• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Máris a legerősebb ellenfél vár ránk

Szombaton kiválóan helytálltunk Szlovákia ellen, vasárnap pedig eggyel magasabb sebességi fokozatba kapcsolhatunk, Kanada vár ránk.

Ehhez nagyon jó alapokat ad a szlovákok elleni harmadik harmad. A meccs felénél kívülről úgy tűnt, elfogyott belőlünk a szufla, de ez csalóka volt, a harmadik periódusra újult energiával korcsolyáztunk ki, ritkán látható fölényben játszottunk a nagy hokinemzetek közé tartozó válogatott ellen. Kevés megtévesztőbb dolog van a hokiban, mint egy kétgólos vezetés, szemre nincs sok különbség az egyenlítést és a háromgólos győzelmet eredményező játék között. Ha kicsivel több szerencsénk van, sikerül megszerezni a felzárkózást jelentő második találatot, amitől nyilván a mégoly rutinos szlovák kezek is megremegtek volna. Ennek hiányában maradt az utolsó mentsvár, a jó formában védő Rajna Miklós lehozatala, amiből megszületett a negyedik szlovák találat.

Egy Kanada elleni magyar meccs kapcsán általában is nehéz nagy okosságokat mondani, és nincs ez másként most sem. Finoman fogalmazva sem elvárás a pontszerzés. Játékosaink talán akkor járnak el a legjobban, ha a szurkolóinkról vesznek példát, és elsősorban élvezni próbálják a világ legerősebb hokisai elleni meccset. Az ember úgy van összerakva, hogy mindig nyerni akar, és a vállán érzett nyomásban különbözik leginkább egy háztömb körüli floorballmeccs és egy Kanada elleni világbajnoki mérkőzés. Mármint az elsőre is nyilvánvaló differenciákon kívül. Ez egyértelművé teszi a fiúk előtt álló feladatokat: küzdjenek, ahogy eddig is tették, ne bénítsa meg őket a Szlovákia elleni első harmad görcsössége, szerezzenek olyan tapasztalatokat, amelyek erősebbé teszik őket a következő mérkőzésekre.

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)

Kanada nem akármilyen ellenfél, és nem is akármilyen győzelemmel kezdett a világbajnokságon, az USA válogatottját verte nagy fölénnyel. Minden soruk jobb, mint a mi első sorunk, a rendszerük olajozottan működik. Miben bízhatunk akkor? Hát abban, hogy a magyar jégkorong legszebb hagyományait folytatva félelmet nem ismerve megyünk a jégre, hogy – Rich Chernomaz szavait idézve – ugyanolyan mentalitással képviseljék az országot, ahogyan eddig is tették, és abban is, hogy a hoki istenei kicsit a mi oldalunkon lesznek. Ne legyenek kétségeink, a világbajnoki címvédő  több szerencsével az USA-nak is üthetett volna 9-et, mint ahogy azt ellenünk tették hét évvel ezelőtt. A számszaki eredményt tekintve tehát nem lehetnek előre kitűzött reális elvárásaink. Ennek a meccsnek a hasznát vagy a kárát csak jóval a mérkőzés lefújását követően tudjuk megállapítani, talán még ezen a vb-n, de lehet, hogy csak évekkel később.

Ilyen körülmények között nem nagyon mondhatunk mást, mint hogy egy Kanada elleni vb-csata a magyar válogatott szülinapi tortája, a legnagyobb ajándék, amit ennek az országnak a hokisai kaphatnak. De olyan ajándék, amelyért kőkeményen megküzdöttek, és az ezért hozott áldozatokat egy pillanatra sem fogják elfelejteni, vagyis bizonyos, hogy nem adják majd könnyen a bőrüket a jégen. Mást nem is várhatunk – ám ebben biztosak lehetünk. És ez a mi legnagyobb ajándékunk a játékosainktól.

Rich Chernomaz (szövetségi kapitány, Magyarország): ”Kemény meccset játszottunk a szlovákokkal, Kanada ellen pedig még keményebbet fogunk. Kanada nagyon strukturált, egyszerű játékot játszik, és sok kiemelkedően képzett játékosa van. Az USA viszonylag fiatal csapattal állt ki ellenük, és láthattuk, mennyire nem tudták tartani a lépést. Ez csak egy dolog, de mutatja, hogy nem lesz egyszerű a meccsünk. Nekünk régóta először adatik meg, hogy A csoportos mérkőzéseket játszunk, úgyhogy mindenképpen nyerni fogunk: nagyon fontos tapasztalatokat. Az, hogy a srácok az elején kicsit idegesek voltak a világbajnokságon, normális. Viszont szerintem ezen sikerült túllépnünk, a szlovákok elleni harmadik harmad a legjobbunk volt. Kanada ellen remek ütőkezelésre lesz szükség, kiváló védekezéssel. Topjátékosokkal fogunk küzdeni, akik nagyon jók előnyben, az is fontos tehát, hogy ne legyenek felesleges kiállításaink.”

