Nem erőn felüli, hanem korrekt ajánlatot vártam

Sofron István azért jött el Krefeldből, mert a Volán hívta, ahová 2018-ig szeretett volna aláírni. Annyit kért a Fehérvártól, amennyit az egyik MOL Liga-csapat is megadott volna, ha odaigazol. A 20-as fontosnak tartja, hogy tisztázza, miért szerződött Klagenfurtba, de beszámol terveiről és első KAC-meccséről is.

Hogyan értékeli ezt a szezont, miért igazolt a Klagenfurtba és miért nem a Volánhoz?

Amikor a DEL-be igazoltam, az első és a második évben nagyon jó csapatunk volt, jól ment a játék a csapatnak és személy szerint nekem is, ezért tudtam még egy egyéves szerződést kiharcolni. Ráadásul tudtam javítani az anyagi részén is, ami úgy gondolom, nagyon nagy dolog. Nagy elánnal készültem a nyáron és vártam az idei évet, ami sajnos egy sérüléssel indult, 12 meccsen nem tudtam játszani az elején, és amikor visszaérkeztem, a 10. meccsen elküldték az edzőnket. Nem ment annyira jól a csapatnak, az alsó házban álltunk, nekem 10 meccsen 6 pontom volt. Középszerű kezdésnek mondhatom ezt, mert azért nem volt rossz. De aztán az új edző a 2-3. meccs után berakott a negyedik sorba, és ez nem változott. 24 meccsből 21-et elvesztettünk vele, és nem nyúlt a sorokhoz. Ezért is éreztem azt, hogy jövőre mindenképp váltanom kell, de még az is lehet, hogy az életem egyik legfontosabb eseményét, a világbajnokságot szem előtt tartva, előbb kell más csapatba igazolnom. Lemaradtam Szapporóról, lemaradtam Svájcról, tavaly volt szerencsém a krakkói csapatnak részese lenni, és minden álmom válna valóra, ha idén az A csoportos világbajnokságra bent lennék a keretben, és olyan felkészülten tudnék utazni, hogy ott is valami maradandót alkotnánk.

Hogy jött a képbe a Fehérvár?

Egy ideje már ezek a gondolatok kavarogtak bennem, amikor Rob Pallin, a Fehérvár akkori vezetőedzője megkeresett, és felvetette, mi lenne, ha hazaigazolnék Fehérvárra, mert úgy gondolja, esetleg a Krefeld is belemenne, mert a rájátszás már elúszott. Mondta, hogy ez nekem és a Volánnak is nagyon jót tenne. Nagyon jó ötletnek tartottam, és én is pozitívan álltam hozzá, elkezdtünk erről tárgyalni. Ő megkérdezte a vezetőséget, hogy benne lennének-e ebben, két nap múlva jelezték Fehérvárról, hogy zöld utat adnak az edzői elképzelésnek. December 22-én kérték, hogy írjam le, mik az igényeim. Pontosan megküldtem: erre a szezonra szerettem volna hazaigazolni és még plusz kettőre, tehát 2 hónapra és a következő 2 évre. Az anyagi igényeimet is leírtam. Azt a választ kaptam Ocskay Gábortól, hogy a vezetőséggel ezt megbeszélik, átgondolják, addig kérdezzem meg a Krefeldet, hogy elenged-e. A menedzseremmel és a csapattal felvettem a kapcsolatot, megkérdeztük, elsőre nem igazán akartak elengedni, végül abban maradtunk, hogy várjuk meg a csapatvezetőség január 12-i mítingjét, akkor megbeszélik, hogy elengednek-e.

Ezt január 5-jén már tudtuk, jeleztem a Volánnak, kerestem őket, hogy mi a válaszuk az általam leírtakra, mire számíthatok, ha elenged a Krefeld. Nem jött válasz, ezért január 11-én telefonáltam, kértem, hozzanak döntést, várom az ajánlatukat, mert másnap valamit mondanunk kell a német klubomnak, hiszen addigra már 99%-ig biztos volt, hogy elengednek. Végül Ocskay Gábor azt mondta nekem, hogy a Fehérvár ajánlata két hónapra szól, és az általam kért összeg alig több mint felét ajánlotta.

Megmondom őszintén, nagyon elcsodálkoztam, hogy három hét alatt erre a döntésre sikerült jutnia a Volán-vezetőségnek. Rákérdeztem, hogy mi az oka, miért nem akarnak a következő szezonra leigazolni. Azt a választ kaptam, hogy a vezetőség teljesen elzárkózik attól, hogy jövőre és az azt követő évre most leigazoljanak, hiszen nem láttak három éve, csak három meccsen a krakkói világbajnokságon. Ezért jöjjek haza és bizonyítsak. Igazából ez a válasz volt az, ami elindította bennem azt a gondolatot, hogy még az is előfordulhat, hogy sajnos nem a Volánhoz kell hazamenjek. Miközben az egész szituáció azért indult el, mert az elején arról volt szó, hogy ők akarnak engem, megegyezünk, és haza tudok igazolni.

