Óriási lehetőségek előtt állunk

Miért volt elkerülhetetlen a DVTK-val kötött házasság? Milyen indokok miatt tért vissza Jesse Dudas Finnországból, és a Turkunál valóban kapott-e szerződést? Hogyan kéne átalakítani a MOL Ligát, hogy a legjobb csapatok ne vágyjanak külföldi bajnokságokba? Erről és még nagyon sok fontos kérdésről beszélgettünk Egri Gergellyel, a DVTK Jegesmedvék csapatmenedzserével.

A Miskolci Jegesmedvék tavaly minden sorozatot megnyert, amelyben elindult. MOL Liga, magyar bajnokság, Magyar Kupa. Erre tényleg csak a legjobb csapatok képesek. Ez a siker komoly változásokat indított el, amely magyar jégkorongegylet számára soha nem látott lehetőségeket teremt. A hokiklub csatlakozott az ismert milliárdos, Leisztinger Tamás által vezetett és épített DVTK-családhoz, így meg tudta tartani legnagyobb értékeit, sőt válogatott kerettag játékosok sorával erősített.

A diósgyőri egyesület hazánkban egyedülálló multisportmodell kialakításába vágta fejszéjét, már nem csak Miskolcon és nem csak Borsodban gyűjt sikeres és népszerű csapatokat, szakosztályokat maga köré, hanem regionális szerepre tör, a környező megyékben is aktív szerepet vállal. A Jegesmedvék azonban erős brand, nem lehet és nem is kell teljes mértékig beolvasztani és eltüntetni az ernyőklubba.

Nem kell szociológusnak lenni ahhoz, hogy tudjuk, minden társadalmi csoportban és rétegben szép számmal vannak olyanok, akik félnek a változástól, akik nehezebben fogadják el az újat. Ilyen az emberiség. Egy klub esetében ez különösen érthető, hiszen a csapat értékeihez, szokásaihoz, szimbólumaihoz nagyon komoly érzelmi kötődés alakul ki a szurkolókban. Nem volt ez másként a Jegesmedvék esetében sem, a legnehezebben ? a várakozásoknak megfelelően ? a színváltást emésztik meg a változást elutasítók.

Az ilyen konfliktusokat az idő megoldja, hogy ne menjünk nagyon messzire, a Manchester United is egész jól átvészelte, hogy előbb a csapat eredeti neve, majd a tradicionális színe változott meg, évtizedekkel később pedig a részvényeket felvásárló tengerentúli befektető kezébe került a csapat. Minden alkalommal hatalmas ellenállás alakult ki, amely idővel elhalt. Mindenki rájön előbb-utóbb, hogy ez a csapat ugyanaz a csapat, legyen bár más a neve, színe, tulajdonosa. Ahogy a MU esetében, úgy a Jegesmedvéknél is egyértelmű, a változások nélkül nem lenne előrelépési lehetőség, vagy közel sem ekkora. Erről pedig egy sportegyesület sem mondhat le. A stabil és sikeres működés ugyanakkor jelentősen csökkentheti az előbb említett elfogadási időt.

A miskolci csapatvezetés azon dolgozik, hogy a tavaly megszerzett címek közül minél többet megvédjen a csapat. Mivel a DVTK-val született megállapodás ehhez kellő alapot teremt, a Jegesmedvéknél joggal reménykedik ma mindenki, hogy a 2015/16-os szezon eredményesen zárul, és a DVTK Jegesmedvék sikeres korszakának nyitányát jelenti. A zavartalan működéshez minden adott, a klub középtávon előrelát. Kevés olyan profi csapatot említhetünk ma a környéken, amelyről mindez elmondható.

Egri Gergely. Fotó: Mudra László (jegkoronblog.hu)

Milyen okok vezettek oda, hogy a DVTK együttműködését, segítségét kérte a Miskolci Jegesmedvék menedzsmentje?

Egy profi csapat fenntartása sok pénzbe kerül. Úgy gondoltuk, a miskolci jégkorong megérett arra, hogy egy következő szinten is megméresse magát. Ehhez keresett a klub vezetése befektetőket. Miskolcon rendelkezésre áll az infrastruktúra, a szakmaiság, a szervezeti felépítés, a kapcsolati rendszer és a munkamorál ahhoz, hogy ? az MJSZ-szel szinkronizálva ? idővel a miskolci, a régiós és a magyar hokit egy fentebbi polcra helyezzük.

