Húszéves az első orosz NHL-sor

Fjodorov, Larionov, Kozlov, Fetyiszov, Konsztantyinov.

1995. október 27-én történelmi eseménynek lehettek szemtanúi a Calgary?Detroit meccsre kilátogató szurkolók. A Detroit akkori menedzsere, Scotty Bowman ugyanis színorosz ötöst küldött a jégre a Flames ellen. A Red Wings simán nyerte a találkozót 3-0-ra, amiből az orosz játékosok két gólt (Kozlov, Larionov) és három gólpasszt (Fjodorov 2, Konsztantyinov) vállaltak magukra. 20 évvel a történelmi mérkőzés után felidézzük az eseményeket és a körülményeket.

Az orosz, illetve az akkor még szovjet iskola egyik sajátossága az volt, hogy az edzők állandó ötösöket küldtek a jégre. A hetvenes éveket a Mihajlov, Petrov, Harlamov, Lucsenko, Cigankov kvintett uralta, amely a Krutov, Larionov, Makarov, Fetyiszov, Kaszatonov ötösnek adta át a stafétabotot. Az eredményeket mindenki ismeri, olimpiai és világbajnoki aranyak sora, de a teljes a teljes listába most nem mennénk bele. A rengeteg siker ellenére a lényeg mégis az volt, hogy Észak-Amerikában az ilyen klasszikus sorok teljesen elképzelhetetlennek tűntek. Egy embernek azonban nem, ő volt Scotty Bowman. Bowman keze alatt már négy orosz játékos hokizott az 1994/95-ös, rövidített szezonban. Egyetlen darab hiányzott a kirakóból, mégpedig Larionov, akire szemet is vetett Bowman.

Három nappal a történelmi mérkőzés előtt a Detroit megszerezte az akkor már 35 éves Professzort, azért a Ray Sheppardért, aki négy szezon alatt 150 gólt lőtt a vörösök mezében. A szurkolók majdnem felgyújtották a Joe Louis Arenát. Ám a csere végül Bowmant igazolta. Az eredmény bámulatos volt. Az orosz iskolának hála, Larionov gyakorlatilag edzés nélkül beépült a csapatba, és végül meg sem álltak 62 győzelemig és 131 pontig. A döntőbe ugyan nem jutottak be, de olyan alapot és olyan játékstílust vittek az NHL-be, amivel egy évvel később elhódították a kupát, amit 1998-ban meg is védtek.

Bowman a jubileum alkalmából így emlékezett meg a nevezetes eseményről. “Az 1995/96-os szezon elején rengeteg szélső volt a csapatban, ezért cserélnem kellett. Több csapattól kaptam listát, amiben ott volt a San Jose is azzal a kikötéssel, hogy nekik csak Sheppard kell, akiért gyakorlatilag bárkit odaadtak volna. A névsorban ott volt Larionov is, akit nem kellett bemutatni, tudtam, hogy mennyire intelligens játékos, milyen rutinja van, ráadásul számtalanszor láttam játszani. Ismertem az orosz iskolát és azt, hogy az öt játékosom együtt bármire képes lehet, ezért őt kértem a San Josétól. Amikor ők öten fent voltak a jégen, az ellenfelek képtelenek voltak levédekezni őket. Folyamatosan mozogtak és járatták a korongot, ami abban az időben teljesen szokatlan stílusnak számított a kontinensen. Uralták a jeget. Manapság sokan próbálják őket másolni, sokan játszanak hasonló játékot, de belőlük csak egy volt.”