A válogatott sokkal jobb csapat, mint három héttel ezelőtt

Nem állunk olyan messze attól, hogy egy ilyen világbajnokságot ne három, hanem kilenc ponttal zárjunk ? mondta blogunknak Majoross Gergely. A válogatott másodedzőjével nagyon alaposan és részletekben menően kielemeztük, hogy mi miért történt Szentpéterváron.

Gondoltad volna, hogy a hét vb-meccset fizikailag így fogja bírni a csapat?

Igen. Tudtuk, hogy ez lesz, talán nyilatkoztuk is, hogy ez fontos szegmens nekünk. Tíz nap alatt kellett hét meccset játszanunk, az összes vb-résztvevőé közül a mienk volt a legsűrűbb program. Ráadásul megvan az a hátrányunk is, hogy alacsonyabb szintről érkeztünk, tehát nyilván nehéz volt az elején megfelelő tempóban gondolkodnunk, olyan döntéseket hoznunk, amilyeneket ez a szint megkíván. Ennek megfelelően sokkal több energiát fogyasztunk, mint ami feltétlenül szükséges lenne. Tudtuk, hogy ez fontos probléma lesz, ezért a kiválasztásnál is igyekeztünk hangsúlyt fektetni arra, hogy sok fiatal kapjon lehetőséget, akik a terhelést jól bírhatják. Azt hiszem, végül is többé-kevésbé jól alakult ez a rész.

Nem is olyan régen még a divízió 1-ben is gondjaink voltak az erőnléttel. Gondolhatjuk azt, hogy az energiaszinttel problémáink már nem lesznek, ez a fizikális felkészültség általánosan jellemző arra a 40-50 fős bő keretre, amelyből a játékosokat kiválaszthatja a stáb?

Ezzel már nem nagyon lesz gondunk a jövőben. Remélhetőleg mindenki egyre magasabb szinten fog tudni játszani, azért is, mert lehetőségek nyílnak meg. Amint látjuk, olyan lehetőségek is, amilyenekről álmodni sem mertünk volna. Vay Ádám áttörése nyilván másoknak is megnyithat kisebb kapukat, szépen, fokozatosan. Ádám esetének is fontos előjárója volt, hogy legyenek olyan magyar játékosok, akik európai topligákban játszanak, hogy fel tudjon jutni a válogatottunk, hogy utána olyan meccseket tudjon produkálni, amivel eleve felhívja magára a figyelmet, és utána ő maga is egészen különlegeset tudott nyújtani. Ezzel megint újabb kapukat nyitott meg, ahol valószínűleg megint egyre több emberre jut figyelem. De nem csak ő tudott előrelépni ilyen értelemben ezen a világbajnokságon, hanem mások is. Reméljük, hogy a többi esetben is pont kerül hamarosan a megkeresések végére. A lényeg, hogy ha nem is az NHL-ben, de magasabb szinten fognak hokizni jó páran a csapatunkból, mint tavaly. Valószínűnek tartom, hogy a fehérvári EBEL-csapat is egyre jobb lesz, a MOL Liga is egyre jobb lesz, előbb-utóbb mondjuk a MAC is fog az EBEL-ben is indulni. Tehát egyre magasabb szinten edződő játékosaink lesznek, és ez remélhetőleg magával hozza, hogy mindenki tovább tud lépkedni előre.

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)

A játékosok úgy érezték, hullámzott a teljesítményük, egy jó meccset egy rosszabb követett. Váltakozott az is, hogy meg tudtunk-e nyerni jó játékkal egy harmadot. Például a franciák elleni elsőt, amikor sokkal jobbak voltunk ellenfelünknél, mégis ő jött ki 3-1-gyel belőle. Ez a rutin hiánya, vagy a jégkorong ilyen játék?