A Miskolc eddig is ismert volt megbízhatóságáról, fizetési pontosságáról, nyilván ez az új érában is maximálisan biztosított. Az aktuális szezonban mi az a csapatnál, ami egyértelműen a DVTK színre lépésének köszönhető?

A 2015/16-os MOL Ligában versenyző DVTK Jegesmedvék erre a bajnokságra épült. Lett volna lehetőségünk ? akár a DVTK által, akár a megemelt városi forrásból ? még tovább erősíteni a jelenlegi keretet, de nem tettük. Ez egy nagyon erős csapat, amely bajnokesélyes az idei versenyévadban. A szurkolók és a szponzorok, csakúgy mint bármely résztvevője a játéknak, a kiélezett csatákat várja. Senki sem szereti az előre lefutott találkozókat. A DVTK színre lépésének az köszönhető, hogy biztosan látunk előre 2-3 masszív miskolci hokis évet.

Milyen feltételekkel mentek bele ők ebbe az együttműködésbe?

A DVTK egy 105 éves klub. Komoly hagyományokkal, stabil és kiszámítható működéssel. A tulajdonosnak határozott elképzelése van arról, hogy a befektetett pénzét milyen formában és ütemezéssel szeretné megtérülni látni. A DVTK most a fejlődésének egy olyan fázisában van, amikor ? egy átgondolt stratégia mentén ? az egész észak-magyarországi régió sportéletének meghatározó szereplőjévé szeretne válni, amely közvetlenül 1,2 millió embert érne el.

Hosszasan egyeztettünk arról, hogy ez az együttműködés részleteiben és folyamatában mivel jár a két ? valamint a későbbiekben majd egy ? klub életében. A Jegesmedvék egy országosan is ismert sportmárkává vált az elmúlt időszakban ? tavaly megnyertünk itthon mindent, és elég csak arra gondolni, hogy egy két évvel ezelőtti kvízműsorban országos tv-adón is kérdés volt a “??.. Jegesmedvék”. Egy ilyen brandet nem lehet és nem is kell beolvasztani és eltüntetni az ernyőklubba, hiszen akkor ellentétes hatást érnénk el a nagy klubnál. A sokszínűség, a több lábon állás olyan érték, amely erősíti a nagy szervezetet is, ezért ezeket meg kell óvni. Ugyanakkor azok az erősségek, amit egy ilyen multisportmodell biztosíthat a szakosztályainak ? vagy szervezeti egységeinek, ahogy tetszik ? nagy előnnyel járnak a tagok részére. Gondoljunk csak a közös PR-, marketing-, pénzügyi, gazdasági, üzemeltetési feladatok összehangolására. A Jegesmedvéknek van egy megállapodási szerződésük a DVTK-val, amely ezekre a területekre részletesen kitér. Természetesen vannak azonnal applikálandó feladatok, valamint olyanok is, amelyekkel kapcsolatban átmeneti ütemezést, feladatokat, hatásköröket fogalmaztunk meg közösen.

Mi jár ezért a Jegesmedvéknek?

Természetesen a DVTK tulajdonosa, Leisztinger Tamás tisztában volt azzal, hogy a terveink megvalósításához ? immáron a DVTK égisze alatt ? tőkeinjekcióra van szükség. A Jegesmedvék sok-sok év és ember áldozatos munkájával tavaly a magyar hoki csúcsára értek. Sportszervezetként az a felelősségünk, hogy keressük azokat a lehetőségeket, ahol tovább folytathatjuk fejlődésünket. Olyan színtéren szeretnénk versenyezni, ahol a részt vevők nálunk egy kicsit előrébb tartanak, ahol nálunk erősebb gazdasági háttérrel, tapasztaltabb menedzsmenttel, jobb edzőkkel, erősebb játékosállománnyal és hatékonyabb utánpótlás-neveléssel rendelkező csapatokkal mérhetjük össze az erőnket. Nagyon fontos kérdés, hogy ez a jelenleginél egy szervezettebb és professzionálisabb ligában történjen. Hogy ez Magyarországon, vagy valamely szomszédos országban valósul meg, az másodlagos. A hangsúly a fejlődésen és a fejlesztésen van.

