Mindenki világsztár akarjon lenni

Még mindig az a baj, hogy fejben nem vagyunk elég jók. Azari Zsolt, a Dab.Docler elnöke szókimondóan értékelte a klubszezon eddigi eseményeit. A kupakudarc nyomán mentális tréningek jöhetnek, mert a klubnak nem hokiipari szakmunkásokra, hanem elhivatott sportolókra van szüksége.

Szurkolói szempontból már értékeltük a csapat Kontinentális-kupán nyújtott teljesítményét. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy klubelnökként hogyan látta a történteket és mik voltak a legfontosabb tanulságok?

Azzal érdemes kezdeni, hogy egyértelmű csalódás volt a szereplésünk. Amikor augusztusban elkezdtük a munkát, a legfontosabb szakmai célunk a Kontinentális Kupában való jó szereplés volt, ehhez képest a második körből sem jutottunk tovább. Úgy láttam, hogy ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a játékosokból hiányzott az a plusz, ami az ilyen tornák megnyeréséhez kell. Előzetesen arra számítottunk, hogy lesznek olyan játékosok, akik fel tudnak majd nőni a feladathoz és olyan extra teljesítményt nyújtanak, ami adott esetben meccseket is képes eldönteni. Ez hiányzott, márpedig hiába vagyunk jók csapatként, ahhoz hogy tovább tudjunk lépni, ez kevés.

Fotó: Mudra László (dabdocler.hu)

Mi volt ennek az oka?

Meglátásom szerint ez egy régi probléma, még mindig az a baj, hogy fejben nem vagyunk elég jók. Erre próbáltuk az új edzőnket is felkészíteni a nyáron, de az az igazság, hogy ezt előre nem lehet modellezni, Donald MacLean most tapasztalja meg, hogy ez mit is jelent. Szinte nincs is olyan meccsünk, ami után ne mondaná el, hogy most sem játszottunk hatvan percen keresztül azonos hőfokon. Brassóban is szomorú volt látni, hogy sehol nem tartunk ezen a téren. Már Stephan Lundh is jelezte, hogy azokkal a játékosokkal nem tud mit kezdeni, akik nem akarnak nyerni, ezt nem tanítják a svéd jégkorong-akadémián.

Mi lehet a megoldás?

Konzultáltam szakemberekkel, akik egybehangzóan a coaching módszer szerepére hívták fel a figyelmemet, mint a mentális fejlesztés egyik leghatékonyabb eszközére. Ennek lényege, hogy a tréningek során a játékosokat rávezetik a problémákra, eljutnak odáig, hogy ki tudják azt mondani, ami az első lépés a megoldás megtalálása felé vezető úton. Úgyhogy ilyen mentális tréningekkel fogjuk kiegészíteni a felkészülési programunkat, melynek egyben csapatépítő szerepe is lesz, hiszen mindeközben az is világos, hogy az egyéni szerepvállalás mellett csak csapatként tudunk fejlődni. De végső cél a játékosok belső késztetéseinek, a belső hajtóerőnek a feltérképezése és fejlesztése. Fel kell mérni, hogy kinek mi zajlik le a fejében. Ki milyen céllal jár edzésre, ki milyen céllal játszik a mérkőzéseken, ki milyen céllal éli a profi sportolói életét. Mindent megtesz annak érdekében, hogy egyénileg és csapatként is jobb legyen, vagy csak a legkényelmesebb pénzkereseti lehetőségként tekint a karrierjére. Az a cél, hogy ebben a csapatban csak olyan jégkorongos játsszon, aki világsztár akar lenni. Ez egyelőre még nem mindenkinek világos, helyenként elképesztően fegyelmezetlenül játszunk, amit jól mutatnak a kiállítások is. Ha valaki megsértődik a játékvezetőre és ezért összeszed egy tízperces fegyelmi büntetést, az vagy annak a jele, hogy fejben nincs ott a mérkőzésen, vagy hogy nem fontosak számára a csapat céljai. Ezen változtatnunk kell.

A nemzetközi kupában nyújtott teljesítmény következménye volt a két légiós, Hrdel és Martinka elküldése is?

Pontosítanék, nem küldtünk el senkit. A torna után leültem az edzőnkkel, aki megerősítette azt a benyomásomat, hogy a légiósaink nem tűnnek ki a magyar játékosok közül. Ezzel pedig nem volt arányban a fizetésük, amely bizony átlagon felüli volt. Úgyhogy ennek megfelelően csökkentett fizetést ajánlottunk nekik, amellyel nem tűntek volna ki a bérlistáról sem. Ezt ők nem fogadták el, így közös megegyezéssel elváltak útjaink. Mindkét játékos esetében megvoltak az emberi okai, amiért visszafogottabban teljesítettek, de egy bizonyos ponton túl klubelnökként ezekre én nem lehetek tekintettel. Szerencsére főszponzorunk miatt olyan anyagi helyzetben vagyunk, hogy pénzügyileg megengedhettük volna magunknak, hogy maradjanak, de ár-érték arányban nem hozták azt, amire számítottunk. Ezzel kapcsolatban azt is fontos megértenie mindenkinek, hogy a stabil anyagi háttér nem egyenlő azzal, hogy szórjuk a pénzt. Mi komolyan gondoljuk a szlogenünket: Jégkorong tisztán! Ez pedig a felelős gazdálkodással kezdődik, elnökként ez nekem amúgy is erkölcsi kötelességem a főszponzorunk felé. Másrészt a csapat moráljának sem tesz jót, ha tartós egyenlőtlenségek vannak a csapatban, ha nincs meg az a bizonyos ár-érték arány.

A csapat a gondok ellenére egyelőre vezeti a MOL Ligát. Minek köszönhető ez?

Természetesen az, hogy a problémákról beszélünk, nem azt jelenti, hogy mindent rosszul csinálunk. Arról van szó, hogy minden nap előrébb kell lépnünk, arról van szó, hogy mindent lehet és kell is még jobban csinálni. Arról van szó, hogy el kell hitetni a sportolóinkkal, hogy saját kezükben van a sorsuk és a legnagyobb hibát vétik, ha hagyják elmúlni az időt csak úgy. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy képesek leszünk jó példát mutatni a környezetünknek, képesek leszünk bebizonyítani, érdemesek vagyunk a kitüntetett figyelemre, és ha ez így lesz, akkor a játékosaink helyt fognak állni a válogatottakban, csapataink pedig az aktuális bajnokságokban, mindenki legnagyobb örömére.