• • Beharangozó
  • Tudósítás
  • Nyilatkozatok
  • Táblázat
  • Hozzászólások

Az UTE és az FTC hatvan éve nyúzza egymást

Napra pontosan 60 évvel ezelőtt, 1955. december 10-én rendezték az első UTE–FTC mérkőzést a magyar jégkorongsportban, a jubileumot most alaposan megünneplik a Megyeri úton. A hagyományokon kívül azonban aktuális téttel is rendelkezik a találkozó.

Az UTE-t egyelőre három pont választja el a 4. helytől, ami nem tragikus, hiszen a Debrecen egy meccsel többet játszott. A liláknak azonban hátrafelé is figyelniük kell, hiszen a rájátszásba kerülésért élet-halál harcot vívó DAB, Fradi, HSC hármas a nagy versenyfutásban egyre közelebb kerül hozzájuk. A dunaújvárosiak már csak hat, a Ferencváros 8, míg a Csíkszereda 9 pontra van tőlük. Egy esetleges vereséggel ez a távolság tovább csökkenhet, ami már nem csak a 4. hely elérését veszélyeztetheti. Ebből a szempontból különösen érdekes lehet, hogy hogyan teljesít a klub e hármassal szemben. Nos, a szezon eddigi részében 11 mérkőzést játszottak a hatodik hely körül tömörülő három csapat ellen, melyeken 16 pontot szereztek. Ezzel szemben az előttük álló négyessel, vagyis a Miskolccal, a MAC-cal, a Fehérvárral és a Debrecennel összesen 15 alkalommal találkoztak, melyeken 17 ponttal lettek gazdagabbak. Az előző 1,45, az utóbbi 1,13 pontot jelent meccsenként, ami első ránézésre nem tűnik soknak.

A sajtótájékoztatón elhangzott cél eléréséhez vezető egyik út tehát mindenképpen az lehet, ha a csapat javít a mezőny hátsó felével szemben nyújtott teljesítményén, vagyis ha nagyobb arányban hozza a „kötelezőket”. A helyzet persze annyival mindenképpen árnyaltabb, hogy elsősorban idegenben hullajt elvileg könnyebben megszerezhető pontokat az UTE, hazai pályán jóval nagyobb arányban érvényesíti a papírformát. Hat hazai mérkőzésén összesen 11 pontot szereztek a trojka ellen, míg ugyanez a szám az előttük álló négyessel szemben: 8 meccsen 10 pont. Az igazsághoz ráadásul az is hozzá tartozik, hogy a három csapat eltérő harcmodora eltérő mértékű nehézségek elé állítja Szilassy Zoltán tanítványait. Legkevésbé a DAB stílusa fekszik az UTE-nak, három meccsen 1 pontot szereztek ellenük. Legjobban pedig éppen soron következő ellenfelük, az FTC ellen megy nekik, kétszer találkoztak eddig egymással, mindkétszer nyertek, igaz, hazai pályán csak hosszabbításban. Ez a meccs azonban még szeptember végén volt, azóta mindkét csapat jelentős átalakuláson mentek keresztül.

Legutóbb, november 13-án is a Fradi szerezte meg a vezetést, a 13. percben már 3-1-re vezettek, de a végét nagyon elrontották, emlékezetes körülmények között, az utolsó percben két másodperc alatt két gólt is szereztek és végül 5-3-ra nyertek. A Fradi jó formában van, az utolsó 5 meccsén 11 pontot gyűjtött, a Debrecent például oda-vissza legyőzte ebben a periódusban, de nyertek a Fehérvár ellen is és a MAC ellen sem vallottak szégyent, 5-3-ra kaptak ki. Intő jel lehet, hogy ellenük is vezettek 3-1-re, de szabálytalanságok és emberhátrányokban kapott találatokkal a MAC egyenlített, majd a maga javára döntötte el a meccset. A csapattal kapcsolatos legfontosabb hír, hogy a hét elején komoly játékost igazoltak Marko Luomala személyében, aki 550-nél is több meccset játszott a finn első osztályban.

A klub szeretettel várja a drukkereket, minden kilátogató szurkolók egy pohár italra, illetve egy pogácsára a klub vendége lesz, a jegyeket a büfében lehet beváltani. A bérletesek erre az alkalomra szintén jegyet kapnak a belépéskor. A játékosok speciális, csak erre az alkalomra készült retrómezekben lépnek majd pályára.