Mi lenne az első lépés, amit meg kéne tennie a MOL Ligának ahhoz, hogy ez Magyarországon legyen, azaz legyen értelme itt maradni és itt többet fektetni a MOL ligás DVTK-ba?

Egy legalább 10 csapatos, kiegyenlített bajnokságra volna szükség. Hogy ezek a klubok mind határon innen vannak, vagy van köztük külföldi is, az mindegy. A lényeg, hogy Magyarország top csapatai egytől egyig ebben versenyezzenek, hiszen senki sem szeret “másodosztályú” lenni hazájában, pláne úgy, hogy méltó versenytársa bármilyen ? marketing, játékerő, pénzügyi és egyéb ? összehasonlításban a kiemelt(ek)nek.

Mi hiányzik jelenleg a magyar bázisú ligából ehhez, azaz mik lennének a legsürgetőbb fejlesztések, hogy jobbá váljon?

A MOL Liga legnagyobb hiányossága, hogy nincs erős vezetője, vezetése. Az erősön itt elsősorban a gazdasági erőt, a megfelelő kapcsolatrendszert és a vezetésben szerzett tapasztalatokat értem. A tavalyi évi MOL Liga-bajnokság első néhány helyezettje nem keltett volna csalódást semelyik körülöttünk zajló elit bajnokság ? EBEL, Extraliga ? küzdelmeiben. De a liga egészének a lemaradása szervezettség, üzleti szemléletű vezetés, megfogalmazott, átgondolt és követett stratégia hiánya miatt óriási a fent említett két bajnoksághoz képest.

Térjünk vissza a DVTK-hoz. Mi lett volna akkor, milyen veszélyeknek lett volna kitéve a csapat, ha nem sikerül ezt a megállapodást megkötniük a Diósgyőrrel?

Az utóbbi 3 szezonban közel 10 érmet szereztünk idehaza, és szinte biztosra veszem, hogy ez a trend folytatódni fog. A DVTK és a Jegesmedvék nem látnak fantáziát és erőforrás-megtérülési lehetőséget egy 10 milliós ország 6-7 csapatos bajnokságában. Ennél tavaly, DVTK-pénz és megemelt önkormányzati támogatás nélkül is sikerült magasabb lécet megugranunk. Nekünk a Diósgyőr pénzügyi és egyéb segítségére, támogatására úgy van szükségünk, hogy azzal bejussunk egy korábban említett nívósabb bajnokságba. Ezért most az erre szánt pénznek egy részét nem is költjük el, hanem gyűjtjük és keressük a jövőbeni helyét.

Egri István, elnök. Fotó: Bán Olivér

Az anyagi biztonságon és a pozitív jövőképen kívül mit tud még beletenni a viszonyrendszerbe a piros-fehér klub, magyarul miért jó a DVTK-hoz tartozni és mennyi időre tervezhető ez a kapcsolat?

A DVTK-családhoz tartozni jó, megbecsüljük egymást, szorgalmasan, keményen dolgozunk, döntéseinket a sportszerűséget szem előtt tartva hozzuk meg, és tiszteljük azokat, akik ugyanezt teszik. Mindenkit szívesen meghallgatunk, aki pozitívan, jóhiszeműen vagy hozzáértőként mondja el a véleményét, és elutasítjuk a pletykákat, a becstelenséget és a sunnyogást. Úgy gondolom, hogy óriási lehetőségek előtt állunk, és ennek érvényesítésekor nem félünk másokkal is konfrontálódni.

Hogy mennyi időre tervezhető ez a kapcsolat, azt nehéz megjósolni. Természetesen mi sem szántuk volna el magunkat erre a lépésre, ha nem lennénk biztosak benne, hogy az elkövetkezendő legalább három évben együtt fogunk dolgozni. Azt hiszem, hogy ma Magyarországon az a szervezet, amelyik három évre előre nyugodt lehet a stabil működése szempontjából és csak a munkájával kell foglalkoznia, nagyon elégedett lehet.

