Nem számít, honnan jössz, nem számít, ki segít az utadon

A jégkorong már nem regionális sport a tengerentúlon. Auston Matthews története után Randy Hernandez sztorija is ezt bizonyítja.

Az IIHF honlapja nemrégiben bemutatott egy nem éppen szokványos jégkorongos történetet. A kubai származású Randy Hernandez Miamiban nőtt fel, indiai gyökerű kanadai fogadócsaládnál lakik, az USA U18-as válogatottjánál játszik. Az álom természetesen az NHL ? az Egyesült Államokban pedig ugyebár minden lehetséges.

3600 kilométer választja el Winnipeget Miamitól, de nem a távolság az egyetlen különbség. A két város időjárás, kultúra, emberek és sport tekintetében sem lehetne különbözőbb. Winnipeg tipikus hokiváros, télen az átlaghőmérséklet fagypont közeli. A mindig vibráló Miami a karibi térseg kapuja, forróság jellemzi egész évben. Az amerikai futball, a baseball és kosárlabda a fő sportja. A kettő között félúton helyezkedik el valahol Plymouth, ahol történetünk játszódik.

Plymouth az új helyszíne az USA nemzeti utánpótlás-programjának, amelyben Randy Hernandez is tölti mindennapjait, az U18-as csapat jobbszélsőjeként. Hernandez kubai bevándorlók gyermekeként látott napvilágot, Miami Kendall nevű külvárosi részében nőtt fel. Az otthona mindössze öt percre volt egy jégpályától, ami gyerekkora meghatározó helyszínévé vált.

Hatéves volt, amikor először járt a jégpályán, egy unokatestvére születésnapjára ment, akkor húzott a lábára korcsolyát először. Annyira természetesen ment neki ez az első perctől, hogy felkeltette a Miami Toros egykori igazgatójának figyelmét, aki tudta, gyorsan kell cselekednie. Félrehívta Randy nagyapját, és bátorította, hogy minél hamarabb írassák őt be a jégkorongra.

“Egyből tudtam, hogy megtaláltam a helyem” ? mondta Hernandez, hiszen a tanácsnak megfelelően azonnal hokisnak állt, 11 éves korára pedig a Toros-rendszer fénylő csillaga lett. ”Én is azonnal láttam, hogy jók a képességei ahhoz, hogy gyors tempónál csináljon kunsztokat ? idézte fel Paul Healey, aki felfedezte a fiút. ? Nem sok srácot látsz, aki képes arra, amire ő. Sokban hasonlít kedvenc játékosára, Nathan MacKinnonra.”

Hernandez eltökélt volt, nem hagyatkozott istenadta tehetségére, fantasztikus munkamorállal vetette magát az edzésekbe. Minden nap eltöltött néhány órát a pályán, ha nem volt jégidő, a közönségkorcsolya alatt rótta a köröket, nehogy kiessen a ritmusból. ”Egyszerűen beleszerettem a játékba ? meséli Hernandez. ? Mást sem akartam, mint a jégen lenni.”

Jöttek a végtelen órák a kondiban, ahol Randy a bátyjával, Roberttel dolgozott az erőn, a gyorsaságon és a mozgékonyságon. Ha ez nem lenne elég, Hernandez csiszolta jégkorongos tehetségét privát edzéseken Healey-vel is. “Randy nagyon szerény gyerek, pont ezzel emelkedik ki a szememben ? tette hozzá Healey. ? Tinédzserként is nagyon eltökélt, már most professzionális a munkamorálja. Hajlandó beletenni az időt és az erőfeszítést, hogy nagy játékos lehessen egyszer.”

“Még mindig váltunk üzeneteket Paullal ? mondta a játékos. ? Köszönetet mondok neki a sok különóráért. Sokat tanultam tőle, nem lennék most itt nélküle.”

A sok erőfeszítés kifizetődött, Randy a legfényesebb tehetsége lett a programnak, esélye nyílt, hogy magasabb szinten folytathassa. Az utolsó évében Dél-Floridában 53 gólt és 40 asszisztot szerzett 54 meccs alatt. Ez felkeltette az amerikai utánpótlásprogram játékosmegfigyelőinek az érdeklődését, meghívták próbajátékra.

“Hamar felcímkéztük Randyt ? mondta Scott Monaghan, az utánpótlásprogram igazgatója. ? Imádtuk a gyorsaságát, a dinamizmusát. felajánlottunk neki egy lehetőséget, hogy beküzdhesse magát a csapatba. Onnantól ő mindent elintézett.”

