Meglesz-e a negyedik győzelem Ukrajna ellen?

Egyik legkevésbé kedvelt ellenfele ellen zárja a magyar jégkorong válogatott a toruni EIHC tornát.

Az ukrán válogatott a szovjet hokiskola folytatója, de sokkal gyengébb szinten. A kazah válogatotthoz hasonlóan az ország határain túl kevesen váltak a kék-sárga csapat szurkolójává az elmúlt két évtizedben. Eleinte a még a Szovjetunióból örökölt lendület vitte a csapatot, amely pár év alatt az új államoknak szánt sors szerint, a kivárási sorrendet szigorúan betartva, a pincéből indulva az elitben is találta magát. Az azért jellemzi az ukrán hokit, hogy az utódállamok közül talán utolsóként jutott el az elitig. Az A csoportban semmi emlékezeteset nem sikerült produkálni. A legjobb helyezést 2002-ben érték el az ukránok, ekkor 9. helyen végeztek, és abban az évben az olimpiai szereplés jogát is kivívták, ott a 10. helyet sikerült megszerezni. Ezt lassú, ám feltartóztathatatlan hanyatlás követte. Nem is lehet ezen nagyon csodálkozni, Ukrajnában valamiért sosem sikerült megteremteni a normális hátországot. Az igazság pillanata 2007-ben érkezett el, Ukrajna kiesett az elitből. Minden hokiszurkoló betéve ismeri a történet következő fejezetét, 2008-ban felejthetetlen mérkőzésen vertük őket, és a visszajutás azóta sem jött össze nekik, bár többször is nekifutottak. Alighanem a 2015-ös donyecki világbajnokságot is egy ilyen alkalomnak szánták, de az ismert sajnálatos események keresztülhúzták az ukránok számításait.

Bár a szapporói győzelem immár örökre a magyar hoki- de megkockáztatjuk, a magyar sporttörténelem aranykönyvének egyik fejezete, azt azért fontos leszögezni, hogy egyáltalán nem győzni járunk a jégre Ukrajna ellen. Bár fentebb írtunk róla, hogy Ukrajnában a hoki egyáltalán nem tartozik a nagy sportágak közé, sem felnőtt-, sem pedig utánpótlás szinten nem nagyon tudunk mit kezdeni velük, ha összefutunk. A mi szintünkön kifejezetten erős válogatottnak számítanak, legyenek bár akármilyen felállásban. Számos alkalommal bizonyosodott be, hogy hiába hisszük verhetőnek őket, a feladat egyáltalán nem egyszerű, és aztán hallgathattuk a meccs végén az ukrán himnuszt.  Az ország függetlenné válása óta felnőtt válogatottjaink 18 alkalommal találkoztak, és ezeken mindössze 3 magyar győzelem született. Szapporó előtt közvetlenül Miskolcon, utána pedig az ugyancsak emlékezetes, az ukránok harmadik vonalba zuhanásához vezető ljubljanai világbajnokságon, 2012-ben. Legutóbb viszont keleti szomszédaink nyertek Szöulban egy ijesztő meccs végén 3-0-ra, és Ljubljana óta kíméletre aligha számíthatunk tőlük.

Az ismert ukrajnai események jelentős nyomot hagytak a bajnokságon és a válogatotton, a szöuli csapat nagyobbik része nincs Torunban. Helyetteseik közül ukrán bajnokság híján többen csapat nélkül vannak ebben az idényben, mások például az erősnek nem nevezhető román bajnokságban emelik a színvonalat. A torna első napján az egyre izmosabb lengyelek ellen kétszeri kétgólos vezetésről kaptak ki hosszabbításban, Romániát viszont simán verték. Azt reméljük, a magyar válogatott ezúttal megszerzi negyedik győzelmét is az összesítésben.

A toruni EIHC-torna menetrendje:

2015. február 6., péntek
16:00 Magyarország?Románia 8-0
19:30 Lengyelország?Ukrajna 6-5 hu.

2015. február 7., szombat
16:00 Lengyelország?Magyarország 2-0
19:30 Ukrajna?Románia 5-0

2015. február 8., vasárnap
16:00 Magyarország?Ukrajna
19:30 Lengyelország?Románia

A magyar válogatott bő játékoskerete a februári EIHC-tornára:

A felnőtt válogatott stábja, 2014/15:

Szövetségi kapitány: Rich Chernomaz
Edzők: Majoross Gergely, Diego Scandella, Sille Tamás
Kapusedző: Gary Clark
Erőnléti edző: Puskás Sándor
GM: Nagy Attila
Csapatvezető: Imre Lajos
Orvos: Majzik Ernő, Tóth-Bagi Zoltán
Fizioterapeuta: Bagonya Imre, Sashalmi Tamás
Felszerelésmenedzser: Nagy József