A magyar jégkorongnak nem az EBEL az irány

Erről és sok másról a DVTK hivatalos honlapjának adott interjújában beszélt Egri István, a kétszeres MOL Liga-győztes Jegesmedvék első embere.

A beszélgetésből kitűnik, hogy Egri István teljes mellszélességgel ott áll Such György, a jégkorongszövetség nemrégiben megválasztott elnöke mellett, és minden tekintetben támogatja törekvéseit. Így azt is, mely szerint életre hívta a stratégiaalkotó ad hoc munkacsoportot, megszabni azokat az irányokat, amelyek mentén a magyar jégkorongsportnak haladnia kellene a továbbiakban. “Jelenleg nincs stratégiája a Magyar Jégkorong Szövetségnek. Ami rövid-, közép- és hosszú távú programként rendelkezésre áll, az álmok és víziók gyűjteménye” ? mondta erről.

Kifejtette ennek kapcsán: “Szükség van arra, hogy a klubok által sokszor ösztönösen végzett tevékenységet központilag segítsük, valaki ? a szövetség ? irányt mutasson az összes szereplőnek. Amikor a felnőtt válogatott a világ 15 legjobb csapata ellen játszik, megengedhetetlen, hogy ne próbáljuk a mögötte lévő szervezetet is olyan profi módon működtetni, ahogyan ezt az ellenfeleink teszik.”

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)

Ezzel összefüggésben került szóba a MOL Liga, az EBEL és a szlovák Extraliga. Egri István úgy véli, bár a magyar bázisú bajnokság rengeteget fejlődött az utóbbi időben, és a következő szezonban várhatóan minden korábbinál színvonalasabb lesz, a fix A csoportos léthez még keményebb kihívásokra van szükség. Ezeket teremthetné meg a szlovák vonal. Ugyanis: “Sok szempontból (földrajzilag, történelmileg, gazdaságilag, szurkolói kultúra tekintetében) sokkal közelebb áll hozzánk Szlovákia, Lengyelország, Szerbia és Horvátország. A DVTK szurkolói biztosan ott lesznek Nyitrán vagy Poprádon, Kassáról nem is beszélve, de Villach már nagyon messze van. Ha a tiketteket nézzük, akkor az EBEL-ben egy belépő 15-25 euróba kerül, míg az Extraligában 3-5 euró; ez körülbelül a magyarországi árszint. A jégkorong világában össze se lehet hasonlítani az osztrák és a szlovák hoki presztízsét, ugyanakkor a fiatal, NHL-t megjárt vezetőik Richard Lintner vezetésével felismerték, hogy nyitniuk kell az előrelépéshez.”

A Jegesmedvék főembere üdvözli, hogy Such György a magyar jégkorong többpólusúsága mellett tör lándzsát. Erről hosszabban beszélt, így: “Hosszú éveken keresztül a magyar jégkorong egypólusú volt; minden a Fehérvárról szólt főleg. Sorra nyerték a magyar bajnokságokat, majd az Interligát, szükségszerűen tovább kellett lépni, így csatlakoztak az EBEL-hez közel egy évtizede. Nem lehet vitatni, hogy ez nemcsak az ő, hanem az egyetemes magyar jégkorongsport érdekét is szolgálta. Véleményem szerint mostanára ez a teljes dominancia megszűnt, ma már több pólusról beszélhetünk: természetesen továbbra is a Fehérvár az egyik, a másik Budapest (a MAC vezetésével), a harmadik pedig az úgynevezett vidéki jégkorong, ami a Fehérváron kívül az összes többi vidéki város csapatát foglalja magába (itt az utóbbi években a DVTK Jegesmedvék dominanciája szembetűnő). A Fehérvár érthető módon szeretné megtartani kizárólagos szerepét, amihez igyekeztek pozíciót fogni a szövetség elnökségében is. Ugyanakkor Such György kijelentette, hogy nem tűr semmilyen monopóliumot.”

Kiderült még ? nem először ?: a miskolciaknak nem esett jól, hogy kevés játékosuk vehetett részt a szentpétervári világbajnokságon. “Ha a kétszeres magyar bajnoktól csak két honosított játékos fér be a válogatottba, közben az általa tízből tízszer megvert csapatból a duplája, akkor ? érzésem szerint ? ennek az okát meg kell tudni magyarázni valakinek.” A megmagyarázás lehetséges formájáról és módjáról nem szólt Egri István.

Az interjút teljes egészében ide kattintva olvashatják el.

Fotó: Mudra László (MJSZ)