A DVTK-s együttműködés hozadéka az önkormányzat komolyabb figyelme is?

A komolyabb önkormányzati szerepvállalás független a DVTK-s kapcsolattól. A város vezetése úgy ítélte meg, hogy az a konzisztens és magas színvonalú munka, amelyet a Jegesmedvék hosszú évek óta a város és a régió jó hírének és elismertségének növelése érdekében végeznek, az eddigi önkormányzati támogatás mellett további erőforrások befektetését indokolja. A várossal a klubnak mindig jó kapcsolata volt, és nagyon örülünk annak, hogy a mostani vezetés úgy gondolja, a köz pénze a DVTK Jegesmedvéknél jó helyen van, és abban mindenki biztos lehet, hogy ezt úgy fogjuk felhasználni, hogy az a városnak és a régiónak közvetlenül vagy közvetetten erkölcsi és anyagi hasznot is hoz.

Beszéljünk egy kicsit a DVTK-s kapcsolat szurkolókat leginkább aggasztó, érdeklő és nem ritkán ingerlő hozadékairól. Kezdjük azzal, hogy nem lett volna-e megoldható, hogy a sárga-fekete szín maradjon?

Nem szeretnék mellébeszélni, lehet, hogy meg lehetett volna oldani, de úgy gondolom, akkor más lett volna a legnagyobb probléma. Ez a feszültség, ami érzékelhető a szurkolók egy részének a megnyilvánulásaiban, nem elsősorban a színről szól. A szurkolók ellenérzése a váltásról és a változásról szól, ami egy teljes mértékben érthető és kiszámítható reakció. Az emberi természet sajátossága, hogy tart az ismeretlentől. Volt egy jól működő rendszer, amelynek ők fontos és megbecsült részét képezték és most attól tartanak, hogy ez elvész. Mindenhol elmondtuk és a további kommunikációnknak is része, hogy ez nem így van. Itt nem akarunk semmit és senkit lecserélni vagy átformálni, szeretnénk ? és biztatunk mindenkit továbbra is arra ?, hogy ápolják és erősítsék a hagyományokat, amelyek mi vagyunk. De mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy tovább kell lépnünk, fejlődnünk, nőnünk kell, különben felfaljuk magunkat. Fejlődnünk kell mint szervezet a DVTK-val és a DVTK-ban, tovább kell lépnünk azon az úton, ahol a mi sikerünk egy nagyobb közösség sikere lesz, a nagy család bármely szereplőjének vagy egészének sikeréből pedig mindannyiunknak jut. Számos példát említhetnék a sportvilág ismert élcsapatai közül, akik nevet, színt, tulajdonost váltottak a fejlődés, előrelépés érdekében. Ha a világ egyik legnagyobb és legsikeresebb labdarúgócsapata fontosnak tartja meglépni ezt, akkor ennek oka van.

Nem kérünk mást, mint 2-3 év türelmet, hogy bebizonyítsuk mindenkinek, van értelme új utakat keresni. Szurkolóink, barátaink láthatják, hogy a Jegesmedvéknél továbbra is ugyanazok az emberek dolgoznak nap mint nap, akik eddig és akik jót akarnak, tudják, hogy mit miért csinálnak. Ezzel egy időben pedig olyanok érkeztek, akik ehhez hozzátenni akarnak, semmiképpen sem elvenni belőle. Nekik is ugyanaz a céljuk, hogy itt mindenki egyenként és együtt is jobb legyen. Azt kérem mindenkitől, hogy bízzanak bennünk, ahogyan azt mi is tesszük.

Elkerülhetetlen, hogy a hazai mérkőzések előtt a DVTK-himnusz szóljon?

Ez kérés volt a DVTK-vezetés részéről, amelynek mi szívesen eleget tettünk. Ez a régió és az ország egyik legismertebb sporthimnusza, amely most már a miénk is, a Jegesmedve-induló mellett. Lejátsszuk, mert ma már ez is mi vagyunk és büszkék vagyunk rá.

Forduljunk egy kicsit a szakma és a lényeg felé, érintsünk néhány olyan esetet, amely téma volt az elmúlt hetekben. A két új MOL Ligás csapat milyen mértékben verte fel a fizetéseket?