A hoki ilyen. Ha őszinték vagyunk, a fehérorosz mérkőzés sem 5-2-es meccs volt ide. Nem volt benne a háromgólos győzelem. De a jégkorongban sem csak az számít, hogy mi látszik, nem csak a játék képére alapozható a végeredmény. Ez akár a döntőről is elmondható. Az sem 1-0-s meccs volt az utolsó másodpercig, amikor végül 2-0 lett. Hatvan perc alatt két helyzete volt Finnországnak, huszonkettő Kanadának. A játék sajátossága mindez. Sokkal könnyebb épphogy helytállni, elrontva azt, amit a másik próbál építeni, mint valamit alkotni. Szerintem ez mutatkozott meg a világbajnokságon is. Azok ellen, akiket tiszteltünk annyira, hogy csak arra összpontosítottunk, hogy kellően zártan védekezzünk és iszonyatosan sokat dolgozzunk ellenük, és helytálljunk olyan értelemben, hogy ne legyen megalázó vereség a vége, könnyebb megvalósítani az elképzeléseinket, mint egy nálunk kevésbé jobb ellenfelet legyőzni. Ez egészen más kihívás. Meg kell tanulni nyerni ezen a szinten. És azt gondolom, óriási dolog, hogy ez ilyen hamar sikerült nekünk. De azt is látni kell, hogy ahhoz, hogy ezeket a meccseket, amikről azt gondoljuk, hogy viszonylag szorosak voltak, meg tudjuk nyerni, még egy szintet kell tudnunk lépni. Erről pedig azt gondolom, hogy nincs olyan messze. Nem állunk olyan messze attól, hogy egy ilyen világbajnokságot ne három, hanem kilenc ponttal zárjunk. Nem azt mondom, hogy ez két év múlva fog megvalósulni, de amit láttunk, annak alapján sokkal közelebb vagyunk ehhez, mint gondoltuk.

Az elmúlt két évben, illetve az A csoportban léptünk előre akkorát, hogy a divízió 1/A-ból az azonnali feljutás legyen a reális igény?

Ez nagyon nehéz kérdés. Az hogy tisztességesen helyt tudunk állni Finnország, Szlovákia, Németország, sőt az USA is ellen, egy dolog. Ebben felülmúltuk azt, amire számítottunk a vb előtt. Nem tudom, hogy a közvélemény mit várt ezeken a meccseken előzetesen, én belülről úgy értékelem, hogy többet teljesítettünk, mint amit vártunk. Fehéroroszország ellen is olyan eredményt értünk el, amire nem igazán gondoltunk előtte. A francia meccs tényleg nem mutat pozitívumokat, még ha az eredmény nem is teljesen tükrözi a látottakat ? de a játék képe száz százalékig pozitív. Viszont ez nem jelenti azt, hogy ötből öt vagy négy meccset nyerni egyszerű lesz a divízió 1-ben. Ott egy egészen más feladat vár ránk.

A közvélemény elvárásai hatalmasat nőttek. Csalódottak leszünk, ha nem jutunk vissza azonnal?

Igen. De én inkább úgy fogalmaznék, ha szakmailag közelítem meg a kérdést, hogy az előző feljutáshoz kellett hét év, és nagyon örülnék annak, ha ehhez most legfeljebb három kellene. Szerintem így kell mérni az előrelépés és a feljutás kérdését, nem lehet azt mondani, hogy nekünk például Ausztriát ? amelyet 90 év alatt összesen háromszor vertünk tétmeccsen, legutóbb 1977-ben ? kötelező magunk mögé utasítani.

Ezzel a két szezonnal jobb csapattá lettünk?

Ez nem kérdés.

Ha újrajátszanánk a vb-t az A csoportos tapasztalatokkal, akkor már ma 10-20%-kal jobb teljesítményre és eredményre volnánk képesek?

Így van, és ez a legfontosabb. A magyar válogatott sokkal jobb csapat, mint amilyen három héttel ezelőtt volt. A leginkább ezért sajnálom, hogy nem sikerült bent maradnunk, mert óriásit dobhatott volna rajtunk, ha jövőre megint tudtunk volna vagy húsz mérkőzést játszani ezen a szinten. Mert ha maradunk, akkor biztos könnyebb lett volna lekötni három-három mérkőzést novemberben és februárban A csoportos ellenfelekkel, majd hat-hét előkészületit a vb előtt. Már tudjuk, hogy így kikkel sikerült tető alá hoznunk tornákat, vannak köztük egészen jó ellenfelek, de vannak, akik megint csupán a divízió 1 szintjére tudnak minket felkészíteni. Sajnos ez a realitás, erre kell készülni. Elképesztően sokat adott volna, ha a legjobbakkal játszhattunk volna az egész szezonban. Ez sajnos nem jön össze most, de azon leszünk, hogy minél hamarabb újra így legyen.

