Még nem játszottam ilyen forró helyen

A két szövetségi kapitány mellett a két magyar újonc, Sofron István és a litván kapus mondja el, hogy látta a Magyarország?Litvániát.

Rich Chernomaz (szövetségi kapitány, Magyarország): Először is gratulálok Litvániának, nagyszerű teljesítményt nyújtottak, remekül küzdöttek a játékosai. Nem teljes csapattal voltak itt, kulcsjátékosaik hiányoztak. Olyan játékot játszottak, amit nekik kellett játszaniuk, és ezt nagyszerűen valósították meg. Külön ki szeretném emelni a kapusukat, aki kiválóan védett. A mi játékunkkal többé-kevésbé elégedett lehetek, türelmesek voltunk, tartottuk magunkat az eltervezettekhez, egyszerűen játszottunk, fegyelmezettek voltunk. Nagyjából ezeket kértük a játékosoktól a meccs előtt. Ami nem annyira tetszett, az a második harmad volt, akkor lazán, könnyelműen kezdtünk, a korongot nem mozgattuk jól, és ahogy kollégám is mondta, lehetőséget adtunk nekik két nagy helyzethez. A harmadik harmadban visszatértünk az egyszerű játékunkhoz. Észtország ellen a helyes úton szeretnénk folytatni.

Bernd Haake (szövetségi kapitány, Litvánia): Gratulálok a magyar válogatottnak, megérdemelt győzelmet aratott. Történelmi mérkőzés volt ez a litván hokinak, ez volt az első alkalom, hogy egy A-csoportos válogatott ellen játszottunk, ráadásul tétmérkőzést. És azt is láttuk, miért játszanak a magyarok az elitben. Éppen ezért nem is annyira az eredmény a fontos, hanem az, hogy mit láttam a jégen a csapatomtól. A 4-0 mindazonáltal nem rossz eredmény nekünk, például a Super Bowlon sokkal nagyobb volt a számszerű különbség. Tudniuk kell, hogy néhány kulcsjátékosunk nem tudott eljönni, nemcsak Dainus Zubrus, hanem olyanok sem, akik olyan európai bajnokságokban játszanak, amelyek nem tartanak szünetet. Büszke vagyok a csapatomra, remekül küzdöttek a játékosok, nagyon fegyelmezettek voltak. A kapusteljesítményünkkel nagyon elégedett voltam. Egy olyan csapatnak, amelyik ennyi lövést kap, minden nagy lehetőségét ki kell használnia. Nekünk két 100%-os helyzetünk volt, de sajnos nem tudtunk élni velük, ha azokat belőjük, jobban nézne ki a végeredmény is. Ezen a tornán nagyon erős a magyar válogatott, sok sikert kívánok neki a továbbiakban.

Sofron István (csatár, Magyarország): Nagyon fontos mérkőzés volt, hiszen egy kellemetlen ellenfél ellen játszottunk, nagyon szabálytalanok voltak, amivel a sebességkülönbséget próbálták kompenzálni. Nagyon örülök annak, hogy 4-0-ra tudtunk nyerni, és hogy minden poszton remekül játszottunk, csapatként küzdöttünk. Ezt kellene folytatnunk tovább ahhoz, hogy az előttünk álló két akadályt is át tudjuk lépni. Sajnos ma olyan szabálytalanságokat nem fújtak be a bírók, amik nagyon sérülésveszélyesek voltak, engem kétszer is holt szögből, fejre irányuló támadással ütöttek el, egyszer Benk Andrisnak is a lábát próbálták elvinni. Sokszor úgy éreztem, sérülést akarnak okozni. A két újoncunknak gratulálok, győzelemmel kezdtek, Vili megszerezte az első gólját, úgyhogy a mai este minden szempontból jól sikerült. Holnapra kemény játékkal és győzelemmel készülünk. Senkit nem becsülünk le, mindenki tudja, hogy százszázalékos koncentrációval kell kiállni, hiszen csak akkor tudunk eredményeket elérni. Minden meccs okozhat meglepetéseket, de úgy gondolom, ha azt a játékot játsszuk, amit az edző kér tőlünk, betartjuk a taktikát és odatesszük magunkat, akkor a pénteki feladatot is meg tudjuk oldani.

Galló Vilmos (csatár, Magyarország): Belülről úgy éreztem, jól játszottunk az egész meccsen, a szurkolók is nagyon sokat segítettek. Lehet, hogy nem volt olyan nagy a tempó ezúttal, de ez egy győzelem, és csak ez számít, ezt kell továbbvinnünk. Nehéz volt feldolgoznom, amikor kiraktak a keretből, és utána pedig nem nagyon értettem, hogy miért hívtak vissza, zavaró napok vannak mögöttem. Volt olyan pillanat is, amikor a legszívesebben azonnal Linköpingben teremtem volna, de aztán a szurkolók visszajelzései alapján egyértelművé vált, hogy maradnom kell, ez jó plusz motiváció volt, a történtek hajtottak a meccsen is. Nagyon jó hangulat volt, mindenki sokat biztatott és ezért hálás vagyok a csapattársaimnak.

Stipsicz Bence (hátvéd, Magyarország): Nagyon jó érzés volt telt ház előtt játszani, sok pluszt adott a közönség. Nagyon örülök annak is, hogy sok lehetőséget kaptam a jégen is, és úgy érzem, hogy minden tőlem telhetőt megtettem. A meccs elején nem nagyon lőttük be a helyzeteinket, de ettől nem lettünk frusztráltak, csak tovább dolgoztunk, és utána a gólok is jöttek. Nagyon rendesek, jó fejek velem a többiek, segítenek beilleszkedni, tanácsokat adnak, persze viccelődnek is, de ez így van rendjén.

Mantas Armalis (kapus, Litvánia): Nem ez volt életem meccse, de nem volt vészes sem. A srácok a legtöbbször sokat segítettek abban, hogy hátul tartsák a magyarokat. Aztán persze ahogy nőtt a nyomás, átjutottak a védelmen időnként és gólokat lőttek. Ez valahol természetes is. Az utolsó harmadban úgy érzem, mi már a térdünkön csúszva vártuk a meccs végét. Kiváltképpen én, ebben az arénában extrém meleg van. Egy kemény meccs volt ez, persze ezt vártuk, de én még tényleg nem játszottam ilyen forró helyen életemben. A magyarok közül két játékos ellen is játszottam korábban, Galló Vilmos most a Linköpingben játszik, Hári Jánossal pedig majdnem az egész hokis karrierem során összefutottam. A torna kimenetele innentől kezdve sem teljesen mindegy, minden meccset meg szeretnénk nyerni, de nem lesz könnyű, viszont én most egyelőre dehidratálódok, igyekszem ezen minél hamarabb túl lenni.

Fotó: Mudra László