A játékosfizetéseket kétségkívül megemelte a két új magyarországi csapat csatlakozása. Ha azt nézem, hogy mennyi pénzt keresnek a honi kirakatcsapatban a játékosok a miénknél magasabban jegyzett bajnokságban, akkor hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ez túl sok. Ugyanakkor, ha azt nézem, hogy a csapatunk magyar játékosainak 80-90%-a A csoportos válogatott kerettag, tehát májusban ott lehet a világbajnokság 400 játékosa között, a légiósaink pedig legalább olyan játékerőt képviselnek, akkor azt mondom, hogy közel a helyén van minden. Viszont azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az észak-borsodi régióban sokkal nehezebb a játékosfizetésekre a szponzoroktól a pénzt összeszedni, mint akár Nyugat-Magyarországon, akár Stájerországban. Hozzáteszem, akikkel mi versenyezni szeretnénk 1-2 éves időtávban, azok nem fogják megkérdezni, hogy honnan jöttél, mennyit keresel, és ez így is van rendjén.

A csapatunkat mi állítottuk össze, az ajánlatokat az alapján juttattuk el a volt és a jelenlegi játékosainknak, hogy mennyire szerettük volna, hogy nálunk játsszanak 2015/16-ban. Ez a DVTK Jegesmedvék pontosan olyan lett, amilyet szerettünk volna, és örülünk annak, hogy mások is így gondolják a saját gárdájukról. Mi mindig a legerősebb, legjobb ellenfelekkel szeretnénk találkozni, és ha ellenfeleinknél olyanok szerepelnek, akik megtalálták a számításaikat pénzben, vagy egyéb körülményekben, akkor annak örülünk, mert keményen és eltökélten fognak minden küzdelemben részt venni, így ellenünk is színvonalas mérkőzéseket játszanak.

Hány olyan játékos ment el, akire számítottak volna e szezonban?

Egy sem.

Mit lehet publikussá tenni Jesse Dudas szerződtetéséről? Milyen szerződése volt Finnországban és miért jött vissza mégis? A pénz számított, ebben már benne volt a DVTK?

A történetet szerintem mindenki ismeri, aligha tudok bármilyen újdonságot mondani róla. Jesse nagyon jó szerződést kapott Finnországban és komolyan számoltak vele a TPS csapatnál. A világ egyik legjobb bajnokságában sok pénzért játszani borzasztóan kecsegtető dolog. Szerintem a konkrét döntés mechanizmusáról ő többet tudna mondani, de a lényeg az, hogy a családdal megtárgyalva végül úgy döntött, hogy egy év múlva sem késő belevágni ebbe a kalandba. A finnországi klub elengedte Miskolcra, mert megértette, hogy annak a lehetőségét, hogy valaki A csoportos vb-n játsszon, kevés dologhoz lehet mérni egy játékos pályafutásában. Jesse még fiatal és tudom azt is, hogy egy jó szezon után, remélhetően egy jó vb-szerepléssel a háta mögött, tárt karokkal fogják várni akár Turkuban, akár más európai topbajnokságban.

Hogy áll egészségileg, milyen munkát végez Gyenes Dávid?

Gyenes Dávid megkeresett minket július utolsó hetében, hogy vissza szeretne térni az egyesülethez. Az első meglepetésünkből felocsúdva ott rögtön elmondtuk neki, hogy a reaktiválását mi hogy képzeljük el. Két nagyon fontos pillére volt ennek, egyrészt az egészségügyi állapota ? a vállműtétét követően nem tudtuk, hogy versenysportra alkalmas-e ?, másrészt mikor tudja utolérni magát és a társait fizikálisan. A MOL Liga egy színvonalas, erős bajnokság, amely a játékosokat mentálisan és fizikálisan is komolyan megterheli. Ide nem lehet csakúgy beesni, ez már nem az a hoki, amit például 5-6 éve én is játszottam, hanem profi módon, egész szezonban dolgozni kell, hogy valaki bírja a folyamatos terhelést. Pláne egy olyan pozícióban, ahol az embernek 60 percet kell végigjátszania. Dávidnak rögtön mondtuk, hogy a megfelelő orvosi igazolás bemutatása után ? a szakma iránymutatása alapján ? valamelyik utánpótláscsapatnál elkezdheti a munkát, ahonnan később ? elkötelezettségi és fittségi szintjétől függően ? kapaszkodhat felfelé a felnőtt csapat irányába. Akkor is úgy gondoltam és most is, hogy fair ajánlatot kapott, és nagyon örülök annak, hogy mióta visszatért közénk, az edzőktől folyamatosan azt hallom, szépen beleállt a munkába.