Fotó: Rózsa Zoltán

Szilassy Zoltán (vezetőedző, UTE): Nagy szívfájdalmam, hogy én ilyen derbiken már nem léphetek pályára. Nem gálameccsre készülünk, amikor a derbi egy ilyen kerek szülinappal párosul, az pluszmotivációt ad minden játékosnak, mindenki kettőzött erőbedobással fog küzdeni mind a két oldalon. Elég kemény menetben vagyunk, péntek, vasárnap, kedd ritmusban három mérkőzést játszottunk. A védekezésünk rendben van, az öt kapott gólunkra nem lehet panasz. Az offenzív játék kevésbé tervezhető szisztematikusan és mostanában nem is állunk jól a helyzetkihasználással, de egy 48 meccses alapszakaszban előfordulnak ilyen hullámvölgyek. A fiúk keményen dolgoznak, a csapat hozzáállása tökéletes, nincs okom panaszra. Ahhoz, hogy a meglévő helyzeteinkben a korong befelé pattanjon, továbbra is kemény munkára van szükség, ezen felül a lövéseink minőségén kell javítanunk. Ha van elég idő az előkészítésre, akkor erősebb és pontosabb lövésekre lesz szükségünk. Ha szorongatott helyzetben vagyunk, akkor is mindenképpen meg kell próbálkoznunk lövéssel, mert a lövések után három dolog történhet a jégkorongozóval: vagy gól, vagy kipattanó, vagy buli. Könnyű belátni, hogy mindhárom jó dolog. Ha a lövésszámmal nincs gond, és nálunk ilyenről nem beszélhetünk, akkor a lövések minőségén kívül a második szándékból kialakuló helyzetek terén van javítani való. Sokkal agresszívebbnek kell lennünk az ellenfél kapuja előtt, a kipattanókat értékesebben kell kezelnünk. Erre minden esélyünk meg is van, szerencsére mindenki egészséges, már Kiss Dánielnek sincs láza, egyedül Dömötör Róbert visszatérésére kell még várnunk, de már nem sokáig. Készen állunk!

Greg Lindqvist (vezetőedző, FTC): A harmadik derbi következik az Újpest otthonában. Legutóbb hosszabbításban kaptunk ki Újpesten, egy egyéni hiba után. Itthon 3-1-ről fordított az utolsó harmadban az UTE. Vissza akarunk vágni ma ezekért a fiaskókért. Beszélhetnénk a taktikáról, védekezésről, a támadásvezetésről, de a derbi nem erről szól. Az a csapat nyer ma, aki 100%-osan odateszi magát a mérkőzésen. Ki kell menni a pályára ma este és a szívünket lelkünket bele kell adni a meccsbe. Akkor nem marad el a siker.

Alaposan elrontotta az újpestiek hokiünnepét a Ferencváros, amely rendkívül tudatos, szervezett és hatékony játékkal magabiztos győzelmet aratott örök riválisa felett. Luomala góllal mutatkozott be, Manninen mesterhármast ért el.

A szokásosnál jóval többen, majdnem félháznyian voltak kíváncsiak az UTE születésnapi mérkőzésére, és ők örömmel tapasztalhatták, hogy kedvenceik léptek fel támadólag. Ennek viszonylag hamar egy emberelőny lett az eredménye, amelyet sikerült is kihasználni, Huba kék vonalas lövésébe Nemes ért bele, a korong a kapuvasról került a hálóba. Minden adott volt tehát a jó hangulathoz, gyors hazai vezető gól, sok néző, a vendégcsapat azonban másként vélekedett minderről. A második lila előnyben egy lecsorgó korongot Valecko szerzett meg, a passzal az új szerzemény Luomala indult el, ellenállhatatlanul tört be a kapu elé, és Silát elfektetve a kapuba emelt. A hideg zuhanyból alig ocsúdtak a lilák, amikor jött a következő. Az egész korábbi pályafutását Újpesten töltő Zalavári emelt a kapu elé, a korongba Manninen (képünkön) ért bele, és ez becsapta Silát. Nyomott ugyan az UTE, küzdött az egyenlítésért, mégsem kellett nagyon izgulnia a maroknyi ferencvárosi tábornak, hiszen a kísérletek jobbára veszélytelenek voltak. Amelyek nem, ott pedig Ágoston kapusnak volt szerencséje. Az UTE rendkívül pontatlanul játszott, lövései nagyrészt elkerülték a kaput. Nem úgy a túloldalon. A zöld-fehérek minden egyes támadásában ott volt a gólveszély, lövéseik rendre kapura mentek, így fordulhatott elő, hogy Silának több lövést kellett hárítania mint Ágostonnak. A harmad méltó lezárása volt Hietamaki óriási kapuvasa.