Ez az ajánlat meglepett, és nem is tudtam hova tenni. Hiszen nem erre vártam, ráadásul ég és föld volt ahhoz képest, amit más csapatok ajánlottak és kifizetnének értem. Annyit kértem, amennyit a legjobban fizetett Volán-játékos keres. A Volán ennek az összegnek kicsivel több mint a felét szánta volna rám. De a legjobban az fájt, hogy mintegy próbajátékosként kellene visszamennem bizonyítani ahhoz a klubhoz, ahol 22 évig játszottam, ahol EBEL-gólkirály lettem, ahonnan első magyarként a DEL-be igazoltam. Mint mondták, nem láttak három éve, ez azért is fájt, mert a nevelőegyesületem vezetői egyszer nem jöttek ki megnézni Németországba, ahol sokszor 10-18 ezer ember előtt játszottam, és most ez az indoka annak, hogy nem kapok szerződést, csak két hónapra. Hozzáteszem, a világbajnokságon az a három mérkőzés elég jól sikerült nekem és a csapatnak is, feljutottunk az A csoportba.

Semmi összefüggést nem láttam az Volán érvei és válasza között. Úgy éreztem, nincs semmi esélyem hazaigazolni a Volánba, ha azok után, amit letettem az asztalra, ilyen ajánlatot kapok és így bánnak velem. A végén elmondtam Gábor bának, hogy engedtem volna az igényeimből, azt is megmondtam, mennyit, de ezzel lezáródott a beszélgetésünk. Hozzá kell tennem, hogy tavaly ugyanígy haza szerettem volna jönni, de ugyanígy nem tudtunk megállapodni. A Klagenfurt már akkor is ajánlatot tett nekem, 25%-kal nagyobb fizetést adtak volna, mint a Krefeld. Egyetlen oka volt, hogy elutasítottam, nem akartam a Volán ellen játszani, ezért lemondtam erről az összegről és a DEL-be írtam alá. Nagyon szívesen jöttem volna idén is, de sajnos nem így alakult.

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)

Az alapján, amit elértem, biztos voltam benne, hogy érdeklődnek majd más csapatok is. A Klagenfurt másnap jelentkezett is, és azonnal egy nagyon korrekt, konkrét, profi ajánlatot kaptam, a vezetőség a menedzseremmel vette fel a kapcsolatot, a vezetőedző engem hívott telefonon, érzékeltette, mennyire akarnak a kötelékükbe és számítanak rám, ezért úgy gondoltam, hogy még egyszer nem utasíthatom el ezt az ajánlatot. Még egyszer hangsúlyozom, az egész helyzet azért alakult ki, azért jeleztem a Krefeldnél a távozási szándékomat, mert a Volán jelezte, hogy igényt tart rám. A Klagenfurt és a később ajánlatot tevő Vienna Capitals akkor került a képbe, amikor látszott, hogy a Fehérvár olyan feltételeket szab, amit nem lehet elfogadni.

Mindez nagyon bántott, nagyon szerettem volna a Volánba igazolni, de nem bántott volna annyira, ha nem látom a Volánnak azt a nyilatkozatát, miszerint az erőn felüli ajánlatuk ellenére szerdán a menedzseremtől értesültek, hogy leigazoltam Klagenfurtba. Ezzel szemben az az igazság, hogy közel egy hónapja tartottuk a kapcsolatot, végig mindenki pontosan tisztában volt azzal, hogy én mit szeretnék és hol tart az ügy. A tényeket nézve, az erőn felüli ajánlat valahol máshol kezdődik, mint amit a Volán ajánlott nekem. Amennyit eredetileg kértem a Fehérvártól, azt a pénzt az egyik MOL Liga-csapat is megadta volna nekem erre a két hónapra.

Soha nem mondtam volna el ezeket, mert egy játékos és egy klub közötti tárgyalás nem tartozik senki másra, csak kettőjükre, de a klub félreinformálta a közvéleményt, olyan színben tüntetett fel engem, hogy a pénz miatt, vagy egyéb számításból igazoltam másik csapatba, és ezzel esetleg kárt okozhatok a városnak, a csapatnak, a szurkolóknak. Mert ha egy valóban erőn felüli ajánlatot valaki visszautasít egyik napról a másikra ? ahogy ezt a Fehérvár nyilatkozatából ki lehetett olvasni ?, akkor én is furcsán néznék rá.

Mindig is a szurkolók voltak azok, akik erőt adtak, éltettek, azt hiszem, nem kell bizonygatnom, hogy mindig szívből játszottam ezért a csapatért, önmagamat nem kímélve küzdöttem a nevelőegyesületemért. Most ezeket az értékeimet rengeteg szurkoló, nagyon sok barátom és ismerősöm szemében kétségbe vonták. Ezt szeretném tisztázni a szurkolókkal, a vezetőségi tagokkal, a hoki körüli emberekkel, akik írnak nekem, hogy ezt nem gondolták rólam, csalódtak bennem. Hozzáteszem, nagyon örülök, hogy a többség a megjelentek ellenére mellettem maradt, biztat és sokan jelzik, hogy tudják, semmi okom nincs rá, hogy bármilyen módon keresztbe tegyek a Volánnak. Egy másik osztrák csapatba nem mentem volna el játszani ötször annyi pénzért sem, ha egy módom van rá. Ha nem lett volna ilyen a csapat hozzáállása, ha nem ennyire kétirányú lett volna az ő gondolkodásuk és az enyém, akkor ma a Volán 20-as mezében fényképeztek volna le.

