Temetés, hurráhangulat, realitás

Tokaji Viktor sérülésével véget ért az aranygeneráció története a magyar válogatottban. Két Vas, Kovács és Benk. Ennyien maradtak a szapporói csapatból. Egy kapus és egy hátvéd sem. Mégis: nagy reményekkel utazunk Krakkóba.

Kezdjük az elején. Japán, Kazahsztán, Olaszország, Ukrajna és Lengyelország lesz az ellenfelünk idén a divízió 1/A csoportos világbajnokságon. Folytassuk azzal, hogy Tokaji Viktor volt a keretben az utolsó a legendás 1975-77-es évjáratból. A magyar hokit a csúcsra juttató együttes magja 2009 óta különböző okok miatt fogyott el a válogatottból, és Krakkóban már senki sem lesz ott közülük. A sors fura megoldása, hogy egy 1975-ös születésű fiatalember viszont debütál a vb-n, Banham Frank. Rajta kívül mindenki 1980-ban, vagy később született a játékoskeretből.

Az utóbbi évtizedekben talán még nem volt olyan, hogy 5 meghatározó játékosunk hiányozzon a világbajnokságról. Márpedig ezúttal Hetényi Zoltán, Tokaji Viktor, Bartalis István, Nagy Gergő és Sikorcin Ladislav egyaránt távol marad játékosként a vb-től. Ez hatalmas veszteség. S mégis van miben reménykedni.

Pedig ebből a csoportból a kazahokon kívül bárki kieshet, ezt gondolta a magyar szurkolók többsége az egész szezonban. Aztán egy váratlan honosítás, majd az Ausztria elleni még váratlanabb kettős győzelem után egyszeriben mindenki a feljutásról kezdett beszélni, sőt sokan már Banham (és Sarauer) magyarítása után így tettek. Pillanatok alatt megfordult a közhangulat, a múlt hét végére pedig eljutottunk oda, hogy már-már elvárásként fogalmazódott meg Rich Chernomaz csapatával szemben a feljutás.

Ez mindenképpen túlzás, még ha nem is titkolhatjuk, komoly esélyt kaptunk az élettől. Ha csak az ellenfeleinket nézzük, Ukrajna kerete elsősorban a biztonsági helyzet miatt nyomokban emlékezetet majd a tavalyihoz, Olaszország alaposan fiatalított és a korábbi 10+ honosított tengerentúli helyett ezúttal mindössze 3 légióst hoz el, Japán kicserélte a védelmét, nyugdíjba vonult egyik oszlopa, Lengyelország nélkülözi legjobb bekkjeit, megsérült két fontos csatára és a válogatásnál is komoly konfliktusai akadtak. Egyedül Kazahsztán vészelte át nagy megrázkódtatás nélkül a felkészülést, bár húzós játékosok onnan is hiányoznak, de a maradék 20 KHL-es minden bizonnyal megoldja, amit meg kell neki.

Magyarország jege felett tehát kisütött a nap áprilisra, hogy aztán a vb-rajt előtt három nappal ismét visszaszökjön néhány felhő az égre. A keretszűkítéskor egyszerre értesültünk róla, hogy Tokaji, Sikorcin és Bartalis sem lesz ott Lengyelországban. Az előbbi kettő nem akkora meglepetés, hetek óta voltak problémáik, de a második sor centere az utolsó hazai edzésen sérült meg lőgyakorlat közben. Ez nagyon komoly gond, gyakorlatilag az egész csapatot át kell szervezni, talán az első sort leszámítva. Ráadásul a kiváló csatár kiesés a speciális egységeket is alapvetően érinti. Mindez nem javítja esélyeinket, de akik a helyére lépnek, azért lesznek ott a vb-n, hogy megoldják a feladatot. Ugyanilyen játékosunk nincs, nyilván átalakítunk majd bizonyos dolgokat.

Hári János az induláskor még nem tudta, kivel pótolják a szakvezetők a sorában Bartalist. Hozzátette, megtörtént a baj, túl kell ezen lépni, mert nem szabad energiát pazarolni ezekre a gondolatokra, most már ezt a feladatot így kell megoldani. “A mi dolgunkra kell fókuszálni, amit befolyásolni tudunk, arra kell figyelni.” Az utolsó edzésen lesérülni egy kulcspozícióban szereplőnek, kegyetlen dolog a játékos és a csapat szempontjából is. De még mindig jobb, mint a világbajnokság elején, hiszen így még tudjuk pótolni. Jelen esetben még fiatalabbakkal. Három 20 és egy 19 éves csatárt is viszünk a vb-re, Nagy Krisztián és Sebők Balázs már járt felnőtt világeseményen, ezúttal Erdély Csanád és Vincze Péter kerül a mély vízbe.

A rajt előtt két nappal elutazott csapatunk a helyszínre. Egy-másfél nap rendelkezésre áll a finomhangolásra, miközben kisgenerálra lesz szükség. Szép szakmai kihívás. Mi most azt gondoljuk, Kazahsztánnak ciki, ha nem jut fel ebből a szextettből az A csoportba, de erre kevés az esély. Tehát marad egy hely mögötte, amire a magyar csapat is esélyes odaérni. Nagyon-nagyon nehéz feladat ez, mindent egybevetve. Hogy mást ne mondjunk, Japán 1-2 percre volt Gojangban a feljutástól, de éppen a nem különösebben jól teljesítő Magyarország vágta az orrára az ajtót, egy számára máskülönben tét nélküli meccsen. Ebből is látszik, közel vannak ezek a csapatok egymáshoz, nagyon fontos lesz az első meccsünk. Messzebb most tényleg ne is nézzünk. A jég nem hazudik, jövő szombat estére kiderül, mi volt a reális helyezés ezen érdekes és izgalmas összetételű magyar csapat számára a krakkói vébén.

Több katarzist kértünk 2015-re, a Fehérvár EBEL-szereplése közel járt ehhez, egyeseknek megvolt, másoknak nem. A következő hét meghozhatja a beteljesülést. De minden meccs előtt a szurkolóknak is észbe vésni, ha esélyesnek érezzük is magunkat, nem árt tudni, hogy egy ilyen esélyt csak 110%-os teljesítménnyel lehet valóra váltani, és ha nem sikerül, az sem szégyen.

Gyerünk, gyerekek, egy ország veletek!