Az ellenfelet tisztelnünk kell, de tartanunk nem szabad senkitől

Vas Márton lett a rangidős azok után, hogy Tokaji Viktor személyében a hetvenesek generációjának utolsó tagja is visszavonult a válogatottságtól. Ennélfogva természetes volt, hogy elsőként őt kérdezzük a közelgő olimpiai selejtezőkről.

Az igazsághoz tartozik, hogy korábban is felmerült: készítenünk kellene egy alapos anyagot a Fassa és a Serie A meghatározó védőjével, aki jó szokása szerint a Volán és a Frankfurt után Olaszországban is kiemelkedő teljesítményt nyújt. Így az, hogy immár stabilan is övé kell legyen a C betű piros-fehér-zöldben, csak újabb lökést adott elhatározásunknak. A stabilant úgy értjük, hogy a krakkói sikercsapat kapitánya is Vas Márton volt tavaly, de ebben akkor még Tokaji sérülése is szerepet játszott.

A magyar válogatott védelmének centerből lett oszlopa 2015 nyarán nem jószántából távozott a DEL2-es Löwen Frankfurttól, de ahogy mindenütt, a Fassában is megállta a helyét. Eddig 37 mérkőzésen lépett jégre, és 33 pontot szerzett ? 9 gól mellett 24 asszisztot jegyez ?, vagyis bekk létére kis híján hozza a pont/meccs átlagot. Ez korábban sem volt alapvetően másként, a Frankfurt előző idényében is a liga legeredményesebb védői közé tartozott ? 51 meccsen 34 ponttal ?, nem beszélve az azt megelőző harmadosztályú idényről, amikor 37 találkozón 56 egységgel zárt.

Ha még visszább megyünk az időben, láthatjuk: Vas Márton az EBEL-es Volánban (gyakorlatilag pont/meccs két szezonban is, de a további kettőben ugyancsak a legjobb csatárok egyikeként tarthattuk számon) és a francia Brianconban (három bajnoki év, összesítésben 1,22-vel) is a legjobb centernek volt mondható. Talán érdekes, hogy istenigazából közvetlenül a brianconi szerződés előtt, illetve utána lett a dunaújvárosi nevelésű idősebbik Vas testvérből abszolút meghatározó játékos, a válogatottban például a 2006-os divízió 1-es világbajnokságon számított először igazi húzóembernek.

Azóta is az, ez nem vitás: a szapporói csodából 4+2-vel vette ki a részét ? a felejthetetlen és mindent eldöntő 4. gólt épp ő vágta be az ukránok kapujába ?, helytállt Zürichben is, majd kiemelkedően játszott az összes soron következő világbajnokságon. Addig is, amíg centerként számítottak rá, és azután is, hogy Rich Chernomaz új helyet talált neki a védelemben. Azt is muszáj felidézni itt, hogyan akadályozta meg szinte egyedül a japánok feljutását Gojangban, amikor a büntetőlövések során rendre a hálóban landoltak rávezetései. 2008 után mindenesetre kulcsfigurája volt 2015-nek is, és Szentpéterváron azon kevesek közé fog tartozni, akik másodszor kóstolhatnak bele az A csoport levegőjébe.

Ám előbb az olimpiai selejtezőket kell sikeresen megvívnunk február 11?14. között, Budapesten, a totálisan telt házas Papp László Arénában. Ellenfeleink a litvánok és az észtek mellett azok a lengyelek lesznek, akikkel ki-ki meccset vívtunk tavaly áprilisban a feljutásért, és emlékezetes körülmények között vertük őket Krakkóban. Mielőtt azonban rátértünk volna az egyértelmű céllal ? mármint a továbbjutással ? kapcsolatos Vas Márton-i érzésekre, azt firtattuk, milyen az olasz bajnokság.

“Jól érzem magam a Fassában ? válaszolta ?, bár sajnos a családom ritkán van itt, ami miatt nehezebb az élet.” De hol indokolt elhelyezni a Serie A-t mondjuk az EBEL-hez vagy a DEL2-höz képest? “Nehéz rangsorolni a bajnokságokat, más szabályok vannak mindenhol, de az Asiago négyes döntője a Kontinentális Kupában azért mutatja, hogy elég jó ez a bajnokság.”