Ebben a szezonban új feladatuk van a Jegesmedvéknek. Meg kell védeniük az aranyérmeiket, három fronton is. Eközben közeledik a Kontinentális Kupa selejtezője, és még vb is lesz Miskolcon. Izgalmakban teli időszak elején járnak?

Nagyon nehéz dolgunk lesz idén, hiszen borzasztó kiegyenlítettnek tűnik a bajnokság. Hiszek abban, hogy ez a csapat is képes legalább annyi, ha nem több örömet okozni a szurkolóinknak és szponzorainknak, mint a megelőző évekbeliek. Nehéz a dolgunk, hiszen egyrészt mindenki a bajnokot szeretné elkapni, másrészt úgy is fogalmazhatnék, egy jól lakott csapatot és közeget kell újra megetetni. Ez egy óriási kihívás edzői szempontból. Tavaly a helyzet e tekintetben könnyebb volt a szakmai vezetőnek, hisz a Miskolcot senki nem várta a szezon kezdetekor a dobogóra, így szépen lassan fel lehetett építeni az idényt, a játékosokat és tulajdonképpen veszíteni való nélkül, a teher folyamatos emelésével lehetett és kellett érvényesülni. Idén ez teljesen másként van, hiszen az első pillanattól kezdve óriási a nyomás a játékosokon és főleg az edzőkön. Aki ezen a helyzeten képes úrrá lenni és eredményt elérni, az nagyon jó szakember. Mi érezzük ezt az erőt Mayer Péterben, ezért is választottuk őt. Nagyon szeretnénk megvédeni a címeinket, de a magyar hoki szerencséjére más pedig szeretné ezeket elnyerni tőlünk. És lesznek, akik biztosan nyernek ezen, ők pedig a szurkolók, akik sok egymásnak feszülő csapatot és kemény meccset látnak majd. Azért remélem, hogy a szezon utolsó meccsét mi nyerjük.

A nemzetközi nyitásról is beszélnünk kell. Mi az elképzelés, hová mennének és miért, illetve mi lenne itthon helyette, ha távoznak a Jegesmedvék is?

A tavalyi szezon után ? amely szerintem egy iszonyatosan színvonalas és jó versenysorozat volt ? idén és a közeljövőben nagyon nehéz lesz hozni ugyanazt az érdeklődést, pozitív imázst, valamint egy tavalyi mértékű hozzáadott értéket generálni a honi hokiban. Úgy gondolom, hogy nagyon sokat vesztettünk az Érsekújvár kiválásával és az RJSZ?MJSZ viszony miatt is lépéshátrányba kerültünk. Egy jó válogatottszereplés sokat dobhat a megítélésünkön, de a magyar jégkorong egyik legfontosabb produktumának, a MOL Ligának nem látom most a biztató jövőjét. Szerintem egy nagyon jól működő, csúcsra járatott rendszert hoztunk nagyon nehéz helyzetbe átgondolatlan döntések sorával, és mindezt borzasztóan szegényes kommunikációval párosítottuk. Persze az is lehet, hogy ebből az átrendeződésből néhány év távlatában a magyar hoki jól fog kijönni, de mivel nem tudok, mert nem láttam, hallottam stratégiát erre vonatkozóan, így nehéz lenne ezt a vélekedést alátámasztani. Úgy érzem, csak most kezdünk rádöbbenni arra, hogy milyen érték volt az orrunk előtt, amit mostohán kezeltünk és soha nem becsültünk meg igazán. Ezt kellett volna inkább fejleszteni és nem mások jó indulatától, meg a hokiszellők fújásától függve reménykedni és minden követ megmozgatva udvarolni, hogy hadd társuljunk ide vagy oda. Eddig a saját sorsunk irányítói voltunk, most kénytelenek leszünk ? továbbra is erőnket megosztva és nem együttesen fellépve ? még több energiát tenni abba, hogy valaki, aki nem elsősorban a magyar érdekeket nézi, észrevegye törekvéseinket és felkaroljon bennünket.