Maradt bármilyen szempontból hiányérzet vagy csalódottság benned, illetve a szakmai stábban?

Maradt. Úgy éreztük, hogy apróságokon bukott el az A csoportban maradás. Sokat jöttünk előre, és nagyon kevés hiányzott az újabb csodához. Sokkal közelebb vagyunk, mint 2009-ben voltunk, vagy mint ahogy előzetesen vártuk, még ha ez a végeredményben nem is feltétlenül mutatkozik meg. Viszont látszott, hogy nincs elég tapasztalatunk ezen a szinten. Emiatt estünk ki. Ha nem is csalódottság van bennem, de motoszkál a kisördög a gondolataimban, hogy ez akár idén is összejöhetett volna. Tényleg pici dolgokon múlt. Hoztunk egy rossz döntést, nem tudtunk élni a lehetőségekkel, rosszkor csúsztunk el koronggal a birtokunkban stb. Nem azt mondom, hogy közel álltunk ahhoz, hogy domináljunk Finnország ellen, mert ez nem fog bekövetkezni az én életemben, de lehettek volna fordulópontok, melyeknek köszönhetően például Németország ellen tudunk nyerni.

Ez azt is jelenti, hogy maradt a csapatban tartalék?

Biztos, hogy így van. Ráadásul fiatal csapatról beszélünk.

78 fős játékoskeretből alakítottátok ki a 25 fős vb-keretet. Hány olyan van a kimaradók közül, aki már most ide való lett volna, és jó szívvel el tudtátok volna vinni Oroszországba?

Nagyjából 8-10. Ebben az is benne van, hogy ha jövőre választani kell, akkor még nagyobb lesz a szám, annak ellenére, hogy ketten már kiestek a keretből. Az is nagy dolog, hogy ezt már nem fogja megérezni a magyar jégkorong-válogatott.

Két év alatt rengeteg fiatal került be a felnőttcsapatba. Ismerve az utánpótlást, a következő generációból, az 1996?1999-es srácokból vannak még olyanok, akik eddig nem jöttek szóba, de akár jövőre odaérhetnek?

Mindenképpen. Úgy látom, hogy a válogatott folyamatos utánpótlása nagyon sokáig biztosított. De nem ez a legfontosabb. Az a kérdés, hogy tudnak-e ők is feljebb lépni, lesz-e lehetőségük, hogy egyre magasabb szinten játszhassanak. A legideálisabb nyilván az lenne, ha ezt minél többen külföldön tehetnék meg, olyan szinten, amit Magyarországon nem tudunk biztosítani. Még egyszer mondom, biztos vagyok benne, hogy egy-két éven belül lesznek jó néhányan, akiknek ez sikerülni fog. Nem 2-3 játékosunk lesz európai topligákban ? SHL, Liiga, DEL stb. ?, hanem több, és biztos vagyok benne, hogy fiataljaink észak-amerikai lehetőségei ? USHL, WHL, OHL, NCAA, esetleg AHL és NHL ? is bővülni fognak. Így tud az egész feljebb menni. Ez alapvető fontosságú. Ha ezt nem tudjuk megvalósítani és minden marad úgy, ahogy az elmúlt néhány évben kialakult, akkor nem hiszem, hogy drasztikus változás tudna bekövetkezni.

Ezen a vb-n egy-egy fiatal kapusunk és hátvédünk is kimagaslót nyújtott a MOL Ligából érkezve. Ez ellenpélda. Hosszú távon nem tartható folyamat, hogy innen húzóemberek nőnek ki?

