• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Történelmi tettre készülnek a finnek

Ha megnyerik a világbajnoki döntőt a címvédő ellen, olyan tettet hajtanak végre, ami még soha senkinek nem sikerült. De Kanada is erősebbnek tűnik, mint bármikor ezen a tornán.

Nem szokványos finálé előtt állunk, a finnek nemcsak Kanadával állnak szemben, hanem tényleg az egész világgal – amennyiben egyazon évben nyerhetik meg az U18-as, az U20-as és a felnőtt világbajnokságot. Ez még soha senkinek nem sikerült. Erről szóló elemzésünkben azt is írtuk, hogy semmilyen azonnali és közvetlen hatás nem figyelhető meg az utánpótlás és a felnőtt válogatottak sikerét illetően, tehát arról eddig nem volt szó, hogy az elit szintjén egy-egy utánpótlás-korosztály sikere alapvetően meg tudta határozni a nagyok éremesélyeit. A finnek ezzel a trenddel is szakíthatnak, elég arra gondolni, hogy az Oroszország elleni elődöntőben a 19. születésnapját majd júliusban ünneplő Aho szerzett két gólt, a harmadikhoz pedig az a Laine adott óriási passzt, aki áprilisban töltötte be a 18-at. Nem olyan fiatalokról van szó tehát, akik ügyesen végzik el a kiegészítő feladatokat, hanem amikor legjobban kell, vezéregyéniséggé tudnak válni a csapaton belül.

A finnek ráadásul hibátlanok ezen a tornán, és ebből a szempontból is történelmi lenne a győzelmük, hiszen két aranyuk alkalmával – 1995-ben és 2011-ben – egyszer sem sikerült százszázalékos mérleggel zárniuk a tornát. Sőt: az idén aranyérmes ifi és junior sem volt veretlen, pedig ők aztán igazán tehetségesek.

Fiatalokból Kanadában sincs hiány, övék a második legalacsonyabb átlagéletkorú keret a vb-n az amerikaiaké után. Elképesztő adat: ebben a kanadai keretben mindössze öt olyan játékos van, aki 1991 előtt született, és a korelnök Corey Perry éppen 10 évvel fiatalabb, mint a mi Frank Banhamünk. Hogy a finneknél is 14 játékos született 1991 előtt, az talán reálisabb képet ad arról, hogy milyen is a kanadaiak kerete. Ezzel együtt a jelenlegi csapat mentalitása jobban emlékeztet a 2010–2014 közötti válogatottakéra, amelyek a négy közé sem kerültek be, mint a tavaly a Crosby által vezényelt csapatéra, amelyben olyan játékosok vitték a prímet, mint Burns, Hamhuis, Spezza vagy Jordan Eberle, és amely nem véletlenül ért fel a csúcsra, emlékezetes döntőben 6-1-re verve Oroszországot.

Azért a kanadaiak is sokat erősödtek menet közben, elég csak arra gondolni, ahogy a finnek elleni utolsó csoportkörbeli meccs kudarcából nem akárhogy álltak fel a svédek ellen, az USA elleni elődöntő pedig igazi próbaköve volt a mentális erőnek. A kritikus pillanatokban jelesre vizsgázott a csapata, a finnek ellen ráadásul dupla hajtóerőt jelenthet a csúfos 0-4-es zakó miatt érzett bosszúvágy.

A finneknek tehát erősebb ellenféllel kell számolniuk, mint a csoportkör végén, de nyilván nekik sincs önbizalomhiányuk. A száz százalék az száz százalék, másrészt övék a legkevesebb gólt kapó csapat, az eddigi 9 találkozón nyolc alkalommal mattolták védelmüket, ilyen retesszel senki más sem rendelkezik, a második Kanada, 11 kapott góllal. Harmadrészt ha a Sipacsov, Panarin, Dadonov triót nulla ponton tudták tartani, minden okuk megvan arra, hogy bizakodva tekintsenek a döntő elé. Összességében megmaradt a finnekre jellemző fegyelmezett játék, amely kiegészült a meccseket eldönteni képes hősökkel. Az biztosan állítható, hogy Kanada ellen nem adhatnak 10-15 perc kényelmi játékot – az oroszok az első harmad nagyobbik felében nagyon komolyan tudtak dominálni szombaton –, mert az visszaüthet a jóval egyszerűbb és hatékonyabb játékot játszó juharlevelesek ellen.