Bennünket meglepett nyáron, hogy a DEL2 egyik legjobb védőjével nem kívánt szerződést hosszabbítani a Löwen. “Picit csalódott voltam én is, bár inkább úgy fogalmaznék, hogy a karrierem során először megtapasztaltam, milyen az, amikor nem akarnak velem hosszabbítani. Mostanra már minden a helyére került” ? mondta erről Vas. A Fassa jelenleg 5. a bajnokságban, 5 ponttal az Asiago mögött és jelentős előnnyel az üldözők előtt. Megtudtuk, az eredeti célkitűzés a 3?4. elérése volt az alapszakaszban, de reálisan nézve az aktuális pozícióval sincs gond. A feladat: “Szeretnénk minél tovább menetelni a rájátszásban.” Kiderült az is: védőnk egy szezont tervezett a Fassánál, és hogy merre-miként folytatja, később derülhet ki.

Tokaji visszavonulásával az utolsó ember is kiment a generációból, amellyel a legnagyobb sikereket elérted a válogatottban, mostantól te vagy a nagy öreg, a tekintély a válogatottban. Milyen érzés? Hiányoznak a régiek? ? kérdeztük. “Ezt az érzést már tavaly is megtapasztalhattam, de nagyon élveztem az új kihívást ? jött a válasz. ? Természetesen nagyon sok jó emlék maradt a régi brigádról, és sokan hiányoznak. Most viszont az a feladat, hogy ebből a fiatal csapatból hozzuk ki a maximumot.”

Mi úgy látjuk, hogy simábban ment a generációváltás, mint sokan gondolták. Vas Márton hogyan látja?

“Lehet, hogy kívülről simának tűnt, viszont annál több munka volt benne. Jó szisztémát dolgozott ki erre a szakvezetés, de az is kellett, hogy legyen kit felhozni a fiatalok közül. Szerencsére egyre jobb munka folyik az utánpótlásban, így egyre többen kezdenek beérni, itt kopogtatnak az ajtón.”

Aki a leginkább láthatja, mi egyezik és mi a különbség a szapporói és a krakkói-mostani csapat között, az a rangidős. “Alapvető egyezés volt szerintem, hogy mindkét brigád éhes volt a sikerre, és teljes odaadással harcoltunk minden egyes percben. Különbségnek azt mondanám, hogy míg Szapporóban a csapat magja már jó pár éve együtt játszott, addig Krakkóban tényleg egy megfiatalított gárda érett össze igazi csapattá.” Ezek előtt a fiatalok előtt ráadásul ott a jövő: “Szerencsére a mai fiataloknak már minden adott ahhoz, hogy nagy játékosok legyenek, szóval, csak saját maguk szabhatnak maguknak határokat.”

Hogy mi a cél az olimpiai selejtezőkön, az mindenki számára világos, de mennyire kell tartanunk a lengyelektől vagy akár a többiektől?

“Az ellenfelet mindig tisztelnünk kell, de tartanunk soha nem szabad senkitől.”

Vas Márton arról még nem akart beszélni, milyen esélyeink lesznek az A csoportban maradásra májusban, mondván, addig sok idő van hátra, de a válogatott előtt álló perspektívákat szívesen összefoglalta: “Hosszabb távon olyan csapattá kell előrelépnünk, amely nem csupán hétévenként jut fel az elitbe. Liftező válogatottá kell válnunk ? amelynek nem kell minden évben lifteznie.”

Ezek után egy kérdésünk maradt. Ezt így tettük fel 36. életévében járó hokisunknak: mi azt szeretnénk, ha még sok-sok év hátra lenne aktív pályafutásodból, de te hogyan látod saját jövődet? Vas Márton így válaszolt: “Még nem tudom, hogy a jövő mit hoz. Erőt még érzek magamban, remélem, lehetőségek is fognak fűződni hozzá?”

Fotó: Mudra László (MJSZ)