Ne legyen igazam, de azt gondolom, hogy ez nem valószínű. Főleg nem az A csoport szintjén. Azt azért látni kell, hogy Vay Ádám nem azért kap egy ilyen lehetőséget, mert ő egy kész játékos, akire már most építeni lehet az NHL-ben. Inkább azt gondolják róla, hogy potenciálisan jó kapus, akiben sok van. Stipsicz Bencével ugyanez a helyzet. Nem azért kaphat nagyon jó ösztöndíjat egy kiváló csapatnál Észak-Amerikában, mert kész játékos. Ha az lenne, akkor lehet, hogy azonnal az NHL-be igazolnák le. Ők nagyon fiatalok, és tulajdonképpen ez az erősségük. Ha mindketten három évvel idősebbek lennének, egyiküknek sem adatott volna meg az a lehetőség, ami most. A MOL Liga a fiatalok számára kiváló hely, lehetőség arra, hogy felnőttek között edződjenek, egyre jobbak legyenek, és bekerülhessenek a válogatottba, ahol megmutathatják magukat a nemzetközi porondon. De amit Vay és Stipsicz példája mutat, az csak akkor működik, ha ezt nagyon fiatalon teszik.

Mi volt a szakvezetés legnagyobb szakmai dilemmája ezen a vb-n?

Az első természetesen a keret kialakítása. Nyilván nagyon sok véleményütköztetés után sikerült 25 főre szűkítenünk.

Hány játékosban volt konszenzus?

Nagyon nagy részükben az volt, húsz játékosnál nem volt kérdés. Utána volt még három viszonylag könnyen lezárt kérdés, és maradt két olyan pozíció, ahol voltak markáns véleménykülönbségek. De ott is megbeszéltük a szempontokat, meggyőztük egymást, hoztunk egy döntést, és kész. De azért a keret végleges kialakítása mindenképpen nagy kihívás volt.

És a vb ideje alatt?

Ott már nem nagyon voltak ilyenek. Ott mindenki hozta az ötleteit, amit Rich Chernomaz jó szokása szerint végighallgatott, és ha nem egyeztek kisebb részletek, akkor szövetségi kapitányként hozott egy végső döntést arról, hogy hogyan tovább. Végiggondolva nem nagyon hiszem, hogy van olyan fontos dolog, amit ma máshogy csinálnánk. Nagyjából működtek a dolgok, amiket közösen kitaláltunk. Például Finnország ellen az volt az egyik legfontosabb kérdés, hogy merjünk-e agresszívek lenni akkor, amikor ők tisztán birtokolják a korongot a saját harmadukban. A végső döntés az lett, hogy igen. Ezzel igencsak megleptük őket, kiválóan működött. Azt hallottam, hogy a finn szakkommentátor az első harmad után azt mondta, ez öngyilkosság részünkről. Szerencsére nem lett igaza, végig kitartottunk emellett.

Ha volt bármi olyan a világbajnokságon, amire nem lehetünk büszkék, az az emberelőnyös játékunk. De ott sem vagyok abban biztos, hogy ma tudnánk jobb döntést hozni. Egyszerűen még nincs annyi képességünk, hogy ezen a szinten jobban tudjuk kivitelezni ezt a játékelemet. Ez is jellemző arra, hogy mi az, ami nekünk nehéz ezen a szinten. Könnyebb emberhátrányban jól teljesítenünk ? ebben az egész vb-mezőnyben kimagaslót nyújtottunk: jól pozícionáltuk magunkat, sokat blokkoltunk, odaadóan játszottunk, magas energiaszinten, elvágtuk a passzsávokat ?, mint emberelőnyben alkotni: amikor komoly egyéni megoldásokra volna szükség a koronggal, váratlan húzások kellenének, kiváló játékmesterré kellene előlépni, vagy kék vonalas emberekké, akik életveszélyes lövéseket tudnak pontosan kapu felé zúdítani. Ilyen játékosunk még nincs. Ezek a legfontosabb szegmensek, amikben előre kell lépnünk, és ezek a hiányok mutatják azt, miért nem stabilan A csoportos még a csapatunk.