Az utolsó másodpercig 1-0-ra állt a meccs, az eredmény nem ezt mutatja, de Kanada a 2016-os vb-döntőben tönkreverte Finnországot. Játékban osztálykülönbség volt a két csapat között, az eddig 9-ből 9-et nyerő finneket megbénította a tökéletes letámadás, momentumokig is alig jutottak.

Finnország a triplázásért, Kanada a duplázás reményében lépett a Dinamo Moszkva új jégcsarnokában a jégre a 2016-os A csoportos világbajnokság döntőjében. Az észak-európaiak ebben a szezonban már megnyerték az ifjúsági és a junior vb-t így a hokitörténelem során először vihették volna végbe azt a bravúrt, hogy a férfiak számára kiírt összes világbajnokságon aranyéremmel végeznek. Kanada számára ebben az évben éppen a finnek miatt nem jutott még arany, viszont ők világbajnoki címvédőként várhatták az eseményt.

Finnország mind a 9 mérkőzését megnyerte az oroszországi vb-n, úgy, hogy összesen 8 gólt kapott. Csak Fehéroroszország és az Egyesült Államok tudott neki két gólt ütni. Kanada is páratlan sorozattal büszkélkedhet. Bár a finnek legyőzték őket a magyar csoportban, a legutóbbi 19 vb-meccsükből csak ezt az egyet nem nyerték meg Hallék.

A két csapat játékosai közül egyedül a kanadai Corey Perry csatlakozhatott a Triple Gold Clubhoz, győzelem esetén, azaz ő volt a jégen az egyetlen, aki már nyert olimpiát és Stanley Kupát, de világbajnokságot még nem. További érdekesség, hogy Ville Peltonen (aki Hári János csapatánál volt a kapitány a 2013/14-es szezonban a finn HIFK-ben) jelenleg a finn válogatott másodedzője, ő lehetett az első hazájában, aki játékosként és edzőként is vb-t nyer. Ugyanez állt a csapat GM-jére, Jere Lehtinenre. Az már a meccs előtt biztos volt, hogy Kari Jalonen szövetségi kapitány kétéves megbízatása e meccs végén lejár.

Érdekesség, hogy a 2011-es finn világbajnok csapatból sokkal többen voltak itt újra, mint a 2015-ös kanadaiból. Jaakola, Granlund, Koivu, Komarov, Lajunen, Pihlström és Pyörala is ott volt Pozsonyban. Kukkonen és Salmela sérülés miatt nem léphetett jégre a vb vége felé, de a bő keret tagjai idén is. A kanadaiaknál mindössze Duchene, Hall és O’Reilly maradt a prágai együttesből. És a végére egy sokkoló adat. A nem egészen 5,5 millió lakosú Finnországban több mint 3 millió ember nézte az Oroszországgal játszott elődöntőt szombat délután.

A finnek 6, a kanadaiak 7 bekkel álltak fel a meccsre, a már említett két finn bekk mellett a másik oldalon Ben Hutton maradt ki. Kanada kezdett aktívabban, több nagy helyzetet hoztak össze Koskinen kapujánál, a legnagyobbnál, a negyedik percben Pokka vészmentett szenzációsan Scheifele elől. A másik oldalon a finn első sor adta ki a tűzparancsot, Granlund vezetésével csináltak egy nagyon komoly shiftet, több helyzettel. Az első reklámszünetet követően nagyon komoly nyomást helyezett Kanada ellenfelére, alaposan megszolgálták, hogy a 12. percben vezetést szereztek. A tavalyi 1/1-es, Connor McDavid a legjobbkor villant, 8 gólpassza volt eddig a vb-n, a döntőben belőtte első gólját. Ahogy Oroszország ellen is történt az elődöntőben, valamelyest feléledtek a finnek a hátránytól. Meg is kapták a meccs első előnyét, ez nem volt az igazi. Kicsivel később Laine került váratlanul ziccerbe, de kevés helye maradt, Talbot mentett.