Mínusz hat ide vagy oda, szép meccset produkált az olimpiai és világbajnoki címvédő ellen a magyar válogatott. Nem ijedtünk meg, húsz lövés fölött zártunk, ziccereket is kihagytunk. Van mire építeni, most is látszott.

Rajna Miklós ezúttal kimaradt a keretből, a kapuban Hetényi Zoltán kezdett, cseréje Vay Ádám volt. Nem léphetett jégre Kalvin Sagert sem, akit agyrázkódásgyanúval vizsgálnak, míg a csatárok közül Kóger Dániel nem öltözött.

Az első veszélyes helyzet a kanadai kapu előtt adódott, Magosi Bálint korongot szerzett, rá is tudta kotorni, de elakadt Calvin Pickard mamutjában. Ez mintha felpaprikázta volna világranglista-vezető ellenfelünket, hihetetlen sebességgel lendültek támadásba Perryék, percek teltek el úgy, hogy ki sem tudtunk jönni a harmadunkból. Ekkor hol az önfeláldozó bekkelés, hol Hetényi Zoltán, hol a szerencse segített. Később összekaptuk magunkat valamelyest, egy-két támadást is vezettünk, de ekkor egy szólót csak szabálytalanul tudott megzavarni Kevin Wehrs, megkaptuk az első kisbüntetésünket. Kis híján kivédekeztünk, de a vége felé, egy perfekt háromszögelés után beverte az elsőt Scheifele, 0-1. Nem sokkal később Sebők Balázs dolgozott nagyot a kanadai alapvonalnál, Sofronhoz passzolt, Picard megint védett. Ellenfelünk továbbra is villámgyors akciókat vezetett, egyiket a másik után, újabb gól azonban egészen addig nem született, amíg egy magyar kontra végén Galló Vilmos botja bele nem tört a lövésbe. A korong a kanadaiakhoz került, és mivel a csapatunk fent volt, egy hosszú passz üresen találta Hallt, aki kapura tört, majd odatette Perrynek a pakkot, neki csak tíz centiről kellett bekotornia, 0-2. Volt, hogy úgy éreztük, csak idő kérdése, mikor jön a harmadik, de máshogy alakult. Előbb kivédekeztük a második két percünket, utána Sofron dolgozott hatalmasat, megzavarta Dumba védőt, a korong a felkorcsolyázó Bartalis István elé került, ő meg hatalmas gólt ragasztott a rövid felsőbe, 1-2. Máris lényegesen jobban álltunk, mint hét évvel korábban Zürichben.

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)

A második harmad álomszerűen kezdődött, olyan bátran mentünk előre, mint soha, és sorra alakítottuk ki a helyzeteket. Ezek közül kettő gyakorlatilag ziccer volt, de a szerencse Bartalis fonákjánál és a soron következő bombáknál és tuszkolásoknál sem volt velünk. A lendületünk az első reklámszünetig tartott, ebben a hat-hét percben két azonos ligában játszó csapatot láttak a jégen megdöbbent szemeink. A rövid pihenő a kanadaiaknak tett jót, nem kicsit, hanem nagyon, rettentően felgyorsultak, időnként nem is tudtuk követni, hogy mit csinálnak. Ennek sajnos csakhamar gólokban is megmutatkozott az eredménye. Előtte egyáltalán nem voltunk messze a 2-2-től – bármilyen furcsa is leírni ezt –, ám az egyenlítés csalfa esélye hamar elillant. Egészen pontosan 5 perc és 13 másodperc alatt. Előbb Stone kotort be egy Hetényi Zoltánról lecsorgó korongot, aztán Marchand jött, majd Brassard és Matheson, a védőinknek ebben az időszakban nem sikerült tartaniuk a lépést a szenzációs reakcióidejű kanadaiakkal. A történteknek nem is lehetett más következménye, mint a kapuscsere: Vay Ádám igen nehéz helyzetben, 1-6-nál volt kénytelen debütálni élete első felnőtt világbajnokságán. Szerencsére a csapat magához tért, összeszedettebbek lettünk a harmad utolsó harmadára, korántsem hagytuk annyira fickándozni az ellenfelet. Meg úsztuk ezeket a perceket újabb kapott gól nélkül, sőt, emberhátrányban 2 az 1 ellen kilépett Bartalis és Sofron, előbbi passzát utóbbi utötte rá, Pickard földöntúli bravúrral védett.

A harmadik felvonás valamivel szelídebb hangnemben és egy-két árnyalattal visszafogottabb tempóban folytatódott. A kapura lövéseket ebben a periódusban mindössze eggyel buktuk – 9-10-re, az összesítés 22-36 lett, óriási dolog, hogy húsz fölé jutottunk –, és ugyanilyen volt az arány a gólok tekintetében is. Magyarán: egyet kaptunk csak, Taylor Hall passzolni akart, a korong a blokkolni igyekvő Wehrsről csorgott be, Vay Ádám minden további próbálkozást hárított. Ebben a húsz percben nekünk is sikerült kibontakoznunk többször, Galló és Bartalis előtt adódtak lehetőségek leginkább, de Banhamnak is volt egy hatalmas bombája – ami ezúttal nem a blokkban akadt el, mint az előzőek, hanem a kapusban –, de sem ők, sem mások nem jártak szerencsével, 1-7 lett a vége.

