Mi a baj a Fradinál?

Pap Gábor, szakosztály-elnökségi tag a csapat Facebook-oldalán nem szokványos hangvételű és terjedelmű írásban fogott önmaga és csapata élve boncolásába.

Bár a csapat még éppen rájátszást érő helyen áll, valami láthatóan nem stimmel a zöld-fehéreknél, sokakat foglalkoztató a kérdés, hogy mi lehet ez.

“MOL77 Fehérvár AV19 ? Ferencvárosi TC 6-0 (1-0, 3-0, 2-0)
Székesfehérvár, 200 néző
Vezette: Varjú Árpád, Gangel László, Muzsik Norbert, Váczi Dávid

Hogyan is kezdjem ennek a mérkőzésnek az összefoglalóját? Nem tudom. Nincs miről írni. Tegnap a fehérvári gárda lenullázott minket. Mindenben. Góllövésben, korcsolyázásban, védekezésben, támadásban, kapusteljesítményben. De ami a legfájóbb, hozzáállásban is. Márpedig az nagy baj. Nagyon nagy baj.

Kereshetünk kifogásokat, hogy a MOL Liga szervezetlen, hogy a mérkőzések egymás után jönnek, hogy a sorsolás milyen, hogy a bírók milyenek, hogy a jég nem jó, meg sorolhatnám holnap reggelig. Ezek tények, körülmények, amikkel minden MOL Ligás csapatnak meg kell küzdeni.

Beszélhetünk arról is, hogy a két új csapat a ligában mennyire változtatta meg a játékos piacot, mennyire használt, vagy ártott a többi csapatnak, hozott e újat, vagy esett miattuk a színvonal. Ezek megtörtént dolgok, tények, itt vannak, játszanak, ha a fejünk tetejére állunk, akkor is.

Kezdjünk inkább magunkba nézni először. Vezetői szinten, edzői szinten és játékos szinten egyaránt.

Mindig a fejétől büdösödik a hal, nézzük a vezetést az elmúlt időben. Négy-öt éve közel ugyanaz a vezetőség a szakosztálynál. Megvan mindenkinek a feladata, ki miért felel, kinek mit kell elintézni, kit kell felhívni ezért meg azért, stb. Az elmúlt években ezek a feladatok valahogy rátestálódtak a tagokra, mindenki vállalta a maga feladatát és azt a körülményekhez képest meg is oldotta. De ez nem egy profi vezetés. Lelkes amatőr csapat, akik a civil munkájuk mellett próbálják összefogni, irányítani, szervezni a szakosztály életét. Így volt ez az előző vezetés és az azt megelőző vezetés esetében is. Vigyázzunk, több mint tíz évről beszélünk. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, nekik is profi státuszba kellene kerülni. Ehhez egyrészt az kell, hogy a vezetés tagjai, vagy legalább egy tagja számon kérhető legyen a Ferencvárosi Torna Club elnöksége által, másrészt olyan emberekből kell hogy álljon, akik megfelelő kapcsolati tőkével pénzt tudnak áramoltatni a csapat kasszájába. Jelenleg az a helyzet, hogy nincs kit elszámoltatni, mert nincs profi státusz. Most sincs, előtte sem volt, meg azelőtt sem. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a vezetés hozzáállása a csapathoz és a feladatokhoz jónak mondható. Lehetne jobb, de ezt már objektív okok és körülmények is befolyásolják.

Beszéljünk az edzőkről. Sokáig úgy gondolta a regnáló vezetés, hogy megoldható a csapat szakmai irányítása magyar edzőkkel. Most is az a véleményem, hogy nem mindig kell rohangálni külföldi edzők után, van itthon is megfelelő szakember. Viszont azt is látni kell, hogy légiós játékosok nélkül (volt egy ilyen évünk, emlékezzünk) esélyünk sincs jobb eredményre. Ahhoz viszont kell a külföldi szakember, akinek segítségével (nevével, múltjával) megfelelő import játékosokkal lehet kiegészíteni a meglévő magyar állományt. Természetesen neki is meg van kötve a keze, hiszen pénzkérés a légiós játékosok minősége. Véleményem szerint a jelenlegi edzőpáros erőn felül teljesít. Látom, tapasztalom nap mint nap, mennyi energiát, munkát tesznek bele a csapatba és legfőképpen azt, mennyire megviseli őket a kudarcok sorozata. A hozzáállásuk kiváló.