A második harmadban tovább nőtt az újpestiek nyomása, gólt mégis a Ferencváros ért el. Beszorultak a zöldek, de az első alkalommal, amikor ki tudtak jönni a saját kapujuk elől, Manninen óriási gólt lőtt. A finn csatár Tendlerrel és Suoraniemivel lógott meg 3 a 2 elleni helyzetben, és kapásból a kék vonal és a bedobókör teteje közötti területről tanítani való bombagólt szerzett. Felborult a pálya a folytatásban, és az UTE is elkezdett egyre veszélyesebben játszani, ám valami mindig hibádzott a gólhoz, ami pedig nagyon érett. Kihagytak szólókat, védett nagyokat Ágoston, a legközelebb pedig akkor kerültek a góllövéshez, amikor Pance a kapuvasra bombázott.

Azt lehetett várni, hogy a láthatóan jobb kondícióban levő UTE a harmadik harmadban lassan megtöri a vendégek ellenállását, ehhez képest a 4. percben demoralizáló gólt szerzett a Ferencváros. Egy kapu mögé csúszó korongot akart Sila megjátszani, ám a palánk megviccelte, a korongot ki más, mint Manninen szerezte meg, a kapu mögül a hálóba húzta a pakkot. Szétesett az UTE játéka, bár továbbra is a ferencvárosi védőharmadban volt sokkal többet a korong, a lilák játékosai az egyéni megoldásokat erőltették, ez pedig a roppant tudatosan és szervezetten játszó zöldek ellen nem vezethetett sikerre. Törvényszerű volt, hogy ezt a játékot a vendégek megbüntetik. Erre az 53. percben került sor, amikor Fliszár és Rafaj hozta kihagyhatatlan helyzetbe Dubeket. A hat évet Újpesten lehúzó csatár pedig nem hibázott. A folytatásban a meddő újpesti mezőnyfölény csak lövésekben és magabiztos Ágoston-védésekben mutatkozott meg, a fiatal kapus nagyon feljavult a végére, jóformán egyetlen lövés sem jött ki róla.

Megérdemelten nyert a Ferencváros, az újpestieknek pedig még keresniük kell a saját eredményes játékukat, amelyet meccsek óta nem találnak.

A második harmadban nagyon beszorultunk, az Újpest sokkal jobb volt akkor nálunk. A derbin mindkét csapatnak voltak nehezebb periódusai.

Szilassy Zoltán (vezetőedző, UTE): Ezt a vereséget nem lehet és nem is kell megmagyarázni. Nagyon puhák voltunk, nagyon szabadon hagytuk játszani a ferencvárosiakat a saját kapunk előtti meleg zónában. Talán a második harmadban volt egy olyan 15 percünk, amellyel elégedett lehetek, ott domináltunk, de sehogy sem mentek be a helyzetek. Érthetetlen, hogy utána miért vettünk vissza a tempóból és lötyögtük végig a harmadik harmadot. Pedig az is jól indult, egy emberelőnyt simán kivédekeztünk, de aztán nem folytattuk ott, ahol a második harmad végén abbahagytuk. Eddig a védekezés volt az egyik fő erősségünk, de ebből most nem sok látszott. Ez nem a védőkre, hanem az egész csapatra nézve kritika. Több gólt is súlyos védekezési hibából kaptunk. A támadásainkban sok volt az esetlegesség, az egyénieskedés. Mintha a papíron gyengébb ellenfelekkel szemben mindenki szeretné kiélni egyéni ambícióit. Pedig mindig akkor értünk el jó eredményt, ha azt csináltuk, amit csapatként előre elterveztünk, amit gyakoroltunk, amiről már bebizonyítottuk, hogy meg tudjuk csinálni.

Greg Lindqvist (vezetőedző, FTC): Nagyon fontos három pontot szereztünk. Nemcsak azért, mert az örök rivális Újpestet vertük meg, hanem mert ez még nagyon sokat érhet az alapszakasz végén a végelszámolásnál. Ki kell emelnem az első sorunkat, egy edzés után máris kiválóan megértették egymást, ami nagyon biztató a jövőre nézve. Luomala góllal mutatkozott be, Manninen három gólja magáért beszél. Igazából egy nagyon nehéz periódusa volt a mérkőzésnek, a második harmadban nagyon beszorultunk, az Újpest sokkal jobb volt akkor nálunk. A harmadik harmadra viszont visszajöttünk a meccsbe, és úgy érzem, teljesen megérdemelten nyertünk.