Nem az számít, honnan származol

Auston Matthews, a világbajnokságon szereplő amerikai válogatott 18 éves centere nincs messze attól, hogy első választottként draftolják az NHL-be. Ám ezzel elmondása szerint egyelőre nem foglalkozik, és a Jégkorongblognak adott interjújában a magyar fiatalok számára is van tanácsa.

“Ha valaki Arizonából jut az NHL-be a draftlista elejéről, az majdhogynem olyan, mintha Magyarországról lenne 1/1-es” ? mondták a nemzetközi sajtó képviselői az amerikai edzés alatt Matthewsról. Bár természetesen túlzó az állítás, azért a tengerentúlon valóban csoda számba megy, hogy a “sivatagból” ilyen tehetség kerülhet a legjobbak közé.

“Nagy ütemben fejlődik a hoki az államunkban, ezt azért lehet látni jó ideje ? védte meg Arizonát Matthews. ? Növekszik a bázis, és sok olyan gyerek van, aki top ötbe kerül a kategóriájában. Ez egy rendkívül jó sport, nem csodálom, hogy nagyon sokan szeretik. Az pedig, hogy országszerte egyre több helyen válik fontossá, külön izgalmas.”

Laine és Matthews a vb-n. Fotó: IIHF.com

A magyarok elleni lesz az amerikai csatár negyedik felnőtt vb-meccse, és bár jósolgatni sosem érdemes, a statisztikáit elnézve nem lennénk meglepve egy fényes NHL-karrieren. Az amerikai nemzetközi fejlesztési program keretén belül két évig edződött a USHL-ben, előbb 20 meccsen 10 gólt és 10 asszisztot, majd a következő szezonban 24 találkozón 20 gólt és 28 gólpasszt ért el, mindezt +20-as mutatóval megtoldva. Abban az évben az amerikai U18-as klubcsapatban még 60 meccsen jégre lépett, a lehetőséget pedig 116 ponttal hálálta meg, s az U18-as válogatottal aranyat nyert a világbajnokságon, ahol 7 meccsen 8 góljával és 7 gólpasszával lett MVP és többszörös díjazott.

Sokak gondolták úgy, hogy már akkor érett volt az NHL-re, és ha két nappal korábban születik, az előző draftidényben el is vihették volna. Így viszont maradt egy éve, amit a megszokott módon az amerikai junior-, vagy akár az egyetemi ligákban tölthetett volna, de ő váratlan megoldást választott, Európába igazolt, az egyik legerősebb ligába, hogy felnőttek között fejlődhessen tovább. A svájci élvonalban, Zürichben töltötte a mögöttünk hagyott szezont, ahol 36 meccsen 24 gólt és 22 asszisztot szerzett, +16-tal zárt. Ezen az eredményességen már nem is lepődött meg senki.

A szentpétervári világbajnokságon négy meccs után öt ponttal áll, ez a szám remélhetőleg nem változik a pénteki játéknapot követően sem, mi inkább látatlanban is elhisszük, hogy ügyes, nem ragaszkodunk a demonstrációjához. A 18 éves csodacsatárral az amerikai válogatott edzése után beszélgettünk.

A magyarok ellen játszik pénteken, mennyit tud róluk?

Egyelőre nem sokat, de biztos vagyok benne, hogy odateszik majd magukat ellenünk is. Ezen a tornán nem lehet senkit sem lenézni vagy könnyedén venni. Biztosak lehetünk benne, hogy a magyarok is a lehető legjobb meccsüket fogják ellenünk játszani, készen kell majd állnunk a küzdelemre az elejétől.

Nagyon sokan figyelik minden jégen töltött percét, nézik, jönnek-e a pontok, minden nap médiamunkások hada várja. Nehéz így játszani?

Nem igazán gondolok nyomásra, vagy arra, hogy nekem most kötelező lenne hozni a pontokat. Nem foglalkozom azzal, kinek milyen elvárásai vannak, én csak hokizni szeretnék. A meccseken a tőlem telhető legjobban igyekszem segíteni a csapatot, megteszem, amit tudok. Támadó szellemiségű játékos vagyok, helyzeteket akarok teremteni és pontokat szerezni, de nem azért, mert elvárják, hanem mert ezt élvezem a játékban. Persze felelősen részt veszek a védekezésben is, de alapvetően offenzív hokit játszom. Nekem ez a feladatom a csapatban. Egyre egységesebbé válunk ezen a tornán, meccsről meccsre haladunk, nyerni szeretnénk a végén is.

Ezek szerint a draft sem okoz még álmatlan éjszakákat?

Pontosan, a draftra nem gondolok még, több mint egy hónap van addig, most a világbajnokságon van a fókusz.

Sokszor viselte már az amerikai nemzeti mezt, és a fejlesztési programban is sok időt töltött, mennyire meghatározó a válogatott az életében?

Sokat jelentett számomra, hogy az utánpótlásprogramban edződtem, fontos tapasztalatokat gyűjtöttem. Nagyon jó a közeg, és sokat számít, hogy az ország 22 legjobbjával együtt készülök. Mindig nagyon nyomtuk egymást felfelé, mindenki igyekszik ezeken az alkalmakon egyre jobbá válni és a másikat is segíteni ebben. A versenyhelyzet, hogy sok más ország legjobbjaival küzdesz, ez mind fontos. És az Egyesült Államokat képviselni nagy megtiszteltetés. Az U18-as aranyérmet mondanám a legjobb válogatottbeli élményemnek eddig, az nagyon különleges volt.

Az sem épp szokványos, hogy Európában töltött egy szezont a draft előtt és nem maradt Észak-Amerikában. Jó döntés volt?

Teljes mértékben megérte Európába jönnöm, úgy gondolom, sikerült a lehető legjobban kijönnöm belőle. Nagyon jó helyzetben voltam Zürichben, minden rendben ment, remek a csapat és a szervezet körülötte. Mondhatom, hogy nagyon szerencsés vagyok minden szempontból ezzel a szezonnal. Más utat választottam, mint a hozzám hasonló hazai játékosok, de a saját magam szempontjából, a jövőmért kellett meghoznom a döntést, és ez tűnt a legjobbnak. A szezon pedig igazolta a választásomat, felnőttekkel játszottam, ez pedig jégen és azon kívül is előnyömre vált.

Milyen tanácsot tudna adni azoknak a fiatal magyar hokisoknak, akik egyelőre csak álmodnak az Auston Matthews-féle csodatörténetről?

Dolgozzanak nagyon keményen, bárhol is legyenek. Minden egyes nap száz százalékot kell nyújtani, és megállás nélkül törekedni arra, hogy jobb legyél, minden egyes apróságban. A figyelem középpontjába ezt kell állítani, és ha megnézzük, kik játszanak az NHL-ben jelenleg, akkor sem túlzás azt állítani, hogy tényleg nem az számít, honnan származol.