond jelenleg a Dózsa György Gimnázium kilencedik osztályos tanulója, mint mondja, itt méltányolják sportos elfoglaltságát, és lehetőséget biztosítanak a hiányzásból adódó pótlásokra is. Márpedig valóban sok a dolga a jégen, hiszen dübörög az U16-os bajnokság. A jelenleg alapszakasz-negyedik Vasassal mindenképpen szeretnének a középszakaszban is az első négy között végezni.

“Kiszámíthatatlan, mi fog történni, így most ezt a célt fogalmaztunk meg magunkban ? mondja az eddig 12 mérkőzésen egy gólt és négy gólpasszt jegyző hátvéd. ? A folyamatos terheléssel nincs gondom, az alkalmankénti egy-két szabadnappal jól kompenzáljuk az egymásra épülő munkát, előtérbe helyezve, hogy ne legyek kimerült. Természetesen próbálom mindenből a legtöbbet, a legjobbat kihozni, és mindig azon vagyok, hogy fejlesszem a képességeimet. Tudom, hogy folyamatosan fejlődnöm kell a pályán és pályán kívül is ahhoz, hogy megvalósuljon az, amiért nap, mint nap dolgozom. Profi hokis akarok lenni, eljutni a felnőtt profi ligába. Jelenlegi edzőm, Hetler Ádám ? aki már négy éve foglalkozik velem ? maximálisan a segítségemre van ebben, fizikálisan, emberileg és mentálisan is.”

Amellett, hogy klubcsapatában szeretne egyenletes, jó teljesítményt nyújtani, azt is kitűzte maga elé célként a szezon előtt, hogy U16-os válogatott legyen. Ez is megvalósult, ráadásul bekerült a december végi kanadai tornára utazó keretbe is.

“Kimondhatatlan érzés volt, amikor megtudtam, hogy jégre léphetek Richmondban. Gyermekkori álmom vált valóra, nagy kő esett le a szívemről, amikor kimondták a nevemet a kerethirdetéskor. Ezt tartom a legnagyobb sikeremnek, és amiatt is boldog vagyok, hogy nagyszerű klubcsapathoz tartozom.”

????????? ????????? ?????????