Lehet-e Panarin az év újonca?

Az NHL alapszakaszának vége felé ez most az egyik legnagyobb kérdés a szakmán belül. Legnagyobb vetélytársa Connor McDavid.

Ha csak a teljesítményt nézzük, senki nem érhet a nyomába. A Blackhawks csatára e cikk írásakor 72 meccsen 25 gólnál, 39 asszisztnál és 64 pontnál jár. Legközelebb az amerikai csatár, Jack Eichel áll hozzá, 74 meccsen szerzett 50 pontot. A kanadai Connor McDavid időarányosan még jobb is nála, de ő három hónapot hagyott ki sérülés miatt, ami jelentős mértékben rontja az esélyeit, cikkünk megjelenésekor 41 meccsnél és 45 pontnál tart. Michel Anderson NHL-es szakíró listáján, cikkünk is az ő írása nyomán készült, az egyetlen hátvéd a top hat jelölt között a Flyers bekkje, Shayne Gostisbehere.

A 2015/16-os NHL-szezon Calder Trophy-esélyesei:

Mégis mi szól akkor Panarin ellen? Nos, bár az újonc definíciója egyszerű és ennél fogva egyértelmű, mégsem szokványos, hogy valaki 24 évesen kapja meg ezt a díjat. Még akkor sem, ha rookie-nak számít mindenki, aki első szezonját tölti a ligában, így például elméletileg a 29 éves, volt fehérvári játékos, Derek Ryan is kaphatná a trófeát. Márpedig Panarin hat év KHL után került az NHL-be, Oroszországban szintén nagyon tehetséges játékosok között pallérozódhatott, utolsó évében 54 meccsen 62 pontot ért el.

A Calder Memorial Trophyt az 1932/33-as szezon óta osztják ki, a 83 díjazott közül mindössze 16 volt 24 éves vagy idősebb, legnagyobb részük a kezdeti évekből került ki. 1970 óta csak öten kapták ilyen idős korban ezt a trófeát. Három kapus: Ken Dryden (1970/71), Ed Belfour (1990/91) és Jevgenyij Nabokov (2000/01). Nem meglepő módon a két csatár a vasfüggönyön túlról érkezett: Peter Stastny (1980/81) és Szergej Makarov (1989/90). Példa tehát elvileg van rá, hogy valaki 24 évesen kapja meg a Caldert, azonban az elmúlt 35 évben csak két olyan “túlkoros” csatár lehetett az év újonca, akinek megvolt a pont per meccs átlaga: Stastny 24 évesen 77 meccsen 109 pontot ért el a Quebec Nordiques-ban, míg Makarov, aki 31 évesen játszotta első NHL-es idényét, a Calgary Flames játékosaként 80 alapszakaszmeccsen 86 pontot termelt.

Mások amellett érvelnek, hogy Kane mellett könnyű volt pontkirálynak lenni az újoncok között. Nos, ez kétélű fegyver. Egy ennyire stabil csapatba, ráadásul annak top sorába bekerülni egyáltalán nem egyszerű feladat, legalább annyi hátránya van, mint előnye. Különösen ha mindezt egy olyan kulturális közegváltás kíséri, mint amit a KHL-ből az NHL-be való költözés jelent. Láthattuk, hogy a szintén igen tehetséges Jevgenyij Kuznyecov esetében másfél évbe telt az átállás, egy fél és egy teljes szezon után most futja ki magát. Panarin háttere még varázslatosabbá teszi a szezonját, erről itt írtunk bővebben. De ugyanez igaz a másik oldalon is: 19 évesen bekerülni a legnagyobbak közé és meghatározó játékossá válni egy olyan csapatban, amely elég rosszul végzett az előző szezonban ahhoz, hogy előkelő helyről draftoljon, talán még sokkal nehezebb.

A harmadik érv szerint a pontok száma nem minden. Andrew Berkshire, a Sportsnet.ca szakírója szerint a legtöbb statisztika például nem fair Eichellel szemben, hiszen az ő legnagyobb erőssége nem a támadások befejezése, hanem a korong felvitele a támadások építésének korai szakaszában: “Valójában az egész NHL-ben nincs még egy csatár, aki húsz perc egyenlő létszám mellett jégidőre vetítve több korongbortoklást eredményező játékot mutatna be, mint Eichel” ? érvel Berkshire és ez azért fontos, mert manapság a korongbirtoklás az egyik legfontosabb téma az NHL-ben. A szakíró cikkében összeszedte a top öt csatárjelölt fontosabb mutatóit, amely részletesebb elemzést tesz lehetővé, mint a gólok és a pontok száma.

A grafikonból elég világosan kitűnik, hogy Panarin egyetlen valódi vetélytársa McDavid, legalábbis a csatárok között. Ráadásul a köztük pontszámban megmutatkozó különbség valamivel kisebb, ha csak az egyenlő létszám mellett elért gólokat és asszisztokat számoljuk. A grafikonból az is látható, hogy Panarin több lövést ereszt meg, viszont e lövések helye jellemzően közel sem olyan veszélyes, mint McDavid kedvenc tüzelőállásai. A következő ábra erről mutat egy megoszlást. A kék kör jelzi a játékos lövéstávolságának mediánját, a kék szám pedig a lövések közül a kaput eltaláló löketek arányát. Jól látható, hogy McDavid éppen a kapu közvetlen közeléből, tehát a leggólveszélyesebb helyről próbálkozik sokkal többször, mint Panarin.

Összességében azt lehet mondani, hogy McDavid ellen a sérülése és az ennek következtében kihagyott 37 mérkőzése szól: oda lehet-e adni egy éves teljesítményért járó díjat annak, aki a szezon majdnem felét kihagyta. Panarin szintén elképesztő teljesítményt nyújt, ráadásul egész szezonon keresztül, viszont 24 éves és a liga egyik legerősebb csapatának legerősebb sorában játszik (ami természetesen nem ajándék, ide küzdötte fel magát).

A díj elvileg az évben legügyesebb első évesnek jár, az első helyezésről az újságírók szavaznak az alapszakasz után. McDavid mellett szól, hogy kanadai, és főként hogy az észak-amerikai szakírók talán leginkább benne látják azt a korszakos tehetséget, akire Sidney Crosby megjelenése óta vár a liga. Ha csak a számok döntenek a szavazásnál, akkor kétség sem férhet Panarin elsőségéhez.