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)

Végül a játékosokról, minden bántó szándék nélkül. Aki figyeli az elmúlt évek játékoskeretét a Fradiban, tudja, hogy a ligán belül a mi csapatunk az, ahol 60%-ban kicserélődnek a játékosok. Miért van ez? Mert évek óta nem tudunk 8, maximum 10 hónapnál hosszabb ideig szerződést ajánlani nekik. Ez a lelkes, amatőr vezetés hibája, közvetett módon az anyaegyesületé. Mihez kezd egy élete teljében lévő játékos nyáron 4 hónapig fizetés, biztosítás nélkül? Hogyan vegyük rá a nyári alapozásra, ha augusztus elejétől kap csak szerződést? Sehogy. De én itt felteszek egy olyan kérdést is, hogy annak ellenére, hogy nincs szerződése a játékosnak, hogyan akar MOL Liga-játékos lenni, ha önszorgalomból, saját maga késztetéséből, önmagáért és a leendő csapatáért, nem végzi el a nyári alapozást? Amikor U18-as, U20-as válogatott volt, akkor volt profi szerződése, kapott érte nyáron fizetést? Hogy lehet az, hogy vannak játékosok, akik elvégezték?

Beszélhetünk a játékosok képességeiről is. Véleményem szerint egytől egyig a játékosaink tehetséges játékosok. Megvan mindegyikükben minden, hogy jó játékosok legyenek. Az, hogy valaki eladja a korongot a saját harmadában és abból az ellenfél gólt szerez, előfordul. A legjobb játékosok a világ bármely hoki csapatában elkövetik ugyan ezt a hibát. Annyi különbséggel, hogy tanulnak belőle. Aztán bemegy a következő cserébe és megoldja a feladatát. Nem magyarázza meg, nem hibáztatja a másikat, hanem megy és megoldja.

A jégkorong egy kemény férfias sport. Gyors, látványos, élvezetes játék, amihez az ütközés hozzá tartozik. Meg tudom számolni egy kezemen, hogy a tegnapi mérkőzésen hány játékosunk ütközött. Pedig az edzők kifejezetten kérték a mérkőzés előtt, alatt. Igen, erre jöhet a válasz, hogy a bírók kivisznek minket, őket meg nem. Valóban, a tegnapi mérkőzésen, főleg a második harmadban, megszórtak a játékvezetők kisbüntetésekkel. De akkor az a megoldás, hogy nem ütközök?

Az egymásért való kiállásról. A tegnapi mérkőzésen egyik játékosunkat kirívó szabálytalanság érte, térdhasználatért a játékvezetők ki is állították a fiatal fehérvárit (a jegyzőkönyvbe tévesen gáncsolás került be). Gyakorlatilag senki meg sem kérdezte, hogy mit képzel, hogyan gondolja ezt. Ugyan ez a helyzet volt a DVTK elleni mérkőzésen, amikor csapatkapitányunk kapott egy komolyat. Ebből azt a következtetést vonja le az ellenfél, hogy velünk mindent meg lehet csinálni, következmények nélkül. Nem tartom ezt személy szerint helyes hozzáállásnak.

A légiós játékosokról. A légiós játékosok minősége mindig zsákbamacska. Sok ezer forintos telefonszámlát csinál júliusban az ember, amikor próbál idecsábítani játékost, és próbálja megtudni előéletét stb. Aztán várjuk mi jön ki belőle. Ha tudunk, cserélünk, de októberben jó képességű játékoshoz jutni igen érdekes feladat. Légiós azért van, hogy húzza magával a csapatot, vagy épp tartsa egyben, ha vesztésre állunk. Ebből tegnap semmi nem valósult meg, tisztelet a kivételnek. Több év tapasztalata alapján merem leírni, hogy sokszor azt érzem a légiósokon, hogy azt gondolják, ez egy gyenge liga, elvagyunk, lesz ami lesz. Ez a fajta hozzáállás a magyar játékosokat rendkívül irritálja a pályán is és az öltözőben is.

Semmi gond nincs azzal, ha egy csapat kikap. Hiszen ez egy sport, egy játék. Van egy győztes és egy vesztes. De nem mindegy hogyan kap ki a vesztes fél. Ez pedig egyetlen egy dolgon múlik csak, a hozzáálláson. Amivel jelenleg baj van.”