Négy új taggal bővült a HHOF

Eric Lindros, Szergej Makarov, Rogie Vachon és Pat Quinn lett halhatatlan.

A négy új tag közül Eric Lindros a legnagyobb név, aki hét év várakozás után került be a Hírességek Csarnokába. A Flyers, a Rangers, a Leafs és a Stars korábbi centerének súlyos agyrázkódásai miatt mindössze 760 mérkőzés jutott. Azonban ennyi idő is elég volt a számára, hogy maradandót alkosson, 372 gólt ütött és összesen 865 pontot gyűjtött, ami 1,19-es pont/meccs átlag. A sérülésektől mentes első hét szezonjában azonban még ettől is termékenyebb volt, 431 meccsen 600 pontot termelt, ami 1,39-es átlag. Lindros az 1991-es draft legelső választottjaként került az NHL-be, 1995-ben a liga legértékesebb játékosának választották, 1997-ben pedig döntőbe vezette a Flyerst. míg 2002-ben olimpiai bajnoki címet szerzett a kanadai válogatott tagjaként.

Szergej Makarov a legendás KLM-sor (Krutov, Larionov, Makarov) tagja volt az 1980-as években. 1983-ban draftolta a Calgary, de csak hat évvel később mutatkozhatott be a csapatban. Két olimpiai bajnoki címmel, hét világbajnoki arannyal és egy Kanada Kupa-győzelemmel mutatkozott be az NHL-ben 31 évesen, ahol 80 mérkőzésen 86 pontot termelt. A szezon végén megkapta a legjobb újoncnak járó elismerést, ezzel pedig Makarov lett minden idők legidősebb játékosa, aki megkapta a Calder-trófeát. A Calgary, a San Jose és a Dallas tagjaként 424 mérkőzésen 384 pontot gyűjtött.

Roggie Vachon az 1960-as, 1970-es évek egyik legkiválóbb kapusa volt az NHL-ben. A pályafutását a Montrealban kezdő kapus három bajnoki címet ünnepelhetett a kanadai gárdával, 1968-ban, 1969-ben és 1971-ben. Később védett Los Angelesben és Detroitban, a pályafutását pedig Bostonban fejezte be. 1968-ban megkapta a legjobb kapusnak járó Vezina-trófeát, 1976-ban pedig a juharfaleveles válogatott tagjaként elhódította a Kanada Kupát.

Pat Quinn az NHL történetének egyik legjobb menedzsere, szakvezetője és edzője volt, aki sajnos már lassan két éve nincs közöttünk. A Phillyt, a Los Angelest, a Vancouvert , a Torontőó és az Edmontont is irányító szakembert kétszer választották meg az év edzőjének, 1980-ban és 1992-ben. 684 győzelmével mind a mai napig az örökranglista hetedik helyén áll. A klubcsapatok mellett sikerrel vezette a kanadai válogatottat is, amellyel 2002-ben olimpiai bajnoki címet szerzett, 2004-ben pedig világkupát nyert.