Szeretném egyértelműen kijelenteni, ha a Volán nekem egy erőn felüli ajánlatot tesz a jövőben, vagy tett volna a múltban, akkor ott játszanék. De én sosem kértem erőn felüli ajánlatot, egy korrekt ajánlatot szerettem volna, és akkor aláírok Fehérvárra. Olyan dolgok történtek, amiket nem is értettem, ezért ? amiket fent már elmondtam ? döntöttem úgy, hogy az osztrák rekordbajnokhoz megyek, ahol Magyarországról még nem fordultak meg légiósok. Ha valaki nekem azt mondja 19 évesen, hogy egy ilyen szintű klubban fogok játszani, azt biztos, hogy nem hiszem el. Nagyon boldog vagyok, hogy így alakult a pályafutásom. Egyedül az a rossz érzés kavarog bennem, hogy azon csapat ellen kell játszanom, ahol felnőttem és amelyiknek mindent köszönhetek. Igazán nagyon szívesen adnék vissza abból, amit onnan kaptam. Úgy gondolom, hogy a képességeimhez mérten mindig erőn felül teljesítettem. De az a Sofi már a múlt, aki négyszer kevesebb pénzért háromszor annyi gólt lő. Nem akarok többet, mint amennyi jár nekem, de kevesebbet sem, továbbá egy korrekt és normális mederben zajló tárgyalást, ami után nincs félreinformálva egyetlenegy ember sem.

Mindent összefoglalva igazából mindez az oka annak, amiért nem igazoltam a Volánhoz, de azt is hozzáteszem, hogy a mai napig nem kaptam meg a 4-5 évvel ezelőtti pénzemet Fehérváron. Három éve játszom a Krefeldnél, és a korábbi prémiumtartozásom egy része még nincs kiegyenlítve. Erről a pénzről szó sem esett a tárgyalásokon, ezért sem értettem, hogy miért írtak erőn felüli ajánlatról a cikkben, arról nem is beszélve, hogy fel sem merült, hogy lakást, kocsit kérjek, mint egy légiós.

Két hónapra írt alá. Hogyan látja a jövőt, hol folytathatja az A csoport után?

Jön az A csoportos világbajnokság és egy nagyon komoly középszakasz. Bizonyítani szeretnék mind a Klagenfurtnak, mind magamnak és mindenkinek ez alatt a két hónap alatt: igenis olyan játékos vagyok, hogy egy ilyen színvonalú csapat jövőre is szerződést ad nekem. Ez az elsődleges célom, és hogy minél tovább meneteljünk. A világbajnokság pedig hatalmas lehetőség egy magyar hokis számára, hiszen a világ legjobbjai ellen tudjuk megmutatni, hogy mire vagyunk képesek. Rengeteg játékos-megfigyelő, csapat, edző lesz jelen, nagyon sok tényező közrejátszhat, hogy hogyan alakul a pályafutásom. De a mai világban, mint látjuk, igazán nehéz is megjósolni, hogy mi fog történni.

Hogyan sikerült a bemutatkozás új csapatában Grazban?

A negyedik sorban kezdtem a mérkőzést. Mivel centerhiány van, az edző szeretett volna megnézni ezen a poszton, bár mondtam, hogy soha nem játszottam centert. Aztán a harmadik harmadban már szélső voltam, Lundmark és Jacques mellé tettek be. Kapuvasat lőttem, több gólhelyzetünk volt, játszottam előnyben is, bent voltam hat a négy ellen. Az elején izgultam, lelkileg ez a hét nagyon nehéz volt, de aztán belefeledkeztem a játékba, jól is ment. Bíztam benne, hogy nyerünk és nem kell játszanom a Volán ellen, de nem így hozta a sors, minden okkal történik. Világéletemben el szerettem volna kerülni, hogy egyszer pályára kelljen lépnem otthon, más mezben.

Mindezek után tiszta lappal folytatja pályafutását?

Amióta megtörtént ez az egész, folyamatosan ezek a gondolatok jártak a fejemben. Ezért is éreztem úgy, ahhoz hogy tiszta legyen a lelkiismeretem és saját magammal is megbékéljek, ezeket el kellett mondanom, mert én sem értem, miért történtek így a dolgok, ahogyan, és hogy ez kinek volt jó.

Innentől ezt a részét lezártam, mostantól csak az előttem álló feladattal szeretnék foglalkozni, és minél sikeresebben játszani mind a Klagenfurtban, mind a magyar válogatottban. A Volán után elmondtam én is, hogy látom ezt az ügyet. Mindenki levonhatja a konzekvenciákat.

Elnézést szeretnék kérni azoktól a szurkolóktól, akiket szándékaim ellenére mégis megbántottam, vállalom a tetteimért a felelősséget. Aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy ha egy módom van rá, akkor nem ezt az utat választom.