Jó lenne, ha Magyarország jégkorongos országgá válna

Keményen kell dolgozni, nagy szenvedéllyel, és fontos, hogy közben ugyanekkora mosollyal élvezzük mindezt. A világbajnoki döntő előtt az egyik finn kulcsemberrel, Mikael Granlunddal beszélgettünk.

Az oului születésű Mikael Granlundot már egészen fiatalon a finn jégkorong egyik legnagyobb ígéreteként tartották számon. A Jégkorongblog 2010 első napjaiban mutatta be olvasóinak a jövő sztárjai sorozatban. 16 évesen mutatkozhatott be a Karpat színeiben a finn elit ligában. Ennek megfelelően nagy port vert fel, amikor 17 évesen átigazolt a nagy rivális HIFK-hoz. Első teljes felnőtt évében még ifjúsági játékosként 43 ligameccsen 40 pontig jutott a felnőttek között. 2010-ben az első kör 9. draftoltjaként foglalta le játékjogát a Minnesota Wild. A világ 2011-ben ismerte meg a nevét, első felnőtt vb-jén emlékezetes produkcióval tette le a névjegyét ? lacrosse-gólt lőtt az oroszoknak az elődöntőben, és nem mellesleg világbajnok is lett ?, 2012 óta az NHL-ben játszik. Az idei vb-n 9 meccsen 12 pontig jutott a 24 éves csatár, aki másodjára is vb-győztes szeretne lenni.

A magyar?finn kapcsolatoknak köszönhetően nagy azoknak a magyaroknak száma, akik szurkolnak nektek a történelmi aranyért. Milyen emlékeid lesznek Magyarországról?

A szurkolást köszönjük, az mindig ránk fér. Hallottam már róla én is, hogy távoli rokonok vagyunk, és vannak hasonlóságok, állítólag a nyelvben főleg, bár ezt nem tudom megerősíteni. Arról fogalmam sem volt eddig, hogy hokiban nekünk szurkol sok magyar, de most legalább elmondhatom: lenyűgözött a magyar csapat és a drukkereik is, őszintén a legjobbakat kívánom a jégkorongjuknak. Remélem, egyre jobb lesz a hokijuk, jó lenne, ha Magyarország jégkorongos országgá válna.

Sokszor kérdeznek még arról az emlékezetes gólodról, amit 2011-ben lőttél az oroszoknak a pozsonyi vb-n?

Igen, rengetegszer. Akkor az nagy dolog volt, mindenki kérdezett róla, és furcsa módon ennek a mai napig nincs vége. Még mindig elő-előkerül, én pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy az csak egyetlen találat volt. Természetesen sokkal nagyobb dolog volt számomra is, hogy abban az évben világbajnokok lettünk. Az csodálatos, hihetetlen érzés volt, remélem, vasárnap este is átéljük. Szóval igazából sokszor éreztem rosszul magam amiatt, hogy mindenki a gólommal volt elfoglalva. Ez nem fair a csapattal szemben, együtt nyertünk aranyat, mindenki a részese volt, és kicsit bűntudatom van, amikor arra a találatra emlékeznek az emberek az összkép helyett.

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)

Moszkvában is nyerni fogtok?

Szerintem kifejezetten jó csapatunk van, remélem, hogy igen! Persze minden évben ott a lehetőség, hogy nyerhetünk, de most közelebb vagyunk ehhez. Azon voltunk végig, hogy napról napra haladjunk előre, és közben élvezzük is a világbajnokságot. Eddig jól alakult, természetesen nyerni akarunk a döntőben. De ezzel nyilván Kanada is így lesz.

Gyerekkori önmagad elégedett lenne a karriereddel?

Ez nagyon jó kérdés, de azt hiszem, igen. Viszont most, hogy már itt tartok, azt érzem, hogy lehetek ennél jobb hokis, és bőven tudok még fejlődni. Idővel átalakul, hogyan érzékeled például azt, hogy NHL-játékos vagy. A hétköznapokon az van benned, mint bármelyik hokisban: utazunk, edzünk, játszunk. Időnként emlékeztetnem kell magam, hogy hahó, ez volt az álmom egész életemben, és most itt vagyok. Szóval megállok egy kicsit körbenézni, nem felejtem el, honnan jöttem. Úgy gondolom, jól alakultak eddig a szezonjaim, remek csapatokban játszottam, megnyertem már ezt-azt. Szeretem élvezni ezt az egészet, a játékot, és közben még jobbá válni. Azt vallom, keményen kell dolgozni, nagy szenvedéllyel, de fontos, hogy közben ugyanekkora mosollyal élvezzük mindezt.

Volt valaha B-terved?

Egyáltalán nem, soha meg sem fordult a fejemben, hogy legyen. Ma sincs. 24 éves vagyok, remélem, még bőven állnak előttem jó szezonok, nem tudok másra gondolni, mint a jégkorongra. Persze gondolom, egyszer előjönnek ezek a gondolatok is, de egyelőre élvezek minden pillanatot, ami megadatik nekem a jégen, és csak játszom.

Mi a legfontosabb a jégkorongban?

Most épp az, hogy a következő meccsen a lehető legjobb formámat hozzam, és nyerjünk! Ha általánosságban nézzük, jobb játékossá szeretnék válni. Sok minden van, amiben fejlődnék: erősödni, gyorsulni szeretnék.

Állítólag sokan irigykednek arra, hogy a finn játékosokhoz néhány napra a párjaik is csatlakozhatnak a vb-ken. Szerinted ez segít a jobb teljesítmény elérésében?

Tényleg irigykednek? Ez nálunk nem számít különlegességnek, jó látni a feleségeket és a barátnőket. Két és fél hét csak a srácokkal összezárva, ez nagyon sok, kicsit unalmassá válik egy idő után. Jólesik közben kicsit kiengedni a gőzt. De a lányok hazamentek, a legtöbben most már otthonról szurkolnak, mi pedig csak a következő meccsre koncentrálunk.