Ez volt életem egyik legjobb meccsélménye

Reisz Áron, aki az osztrák bázisú bajnokságban első gólját lőtte a Linznek, még nem tartja magát stabilan EBEL-szintű csatárnak.

A Fehérvár 3-asa 2015 novemberében mutatkozott be az EBEL-ben, akkor két meccsnyi bizalmat kapott Rob Pallintől. A 2010 óta Magyarországon, 2011 nyarától Székesfehérváron jégkorongozó csíkszeredai fiatalember számára így is áttörést hozott az előző szezon, köszönhetően a MOL Ligába visszatérő Volán-farmnak. 46 alapszakasz-mérkőzésen 22 pontot termelt, részese volt a hétmeccses elődöntőnek, amelyet a MAC-cal játszott csapata, jellemzően közel telt házak mellett. A válogatott stábja is felfigyelt rá, a norvégiai EIHC-tornán be is mutatkozhatott a nemzeti csapatban. Áprilisban a legtovább jutott a Fehérvárban játszó kortársai közül, de végül nem került be az A csoportos keretbe.

Reisz Áron nyártól viszont már teljes mértékben az EBEL-kerethez számolhatja magát. 28-ból 25-ször ott volt, miközben még 12 MOL Liga-meccset is vállalt,. Utóbbiakon még a tavalyinál is hatékonyabb, 6 gólt lőtt, 4 passzt adott, +5-ös mutató mellett. Péntek óta már az EBEL-ben is a gólszerzők közé tartozik.

A felnőtt válogatottban hamarabb bemutatkoztál, mint egyesületed EBEL-csapatában. Nehéz a fiataloknak bekerülniük a legjobb magyar klubcsapatba?

Nyilván nem osztogatják csak úgy a helyeket az ország első csapatában, viszont azt kell mondjam, hogy nekem kis szerencsém is volt. Sok minden függ az edzőktől, és a keretet nagyrészt Tyler Dietrich alakította ki, aki ezt az évet megelőzően öt évig volt az edzőnk az utánpótlás-bajnokságokban, majd a MOL Ligában. Ő úgy érezte, hogy az alapemberek mellé, kiegészítő játékosokként a fiatalokra is rá lehet bízni a meló egy részét.

A válogatottban Norvégiában jól ment, kaptál azt követően is meghívást, viszont az EBEL-ben kellett 27 meccs, hogy belődd az első gólodat. Mit jelentett neked a pénteki találat?

A pénteki mérkőzés életem egyik legjobb élménye volt. Kellett 27 meccs, hogy megszülessen az első gólom, viszont úgy érzem, hogy tényleges lehetőséget csak az utóbbi hónapban, hetekben kezdtünk kapni az edzőtől. Ez teljesen érthető, én is tudom magamról, hogy időre van szükségem, amíg hozzászokom a magasabb szinthez. Tavaly a MOL Ligában is kellett majdnem fél szezon, mire úgy éreztem, már én is a felnőttek közé tartozom a juniorbajnokság után. Ezzel együtt még mindig nem mondanám magamról, hogy stabil EBEL-szintű játékos vagyok. Igaz, csak akkor tudok, tudunk odaérni, ha kapunk lehetőséget folyamatosan. Hogy ez így legyen, bizonyítanunk kell minden adódó alkalommal, cseréről cserére.

Korábban folyamatosan változtak a sorok. Kik mostanában a társaid?

Majdnem mindenki egészséges a csapatban a csatárok közül, egyedül Vincze Pétert hátráltatja a válla. Sárpátki Tamással és Szabó Krisztiánnal voltunk egy sorban az utóbbi meccseken, sokat játszottunk együtt az utánpótlás-bajnokságokban, ismerjük egymást. Tamással együtt nőttünk fel, osztálytársakként, csapattársakként, sortársakként. Ő már tavaly is bizonyította, hogy tud hatékonyan játszani ezen a szinten, most a többi fiatalon van a sor. Többek között Krisztiánon és rajtam is.

Mire gondoltatok 1-5-nél pénteken? Mitől hittétek el, hogy meg lehet fordítani ezt a meccset az egyik legjobb EBEL-csapat ellen? Ki ilyenkor a hangadó az öltözőben, a padon?

Egy pillanatra sem hitte el senki, hogy a Linz ennyivel jobb lenne nálunk. A sportban elég nagy a szerepe a szerencsének, és mi kőkeményen dolgoztunk, hogy ami addig a Linz malmára hajtotta a vizet, az utána a mi javunkat szolgálja. A MAC elleni tavalyi elődöntő harmadik mérkőzésére emlékeztetett ez a meccs. Ilyenkor nem elég, hogy csak néhány játékos legyen hangadó, akik még tartják a lelket a csapatban, mindenkire teljes mértékben szükség van.

Belülről hogy érzed, fizikailag felvesszük a versenyt az EBEL-csapatokkal?

Fizikailag egyetlen csapatnak sincs egyszerű dolga ellenünk. Elöl gyorsak vagyunk, a hátvédjeink nagynak és erősnek számítanak a ligában, ráadásul jól is bánnak a koronggal.

A gólod után volt ünneplés az öltözőben, van erre az esetre valamilyen szokás nálatok?

A meccs után mindenképpen nagy volt az ünneplés, hiszen nem mindennap nyerünk így. A korongot, amivel az első gólomat szereztem, Sofi ideadta utána. Kicsit vicces volt, mert ő pont ez előtt pár meccsel szerezte 100. gólját EBEL-gólját, azt a korongot én adtam oda neki, és azzal poénkodtam, hogy ő már itt tart, én meg még mindig szenvedek az elsőért. De már túl vagyok rajta.

Fotó: Facebook

12 meccsen a MOL Ligában is jégre léptél. Ott is szívesen játszol? Miben más a feladatod?

A MOL Ligában mindig nagyon szívesen játszom. Amikor nem ütközik a naptárban a két bajnokság, szinte minden alkalommal játszunk. Volt már több példa is rá, hogy hajnalban értünk haza egy EBEL-túráról, és délután játszottunk a MOL-meccsen. Ezt igazából nem is az edzők várják el tőlünk, a mi kérésünkre szokott történni. Természetesen a feladat különböző, hiszen míg az EBEL-ben az egyszerű, kemény játék a feladat, minimális kockázatvállalás mellett, addig a MOL Ligában már gólokat, pontokat várnak tőlünk, a csapat húzóembereinek kell lennünk. Azért  az mondjuk elég durva, hogy 21-22 évesen az idősebbek közé tartozol a csapatodban.