A Voláné volt az utóbbi évek legjobb döntése

Székesfehérváron mindenkinél hamarabb jöttek rá, hogy az EBEL nem képes profi játékosokat csinálni a fiatal tehetségekből. 

A Fehérvár AV19 2015 nyarán úgy határozott, három szezon szünet után visszahozza a MOL Ligába a második csapatát. Ennyi idő alatt kiderült, hogy az osztrák bázisú profibajnokság éppen arra alkalmas a legkevésbé, amire használni szerették volna: a fiatal játékosok fel- és beépítésére.

Ezúttal komolyan vette a menedzsment a feladatot, nem nyűgként értékelte, mint korábban, amikor kötelező volt a részvétel. Akkor egy 10. és két 7. helyet gyűjtött a székesfehérvári alakulat a magyar bázisú nemzetközi bajnokságban. A 2015/16-os szezon vállalása viszont tudatos döntés eredménye volt, és ennek megfelelően állt a kérdéshez az egyesület. Az EBEL-keretbe be nem férő fiatal felnőttek és a feladatra kész akadémisták mellett jól kiválasztott légiósok érkeztek a csapathoz, és a célok is értelmezhetőek voltak. A társaságot Tyler Dietrich és Énekes Lajos szakmai munkája gyúrta nagyon jó, karakteres csapattá, amely stílusos hokijával nemcsak a hazai közönség, hanem a többi MOL Liga-klub szurkolóinak szimpátiáját is elnyerte.

Fotó: Bán Olivér

A srácok sokat fejlődtek a szezon során, valódi terhelést kaptak, komoly bajnokságban, tapasztalt felnőttekkel szemben léphettek jégre, és még eredményesek is voltak, emlékezetes elődöntőt játszhattak a MAC Budapest ellen.

Ezzel a lépéssel a fehérváriak egy évvel megelőzték a legjobb osztrák utánpótlás-nevelő klubokat ? közülük a Klagenfurt és a Salzburg már az idén vált ?, amelyek csak most látták be, hogy az osztrák bázisú profi liga nem képes felszívni a saját nevelésű tehetséges utánpótlás-játékosokat. Azok túlnyomó többsége 18-20 éves korában, az U-bajnokságokból kikerülve versenyképtelen, nem tud intergrálódni, megfelelő jégidőt kiharcolni magának egy olyan ligában, ahol a csapatok 10-15 külföldi játékost foglalkoztatnak ? akik nem kis része NHL- és AHL-tapasztalatokkal rendelkezik ?, és ahonnan a minden tekintetben hibás pontrendszer miatt a felnőtt vb-ken járt válogatott játékosok is egyre nagyobb számban szorulnak ki.

Az EBEL kétségtelenül színvonalas, jó bajnokság, amelyben sok a pénz, és amelyre nem keveset áldoz Magyarország is. De az elsődleges jellemzője a szórakoztatás és a közönségcsalogatás, a fiatal játékosok számára ez a klíma egyáltalán nem kedvező. Ennek az osztrák felnőttválogatottra gyakorolt hatását láthattuk a katowicei vébén, két és fél évtized után a másodosztályban rekedt Ausztria csapata. Ám ez legyen az ő problémájuk, meg fogják oldani. Előbb vagy utóbb. Az például jó irány lehet, hogy az olasz élvonallal összeálltak, és a juniorcsapatokat oda viszik át, illetve az EBEL-ből kiszoruló U20-U23-asoknak is teret nyitnak.

Mi foglalkozzunk inkább magunkkal. Nézzük meg, hogyan hat a felnőttválogatottunkra az EBEL-projekt, mennyi tehetséget képes kitermelni nemzeti csapatunk számára az osztrák liga, és eközben mi történik a többi csapatnál. Induljunk ki az idei A csoportos vb-ből, ahol a 25-ös játékoskeretben 2 kapus, 2 hátvéd és 7 csatár képviselte a Volánt. Vizsgálatunk tárgya a cikk kiindulási pontjához igazodva az, hogy ki melyik bajnokságban mutatkozott be a felnőttek között. Ehhez táblázatot is készítettünk.

