Játékvezetőként az a célod, hogy észre se vegyenek

Gebei Péter vezető sztori a vb honlapján. A magyar játékvezető élete álma vált valóra azzal, hogy A csoportos világbajnokságon vezethet meccset, erről is beszélt a vele készült nagyinterjúban.

A kezdetekről szólva Gebei felidézte, hogy hatéves korában kezdett el jégkorongozni és bár 12 éves kora óta folyamatosan válogatott volt, nem számított különösebben tehetséges játékosnak: “Kemény és durva hátvéd voltam. Az volt a dolgom, hogy eltakarítsam az ellenfelet a kapu elől. Nem voltam egy gólvágó, vagy képzett játékos. Kemény voltam és piszkos.” Hátvédként megjárta a B és C csoportos ifi vb-t, részt vett C csoportos junior-világbajnokságon, a felnőttekkel pedig B csoportos, az akkor nevet változtató divízió I-es világbajnokságon. “Tíz évig voltam profi játékos Magyarországon. Az utolsó évben a menedzsmenttel problémáink voltak, csak három-négy havonta fizettek. Ez idővel hatalmas problémát jelentett nem csak nekem, de a családom számára is.”

Végül kisebbik fia, Bence születésekor jutott arra az elhatározásra, hogy biztos megélhetés után néz. Mindenféle munkát elvállalt, volt postás, taxis, de piacozott is, mígnem a dunaújvárosi vasműben helyezkedett el. “Minden este boldogtalanul mentem haza ? meséli ezekről az időkről Gebei. ? Hiányzott a hoki. Minden barátom játszott, hiányoztak a szurkolók, minden. Úgyhogy végül beálltam vonalbírónak. A magyar bajnokságban dolgoztam és elkezdhettem tanulni.”

A tanulás aztán az ő karrierjének is kulcselemévé vált. Első nemzetközi tornája egy divízió III-as vb volt Írországban, akkor kapta az első bátorítást is, a játékvezetők főnöke ekkor mondta neki, hogy korcsolyázótudása és fizikuma alapján érdemes lenne komolyabban is foglalkozni a játékvezetéssel.

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)

Gebei megfogadta a tanácsot: “Lépésről lépésre építettem fel a karrieremet. Életem során mindig azt kérdeztem magamtól, hogy mi az álmom, mi a célom. A válasz mindig is az volt, hogy az első hely. Magyarországon 30-40 játékvezető van, úgyhogy elhatároztam, hogy a legjobb akarok lenni, a legjobb leszek. Csak ezt hajtogattam.” Ekkora eltökéltséggel csak időre és türelemre volt szüksége: “Minden nap jégen voltam, minden nap kondiztam. Dolgoztam a helyezkedésemen, a korcsolyázásomon, a játékvezetés minden elemén. Az volt a célom, hogy egy napon A csoportos világbajnokságon vezethessek. A barátaim azt gondolták, megőrültem: Magyarországon élsz. 31 éves vagy. Nincs semmi esélyed. Ezt mondták. Én viszont mindig hittem benne, hogy van esélyem. Végül eljutottam a svájci élvonalba és a DEL-be is, miközben folyamatosan tanultam, miként lehetnék jobb és jobb játékvezető. Minden meccsem után kifaggattam a játékvezetők szakmai felügyelőjét, hogy mit csináltam jól és mit csináltam rosszul. Ez nagyon sokat segített.”

Gebeit arról is megkérdezték, mi a legnagyobb különbség a hokisok és a játékvezetők között: “Játékosként ez nagyon egyszerű. Nyersz és mindenki tapsol, mindenki szeret téged. Te vagy a sztár! Játékvezetőként az a célod, hogy észre se vegyenek. Meccs után bemész az öltözőbe, hazamész, és másnap reggel úgy kelsz fel, hogy senki egy árva szót sem ejt rólad a tévében vagy a rádióban. Innen tudod, hogy jó munkát végeztél. A játékvezető sohasem lehet hős. Ez nem könnyű.”

Fokozatosan lépegetett felfelé a nemzetközi szövetségnél, 2012-ben és 2013-ban U18-as A csoportos világbajnokságon vezethetett, tavaly az utolsó körben esett ki az A csoportos keretből, mígnem februárban elérkezett az utolsó előtti lépcsőfok: “Olimpiai selejtező tornán vezettem Szapporóban. A következő hétvégén levelet kaptam Konstantin Komissarovtól, amely a világbajnokságon közreműködő 16 játékvezető nevét tartalmazta. Amikor megláttam a nevemet a listán, csak akkor tudatosult bennem, hogy az álmom valóra vált. A következő 24 órában szemernyit sem aludtam. A gyerekeim is nagyon büszkék voltak rám.”

Gebei a negyedik játékvezető a magyar jégkorong történetében, aki a legmagasabb szinten is kivívta magának a lehetőséget. A tornán először a Fehéroroszország?Finnország mérkőzésen vezethetett: “Az első két percben a szívem majd? kiugrott a helyéről. Folyamatosan azt hajtogattam magamnak, mennyire szerettem volna, hogy itt legyek és A csoportos vb-n vezethessek. Aztán kicsit megnyugodtam, kitisztítottam az elmém és utána már nem volt semmi probléma.” Természetesen mindig van följebb, mindig ki lehet tűzni magunk elé újabb és újabb célokat, nincs ez másként Gebei esetében sem, a következő lépés az egyenes kieséses szakasz, aztán egy éremosztó, végül A meccs:

“Soha ne mondd, hogy soha, de megértem, ha várnom kell még ? igyekszik továbbra is türelmesnek maradni a legjobb magyar bíró. ? Három éve mondtam Konstantin Komissarovnak, hogy szerintem már készen állok arra, hogy A csoportos vb-n vezethessek. Akkor azt felelte, hogy egyetért ezzel a megállapítással, de várnom kell. Csak lépésről lépésre haladhatok, semmi nem jön könnyen. Most úgy érzem, hogy jól sikerültek a csoportkörben a meccseim, készen állok a negyeddöntőkre, de majd meglátjuk, mit hoz az élet. 16-an vagyunk itt játékvezetők, mindannyian kiválóak, mindenki profi. Közöttünk soha nem esik szó arról, hogy ki a jobb, egy nagy család vagyunk. Ha továbbjutok, továbbjutok, ha nem, nem.”

Arra a kérdésre, hogy ha egyszer ? akár idén, akár jövőre vagy öt év múlva ? megkapja a lehetőséget és fújhat a döntőben, akkor milyen meccsen tenné ezt legszívesebben, így felelt: “Ez könnyű. Úgy gondolom, Európában minden játékvezető álma az, hogy egy Kanada?Oroszország döntőn vezethessen. Ez biztos. Amikor kis srác voltam és az utcán játszottunk, mindig én voltam Kanada, a testvérem pedig Oroszország.” Lehet, hogy ez már nincs is olyan messze a három éve főállásban játékvezető Gebei számára, írja a cikk: “Lépésről lépésre haladtam és tessék, most itt vagyok. Ez egy nagyszerű pillanat az életemben. Játékosként soha nem vehettem részt A csoportos világbajnokságon, de játékvezetőként elértem ide.”