Magyarország?Lengyelország 0-1

A befejezéseknél nem volt elég éles a magyar válogatott, pedig a meccs nagyobb részében irányította a játékot. Hátul jól zártunk, miközben rengeteg nehézséggel kellett megküzdenünk, ezek közül csak egy, hogy meccs közben faragtunk hátvédet egy újabb csatárunkból. Mindezzel együtt jó helyre került a továbbjutás, megérdemelten ment tovább Lengyelország, hiszen egy A csoportos csapat otthonában játszott le 65 percet kapott gól nélkül.

Bizonyos szempontból az év legfontosabb mérkőzésére készült a magyar válogatott vasárnap. Az olimpiai selejtező eddig kétszer hatvan perce edzés volt, az A csoportos világbajnokságon minden további nélkül kikaphatunk bármikor, de az olimpiai selejtezőből tovább kell jutni, mert az az elvárás, és itthon szomorúságot okoz, ha megint elbukjuk ezt a kört. A négy évvel ezelőtti eseményen a hollandoktól elszenvedett vereség traumát okozott, az azért biztos volt, hogy a lengyelektől ki lehet kapni, ez nem égés. De egy A csoportos vb-re készülő csapatnak hoznia illik az ilyen meccset. Ha már Krakkóban olyan magabiztos, okos játékkal jeleztük, mi vagyunk jobbak. Ha nem is sokkal. A helyzet annyival nehezedett, hogy a védelmünkből sok játékos kiesett azóta. Metcalfe egyelőre felhagyott a játékkal, Orbán, Varga és Szirányi sérülés miatt nem játszhatott ezúttal. Emiatt hat bekkünk maradt a döntős csatára, köztük egy újonc junior, Stipsicz Bence személyében és Mestyán István, akinek ez az első felnőtt világeseménye. A hatból öten a MOL Ligában szerepelnek, egyedül Vas Márton nem, ő az olasz élvonalból tért haza ezúttal. A csatársorok változatlanok maradtak a tornán végig.

A mérkőzés negyedórás késéssel kezdődött, mivel a lengyelek a bemelegítés végén kitörték a kapu mögötti plexit.

Stipsicz Bence végül is az első sorban kapott helyet Vas Márton társaként. Az első cserében alakult ki az első harmad legnagyobb helyzete. Védekezésből indultunk előre, Kóger nagy passzal hozta játékba Sofront, aki csodásan tette maga elé korival a korongot, a csata nehezebb részét megnyerte Odrobny kapussal szemben, de a végén csak elakadt valahogy a korong a lengyel kapusban. Az első három perc kiválóan sikerült, megmutattuk, mi vagyunk itthon, mi játszunk egy csoporttal magasabban a világbajnokságon. Elég sok jó lövésünk volt, de ezek nem akadtak be. A lengyelek kontrákra kényszerültek, ezek nem voltak túl veszélyesek, sokkal inkább azokat a cserék, amikor mégiscsak beszorultunk Rajna Miklós kapuja elé. Igazából két veszélyes helyzet alakult ki ebből, de kapusunk és védelmünk a helyén volt. Az egyetlen emberelőnyt mi kaptuk, nem sikerült igazán jól, ráadásul bennragadt az első ötös, így a végére fogyott az ötlet, sebaj. A harmad második felét kiegyenlítettebbé tették vendégeink, de végig a mi akaratunk érvényesült. Azon kívül, hogy nyilván gólt akartunk lőni az első periódusban. Ez nem jött össze, 0-0-ról jött a folytatás.

Az első harmad végén megsérült Gőz Balázs, nem tudta folytatni a meccset. Így tovább csökkent a hátvédválasztékunk, öt főre. Ezért a szakmai stáb Vas Jánost küldte hátra, aki a kezdő bedobásnál testvérével, Vas Mártonnal alkotta a magyar bekkpárt. Ennek megfelelően a csatársorok is átalakultak, Galló került Kovács és Bartalis mellé. Sajnos az átszervezés és a nehézségek rányomták a kezdésre a bélyegüket. Az energiaszinttel is kisebb gondjaink akadtak, a lengyelek pedig ráéreztek erre a lehetőségre, nyomtak minket. Be-beszorultunk, ráadásul hamarosan egy kiállítással is nehezítettük a dolgunkat. Túlélőszakasz volt ez a meccsen, az első komolyabb. Szerencsére nagyon jól védekeztünk hátrányban, és kihúztuk ezt a kritikus öt percet. Folyamatosan javult fel a teljesítményünk, a 8-9. perc környékén pedig újra kezünkbe vettük a gyeplőt, és az első húsz percben látott játék bontakozott ki. A 31. percben Benk András szerzett korongot a támadóharmadban, tökéletes ütemben lépett közbe, egyedül vitte kapura a korongot, de a lengyel kapusnak ezúttal is szerencséje volt, nem jutott túl rajta a pakk. Folyamatosan diktáltuk a tempót, de túl sok nagy gólszerzési esélyt nem alakítottunk ki. A 36. percben megkaptuk az újabb hátrányt, ezt sokkal jobban játszották meg Droniáék, de ők sem találtak a kapuba. Ezzel együtt is nagyon jó második tíz percet produkáltunk, erősek voltunk elöl és hátul is, és bár 0-0 állt a táblán, egyértelművé vált, hogy a miénk a jobb csapat. Ahhoz azonban gólt, gólokat kellett még lőni, hogy ezt az eredmény és a továbbjutás is visszajelezze.