Ki melyik bajnokságban mutatkozott be a felnőttek között a szentpétervári vb-csapatból:

Az adatokból látható, hogy az idősebb játékosok még az EBEL és a MOL Liga előtti időben debütáltak, emiatt szerepel 11-es szám az akkori felnőtt magyar bajnokság, az OB I. elnevezés felett. Világoskékkel azt a négy játékost jelöltük, aki a MOL Ligában indult.

A számsor másik végén az EBEL áll. Idén egyedül Erdély Csanád volt az a keretben, aki először az osztrák ligában játszott a felnőttek között. De az elmúlt kilenc év alatt is csak két olyan Fehérváron játszó fiatal tudta magát beverekedni a világbajnoki keretbe, aki az EBEL-ben kezdte felnőtt pályafutását. Erdély mellett Vincze Péter 2015-ös szereplését kell megemlíteni. Igaz, ő 17 évesen a MOL Ligában játszotta első három felnőtt mérkőzését, de azt követően két évvel már az EBEL-ben ment, igazságtalanok lennénk, ha nem sorolnánk ide.

A MOL Liga hatékonyabban termelte ki a tehetségeket ugyanebben a periódusban. A magyar bázisú liga esetében nem böngésztük végig a teljes időszakot, elég megállapítani, hogy csak az idei vb-csapatban négy hokisunk szerepelt, aki a MOL Ligában kezdte felnőtt pályafutását, és akkor az ettől a lehetőségtől adminisztrációs okból eleső Garát Zsombort nem számoltuk, aki Sebők Balázshoz hasonlóan előbb játszott a nagyválogatottban világbajnoki meccset, mint bárhol felnőtt bajnokit.

A magyar vb-csapat magját azok adták, akik a hazai bajnokságban debütáltak, 15 ilyen hokisunk lépett jégre Szentpéterváron. A második legnépesebb csoport az 5 honosítottunké volt, őket a külföldön bemutatkozó magyarok követték, akik hárman voltak.

Az EBEL-es bemutatkozók alulreprezentáltsága nem véletlen. Több összetevője van ennek. Egyrészt a tao-rendszer bevezetése előtt hosszú ideig nem volt szervezett utánpótlás Székesfehérváron a felső korosztályokban. Ez sajnos szinte az egész országban így volt ? egy-két csapat jelentette az üdítő kivételt ?, 2012-ben sok év szünet után indult újra az U20-as bajnokság. Addig a magyar jégkorong fővárosában sem volt igazi juniorcsapat, ahonnan meríteni lehetett volna. Másrészt megfelelő utánpótlás híján az EBEL-csapat jobbára a MOL Ligában bizonyított játékosokat igazolt, vagy külföldön játszókat hozott haza. Itt fontos kiegészítés, hogy a 2006/07-es szezonban indult Fehérvári Titánok-projekt egy hosszú évek utáni fellángolás volt a Volán utánpótláséletében. Bár csak egy évig tartott a lendület, és a csapat 24 meccsből 23-t elvesztett az OB I. alapszakaszában, megérte az indulás, Sofron, Kóger és Nagy G. is akkor tűnt fel.

A teljes kép lényegéhez tartozik, hogy Ausztria nemzeti csapatánál sincs másképp mindez, oda sem az jelenti a biztos belépőt, ha valaki az EBEL-ben kezdi profi pályafutását. A Katowicében divízió 1/A csoportos vb-n járt idei 22-es keret nagy része nem az EBEL-ben lett felnőtt játékos.

Ausztria esetében ugyanez:

A csapat fele az osztrák másodosztályban debütált, ők 11-en voltak. Náluk azért természetesen nem csak egy hokis mutatkozhatott be az EBEL-ben, hanem 6-an vannak ilyenek, de ez is csak a válogatott keretük negyedét teszi ki. A maradék négy kategóriában 1-2 játékos szerepel, és mindenképpen figyelemre méltó, hogy milyen mély az osztrák bajnoki rendszer. Látható: aki a harmad-, sőt a negyedosztályban játssza első meccsét, az is lehet válogatott sportoló.