A mérkőzés alapvetően hangulattalan volt a lelátón. Finn és kanadai szurkolók hiányában időnként ugyan szórakoztatták magukat az orosz nézők, de a legtöbbször hosszú percekig kávéházi morajban hokiztak a finalisták. De a jégen annál inkább forrt a levegő. A második harmad első négyötödében a finnek nem találták a kanadai játék ellenszerét. A juharlevelesek pedig még egyet csavartak a határozottságukon, és fizikailag is nagyon keményen beleálltak a csatába. Persze ez már az első harmadra is igaz volt. Könnyűlovasság találkozott a páncélosokkal, néha legalábbis így tűnt. De a finneket dicsérte, hogy mindennek ellenére korántsem dőlt el a meccs a második harmad végére, tartani tudták egygólos hátrányukat, ami még bármire feljogosította őket a záró húsz perc előtt. Ebben nagyon jelentős szerepe volt Finnország kapusának, Mikko Koskinennek, aki parádésan állt ellen szinte minden kanadai attaknál. A finnek legnagyobb helyzetét Koskiranta hagyta kihasználatlanul, emberelőnyben centerposzton egyedül találta meg a pakk, de Talbotba lőtte, hokipályán ritkán látható módon a fejéhez kapott a sikertelen kísérlet láttán. Fel-felpörgött a végére a finn együttes, de a vudu nem volt benne a játékukban, míg a másik oldalon a vb legjobb teljesítményét láthattuk. De csak 1-0-ra vezettek Duchene-ék a második szünetben.

Abban azért bízhattak a finnek, hogy öt éve is az utolsó harmadban sikerült megnyerniük a meccset, és ott is ellenfelük volt jobb az első két harmadban. De ez a meccs nem úgy alakult, mint az. A játék képe és az erőviszony mit sem változott a harmadik harmadra. A finnek kisfiúknak tűntek, határozatlanok, bizonytalanok voltak, építkezésre nem maradt energiájuk. Fokozták a nyomást a kanadaiak, teljes letámadásra álltak át. Érdekes volt látni, hogy a finneknek nem volt ellenszerük ez ellen, gyakorlatilag a félpályán nem tudták átvinni értelmes támadás keretében a korongot. A belőtt pakkok pedig rendre a kanadai hátvédek zsákmánya lett. A finneknek nem volt több levegőjük a támadóharmadban Kanada ellen, mint nekünk volt az USA-val játszott csoportmeccsünkön.

Kanada készen állt arra, hogy ezen a napon emlékezetes csatát vívjon a vb-döntőben. Ez a terve nem vált valóra, mert Finnországban nem talált partnerére. Az olimpiákon megszokott tökéletes védekezést és letámadást láttunk a tengerentúliaktól. A finnek erejét és tartását mutatja ugyanakkor, hogy így is az utolsó másodpercig volt lehetőségük az egyenlítésre, és erre még volt is sanszuk a kapus lehozatalakor. De 0,9 másodperccel a vége előtt véget ért a meccs, Duchene vágta az üres kapuba a korongot, ezzel kialakult a 2-0-s végeredmény. A kanadai csapat beszaladt a jégre ünnepelni, de a szabályok szerint a korongot még egyszer be kellett dobni. Ez arra volt jó, hogy a kanadaiak még egyszer hatalmas ünneplést csaphassanak. Megérdemelték, nagyon komoly teljesítményt nyújtottak a döntőben.

Corey Perry ezzel bekerült a Triple Gold Clubba, Connor McDavid pedig az U18-as és az U20-as vb-aranya mellé megnyerte a felnőttet is, a kollekciót ő gyűjtötte be a legfiatalabban a hokitörténelemben. Kanada megvédte világbajnoki címét, így a legutóbbi két olimpiai arany után a legutóbbi két vb-győzelem is az övéké, folytatódik a hegemónia, megkérdőjelezhetetlenül a legerősebb válogatottjuk van. Ráadásul az idei keretükben jóval kevesebben voltak itt az első számú játékoskeretükből.

Ezzel zárult az oroszországi világbajnokság, amelyen Magyarország is ott volt, és nyomot hagyott. Például mi nem akármilyen gólt lőttünk ennek a kanadai csapatnak Bartalis István révén. Nagyon jó élményekkel lettünk gazdagabbak ezen 17 nap alatt. A szezon lezárult, de már el is kezdődött a következő. Nem fogunk unatkozni a következő hetekben sem.

A világbajnoki döntő találatai alant megtekinthetőek.