A számok talán nem mutatják elég szemléletesen, de nagyon szép eredmény ez. Nemcsak azért, mert jobban mutat, mint a hét évvel ezelőtti 0-9. Nagyon jól látszott most is, hogy tényleg sokat fejlődött a magyar jégkorong, fizikailag is különbül bírtuk, mint valaha, és voltak játékosaink, akik a világ legjobb védőinek gyűrűjében is tudtak élni, Magosi Bálint, Galló Vilmos, Sofron István és a meccs legjobbjának választott Bartalis István teljesítménye okvetlenül kiemelendő. S voltak szakaszok, öt-tíz-tizenöt perc, amikor mondhatni domináltunk, a mi akaratunk érvényesült. Ez egészen elképesztő hír.

Abban, hogy a papírforma érvényesült, semmi különös nincs. Nulla ponttal állunk két kör után, ezen sincs szégyellni való. Hiszen fontos tudni: az igazán nagy téttel bíró vizsga kedden este következik. Ha a franciák ellen is kivágjuk a rezet – és ez az eredményen is látszik majd –, akkor válunk valóban és igazán A csoportos válogatottá. És az a helyzet, hogy erre minden esélyünk megvan.

Mindkét kapitány elsősorban a magyar válogatott teljesítményéről beszélt a meccs után, elismeréssel. Rich Chernomaz a délutáni szurkolói találkozón is folytatta az értékelést.

Rich Chernomaz (szövetségi kapitány, Magyarország): “Kikaptunk 7-1-re, de nem mondhatok semmi negatívat. Az első harmadban jól megvalósítottuk az eltervezetteket, kiegyenlített volt a játék. Agresszívak akartunk lenni, és ezt ebben a 20 percben jól csináltuk. A fiatalok nagyon jól és sokat korcsolyáztak, ez kellett ehhez. A második harmad is jól kezdődött, de aztán megmutatkozott a különbség a két csapat háttere között. 4 gólt kaptunk 5 perc alatt, nehézségeink voltak, a kapusteljesítmény sem volt elég stabil, de ez megesik néha, különösen ilyen komoly csapattal szemben. Magyarországon a jégkorong fejlődőben van, a szövetség sok pénzt áldoz a fiatalok versenyeztetésére. Ez a negyedik világbajnokságom a magyar válogatott élén, és a saját bőrömön érzem a fejlődést. Az első alkalommal 25 játékossal kezdtük a felkészülést, most több mint 70-nel. Rengeteg fiatal ért be és került a válogatott közelébe, többen a csapatba is. Minden évben két-három fiatalt tudtunk beépíteni, és ma ezek a srácok megállták a helyüket a világ legjobbjai ellen is. Ez a játékon is meglátszott, gyorsabbak voltak, és egy fiatal láb hamarabb regenerálódik, mint egy idősebb. A fejlesztési programot szeretnénk következetesen folytatni. Nagyon jól játszottak a fiatalok, de még hosszú út van előttünk. Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen a profi sportban, négy alapvető dologra van szükség. Munkamorál, stabilitás, fegyelem és ragaszkodás az elképzeléseinkhez. A siker kulcsa, hogy képes-e a játékos ezeket megvalósítani, és képes-e ezt egy állandó szinten tenni.  Nekünk távlatokban kell gondolkodnunk, fokozatosan kell építkeznünk. A mai mérkőzést is az építkezés részének tekintettük. A bennmaradáshoz majd a fehéroroszok, a franciák és a németek ellen kell pontokat szereznünk, ők alacsonyabban rangsorolt csapatok, mint a másik két hátralevő ellenfelünk. Továbbra is csak a következő meccsre, a következő harmadra, a következő cserére fókuszálunk. A szurkolók szeretete rengeteget számít nekünk, önbizalmat és hitet ad. Franciaország következik, nem lehet más célunk, mint a győzelem.”

Bill Peters (szövetségi kapitány, Kanada): “A magyarok nagyon jó benyomást tettek ránk, jól szervezett, jól vezetett csapattal játszottunk, ahol nagyon jó játékosok vannak. A mérkőzést elnézve az is világos, hogy miért vannak itt. Nagyon jól kezdték a harmadokat. A szlovákok ellen megnéztük őket, és tudtuk, nem számíthatunk arra, hogy előre feltett kézzel jönnek ki a jégre. Nagyon jó teljesítményt nyújtottak, tiszteletreméltó az a munka, amit a meccsen végeztek.”

A vasárnapi vb-meccs találatai alant láthatóak.