Ha eddig volt is esély arra, hogy akár a Volánt hazahozva, vagy egy-két potens szomszéd országbeli várost, fővárost bekapcsolva a MOL Liga küzdelmeibe megint előrelépjünk, most ezt nem látom reálisnak. Így nekünk is ? a többi erősebb klubhoz hasonlóan ? a saját utunkat kell járnunk, ha nem akarunk csak sodródni az eseményekkel.

A fejlődés érdekében meddig tud elmenni a tőkeinjekció vagy befektetés tekintetében az új partner? Korábban az Extraliga és az EBEL merült fel, ezen ligákban alsó hangon 2 millió euró körül alakítható ki egy rájátszásra esélyes csapat. Ez a pénz rendelkezése állna szükség esetén?

2 millió euróból Magyarországon nagyon jó csapatot lehet építeni, példa erre a Volán 2015/16-os játékoskerete. De ebben a tekintetben is fontosnak tartom a fokozatosságot. A Fehérvár első éves belépőként alig több mint 1 millió euróból gazdálkodott, szép fokozatosan ment egyre feljebb. Persze nem azt mondom, hogy ugyanezt nekünk is 5-6 év alatt kellene elérnünk, és hogy megelégednénk mi is az első 1-2 évben a sereghajtó szerepével, de például az Extraligában 500 000 eurós büdzséből is működnek középcsapatok. Visszatérve az eredeti kérdésre, ha nem lennénk biztosak abban, hogy ez a nagyságrend 2-3 éves távlatban elérhető, akkor nem siettetnénk az előrelépést. Senki sem szeret utolsó lenni.

Mit lehet tudni a tervezett diósgyőri sportcentrumról, multicsarnokról, a jégkorong szerepel a tervekben?

Leisztinger Tamás egy egész sportvárosrészt álmodott meg Diósgyőrben, ahol minden szakosztály, így természetesen a hoki is helyet kapna. Ezek a tervek egyelőre nagyon kezdeti fázisban vannak, de hogy valaki lát fantáziát egy 6-7 ezres DVTK-csarnokban, ahol hoki is van, az minket nagy örömmel tölt el. Nemcsak a folyamatos fejlesztés és a csarnok terve, de sok-sok apróság is bizonyítja, hogy jó felé tart és jó kezekben van Miskolcon a sport. Egy olyan erő és akarat formálódik, amely páratlan a maga nemében. Sok szorgalmas, jó képességű és alázatos ember dolgozik azon, hogy a Borsodban ? és most már Hevesben és Nógrádban is ? a sport országos szinten és regionálisan is kiemelkedő legyen. Nagyon jó ilyen inspiráló és lehetőségekkel teli közegben dolgozni.

Vannak a jégkorongon túlmutató lehetőségek is. Képzeljük csak el, hogy kiváló focista, kosaras, birkózó, atlétika, jégkorong szakemberek összedugják a fejüket és egy komplex fejlesztés mentén tudatosan építik élsportra a gyerekeket. Minden sportágból kiemelik a legjobb módszereket, és 12-13 éves korban eldöntik, hogy hol lehet az adott kissrác a legsikeresebb. Óriási versenyelőny adódhat így azokhoz képest, akik korán specializálják a gyerekeket, beszűkítve ezzel a lehetőségeit, kiölve az élsport egyik lényegi elemét, a kreativitást. Ezzel a szakmai elképzeléssel, magasabb szintű sportérdekkel teljes mértékben azonosulunk.

Biztos vagyok benne, hogy Miskolcon, azaz Diósgyőrben, valami egészen ígéretes és szép dolog kezd el formálódni, és ebből a magyar hoki is tud profitálni, ha továbbra is megmarad a jó szándék, az építő jellegű és szakmai alapú kritika, a kommunikáció és a hagyományok tisztelete.