Nagyon komoly magyar helyzettel folytatódott a játék. Kóger kerülte meg a lengyel védőt, szemben állt Odrobnyval, de ezt a csatát is a lengyel kapus nyerte. Tartotta csapatát. A 45. percben másodpercnyi csönd telepedett az arénára, Bartalis kapott nagyot, lent maradt a jégen. Orvosi segítséggel jött le, de szerencsére néhány perc alatt regenerálódott. Két perccel később Galló Vilmos előtt teremtődött váratlanul ziccer. Az elfogadhatatlanul rossz palánkillesztés a rolbabejárónál rengetegszer megtréfálta a játékosokat a torna során. Egy ártatlan körbelövés a csatárunk felé pattant, de nem sikerült a kapuba paskolni. A másik oldalon vasat találtak a lengyelek. Ebben a harmadban kiegyenlítődtek a viszonyok, két egyforma csapat küzdött a győzelmet jelentő találatért. Sajnos a játékvezetők negyedszer is a játékosunkra mutattak, Vincze fejére leverték a sisakot, egyből leindult, de két percet szórtak rá. A hátrány kemény volt, másodpercekkel a vége előtt Rajna üres kapus helyzetre ért vissza, hatalmas bravúrral óvta meg a kapunkat. Joggal zúgott a nevétől az aréna. Alig több mint egy perccel a vége előtt Sofron István dönthette volna el a továbbjutást, de a lengyel kapus zárni tudta a lábát. Rögtön jött a másik oldalon is egy ziccer, Rajna a helyén volt ismét. Jöhetett a hosszabbítás, 5 perc 4 a 4 ellen.

Az izgalmak fokozhatatlanná váltak, oda-vissza hoki zajlott a jégen, veszélyes lövést nem láttunk az első két percben. Végre egy lengyel szabálytalanságot is kiszúrt a svéd-svájci zebrapár, nagy lehetőséghez jutottunk. 4 a 3 ellen nem is nyomtunk rosszul, de hiányzott egy kis élesség a befejezéseknél. Ahogy talán az egész meccsen. Az utolsó perc ismét igen izgalmasra sikerült, a végén is volt esélyünk a kapuba találni, de nem jött össze. 0-0 volt 65 perc után is, jöhettek a büntetők, az első körben 3-3 kísérlet.

Vas Márton kezdett, Odrobny védett nagy nehezen. Zapala folytatta, belőtte a meccs első gólját. Sarauer következett, a 30-as ismét fogott. Chmielewski nem tudta eltenni Rajna lábai között. Banham elvitte Odrobny mellett, de lövése a vasról kipattant. Lengyelország nyert 1-0-ra, és továbbjutott az olimpiai selejtező következő körébe.

Az elején azt írtuk, az év legfontosabb mérkőzésére készülünk. Most már biztos, újabbat kell keresnünk magunknak. A látottak alapján nem lehettünk csalódottak, néhány hajszálnyival jobb csapatunk van ugyan a lengyelnél, de a hokiban alakulhat úgy, hogy ez a különbség eltűnik az eredményben. Ennek ezúttal a szokásosnál is több oka volt. A csapat azonban nem vesztette el közönség szimpátiáját, vastaps és szép volt, fiúk járt a végén. Ez a kudarc inkább belefér, mint a Hollandia elleni. Nyilván jár a kritika is majd, hiszen nem sikerült az esélyeket igazolni, és ez csalódást keltő eredmény. Az A csoportos vb-ig van közel három hónap, csatlakoznak olyanok a kerethez számosan, akik ezúttal nem lehettek itt, és Szentpétervárra nem ilyen rövid felkészülés után kell utaznunk.

Fotó: Mudra László

A 2016 februári, budapesti olimpiai selejtezőtorna menetrendje:

2016. február 11., csütörtök, 16:00 Lengyelország?Észtország 6-2
2016. február 11., csütörtök, 19:30 Litvánia?Magyarország 0-4
2016. február 12., péntek, 14:30 Lengyelország?Litvánia 9-1
2016. február 12., péntek, 18:00 Magyarország?Észtország 7-1
2016. február 14., vasárnap, 14:30 Észtország?Litvánia 4-1
2016. február 14., vasárnap, 18:00 Magyarország?Lengyelország 0-1 b.

A magyar válogatott bő játékoskerete a februári olimpiai selejtezőre:

A felnőtt férfi válogatott stábja, 2015/16:

Szövetségi kapitány: Rich Chernomaz
Edzők: Majoross Gergely, Diego Scandella, Sille Tamás, Tokaji Viktor
Kapusedző: Gary Clark
Erőnléti edző: Puskás Sándor
GM: Nagy Attila
Csapatvezető: Imre Lajos
Orvos: Majzik Ernő
Fizioterapeuta: Bagonya Imre, Sashalmi Tamás
Felszerelésmenedzser: Nagy József