Nehéz döntés volt otthagyni a családját Miamiban, Randy mégis  élt a lehetőséggel. Itt jön képbe a kapcsolat a Winnipeggel. Hernandezt összepárosították a fogadó családjával, Rana és Kuljeet Sidhuval és két fiukkal, Angaddal és Shaannal. Rana Winnipegben nőtt fel, az iskoláért és a munkáért ment az Egyesült Államokba, most egy nagy biotech cégnél tudományos főmunkatárs és menedzser.

Rana Kanadában nőtt fel, de nem hagyományos jégkorongos háttérrel. Szülei Indiából érkeztek néhány éves korában. A hoki nem volt meghatározó a családban, de Rana felfedezte magának, s beleszeretett, ahogy minden más kanadai gyerek is. Sidhu a fiait is elvitte jégkorongozni, és mindig szeretett volna fogadószülővé is válni, de tudta, hogy erre az egész családját rá kellene beszélnie. Néhány beszélgetés elég volt, hogy az ódzkodás alábbhagyjon.

Hogy ki volt az első játékosuk? Randy Hernandez. Nem a tipikus jégkorongos otthon ?  indiai gyökerű kanadai fogadók egy kubai származású jobbszélsővel Miamiból. Dde működik. “Ez egy amerikai történet ? véli Monaghan. ? Randy Hernandez története Amerika története.” Az együttműködés mindkét fél számára előnyös. Randynek megvan a biztonság és a támogatás egy hokiszerető családtól, és lehetősége nyílik egy új kultúra megismerésére. “Sok rizs, hús és curry” ? mondta a játékos az indiai konyháról. Egyelőre Randy többnyire ragaszkodik a hagyományos tésztadiétához, az jobban fekszik neki.

Rana szerint nem lehet számszerűsíteni, mennyi előnnyel jár fogadócsaládnak lenni. “Randy nagyon fegyelmezett, óriási a munkamorálja ? mondta Sidhu. ? Nagyon kedves természetű, udvarias, jól viselkedik. Tökéletes példakép a fiaimnak. A teljesítménye büszkeséggel tölt el, mint amikor a saját gyerekeim lőnek gólt. Nem mi edzettük őt, de valamilyen szinten segítjük a virágzását mi is.”

Nagyobb és erősebb ellenfelekkel játszva Randy 15 pontot csinált 56 meccsen az első teljes szezonjában. De elismeri, hogy nehéz volt az átállás. “Idősebb, nagyobb gyerekek ellen játszani sokkal nagyobb kihívás volt, mint amire számítottam? vallotta be. ? Dolgoztam azon, hogy erősebbé váljak, most már magabiztosabb vagyok a jégen. Agresszívebben játszom a koronggal az ütőmön, sokkal több lehetőséghez jutok.”

1999-es játékosként Randy Hernandez jogosult a 2017-es NHL draftra, a professzionális karrier pedig életre szóló álma. ”Törekszem rá, hogy olyan messzire jussak a jégkorongban, amennyire lehetséges. Az NHL a végső cél.”

A The Hockey News-os Ryan Kennedy szerint Hernandez valószínűleg nem első körös választás lesz a drafton. Úgy véli, “nagyszerű kerekei vannak, a termete is rendben van, de ezeket össze kell raknia még. Mindig is nyers tehetség volt, és még mindig sok finomításra van szüksége.”

Ha mélyen beletekintünk a Randy Hernandez-sztoriba, sokkal több van benne, mint egy fiatal hokis pályája, aki halad az NHL-es álma felé. Mindenkinek más a véleménye a történetről.

Monaghan szerint Hernandez képviseli az USA Hockey növekedését a nem hagyományos piacokon. “A jégkorong már nem regionális sport Amerikában. Ez egyszerű matematika. Mindenhonnan termelünk játékosokat, ami még jobbá tesz minket. Randy ennek a tökéletes példája.”

Rana Sidhu szerint a történet arról szól, hogy egy ember mindent megtesz, hogy az álmai felé meneteljen. “Randy élő szimbóluma a kitartásnak, a kemény munkának és annak, hogy mi kell a jégkorongos sikerekhez.”

Maga Randy azt gondolja, ez egy egyszerű sztori egy srácról, aki megszállottja lett a játéknak. “Én csak egy srác vagyok, aki beleszeretett a játékba, és szerencsére öt percre volt egy pálya a lakásától.”

Healey nem tudja a választ. “Azt kérdezed, mit jelent Randy története, és én nem tudok válaszolni. Ez a történet ugyanis még nem íródott meg teljesen.”

Ilyen az amerikai sztori: nem számít, honnan jössz, nem számít, ki segít az utadon, de igenis van lehetőséged arra, hogy beteljesítsd az álmodat.