Mindent a helyén kell kezelni

Kovács Csaba bármilyen sorba kerül ebben a szezonban, ponterős játékot mutat, újra megkérdőjelezhetetlen húzóembere a magyar EBEL-csapatban. A tőle megszokott higgadtsággal értékeli saját teljesítményét és a csapat által eddig mutatott játékot.

Kovács Csaba lassan őskövületnek számít Székesfehérváron. Bár a MAC-ban kezdett hokizni, később évekig Újpesten nevelkedett, majd Kanadából érkezett az Alba Volánhoz, ma már 12 éve szolgálja e klubot. Az idén 30 éves csatár mellett csak Tokaji Viktor és Benk András mondhatja el magáról, hogy a nyolcadik EBEL-szezonját nyomja a Volán színeiben. A 2014-/15-ös szezon nagy részében az első két sorban játszik, meg is hálálja a bizalmat 14 mérkőzésen 7 gólt lőtt és 6 gólpasszt adott, tehát máris 13 pontos, ezzel egyetlen magyarként áll az első nyolc között a házi kanadai táblázaton, +4 pontjánál pedig csak Jeff LoVecchio tud jobbat felmutatni. A 21-es komoly részt vállalt abban, hogy a Fehérvár felállt a ljubljanai vereség után, és hat mérkőzésből ötöt megnyerve máris az 5. helyre küzdötte fel magát.

Milyennek minősíti eddig ezt a szezont?

Sajnos hullámzó a teljesítményünk, ez több dolognak tudható be. Teljesen új csapatot építettünk a nyáron, ismerkedni kellett egymással és a vezetőedzővel, aki ugyan velünk dolgozott tavaly is, de más beosztásban. Eközben sok válogatott játékosunk megsérült, ez is nehézséget okozott. Biztos vagyok benne, ha mindenki felépül és egyre jobban elsajátítjuk az új játékrendszert, kiegyensúlyozottabb produkcióra leszünk képesek. Ahogy jönnek vissza az eddig hiányzók, ismét új sorok alakulnak ki, új lesz az összeállítás, de úgy látom, egyre erősebb csapatot alkotunk.

Fotó: Tuba Zoltán (jegkorongblog.hu)

Említette a hullámzást. Minek tudható be, hogy ugyanazon csapatok ellen rövid időn belül nagy arányú győzelemre és vereségre is képes a Fehérvár?

Sok összetevő vezet oda, hogy egyes csapatokat egyszer magabiztosan verünk, aztán nagyon kikapunk tőlük. Nagyon kiegyenlített liga az EBEL. Bárki bárkit le tud győzni. Épp ezért például a Salzburg elleni itthoni 0-7-et és a kinti győzelmünket is a helyén kell kezelni. Ezek sima mérkőzések, amikor az egyik félnek minden bejön, a másiknak meg nagyjából semmi. Van ilyen a jégkorongban. Egy-egy ilyen győzelem után még nem kell azt gondolni, hogy jobbak vagyunk, mint a Salzburg vagy a Linz. A Red Bull például nyilván könnyedebben vette a nagy fehérvári győzelem után a hazai meccsét, de ez hiba volt még a részéről is. Amikor meg már hátrányban van egy csapat, könnyebben kap gólokat, jönnek a kiállítások, egyenlő létszám ellen pedig kinyílik, így sok kontrát tudunk vezetni.

Márpedig a csapat körüli nyugalomhoz a legjobb út a győzelem. Mi kell ehhez?

Ha hét góllal kikapunk, az sosem a kapus miatt van, abban az egész csapat benne van. A 0-7-es meccsen sem védett rosszul a kapusunk, nem lehet a nyakába varrni azt a vereséget. Jégkorongban minden siker alapja a jó védekezés. Ha sorozatban nyerünk, akkor biztos, hogy jól dolgozunk edzésen, jó a taktika és a játékosok egy irányba húznak. De még ebben az esetben sem mindig sikerül nyerni. Ilyen volt legutóbb például a znojmói meccsünk.

Rég látott ponterős szezont fut, évek óta viseli az A betűt, fontos szerepet tölt be a fiatal csapatban. Minek köszönhető mindez?

Örülök annak, hogy idén elég sok pontot szerzek és sokak véleménye szerint jól megy nekem a játék, de soha nem egy játékos jó teljesítménye számít, hanem a csapaté. Egyszerre minél több játékosnak kell kiemelkedőt nyújtania, s csapatunkra ez a jellemző az utóbbi meccseken. Nekem is jól kezdődött a szezon, növelte az önbizalmam, hogy az első mérkőzésen egyből gólt szereztem. De fontos, hogy az eddigi meccsekből hosszú távú következtetést nem lehet levonni, alig vagyunk túl az alapszakasz negyedén. Nagyon hosszú a szezon, sok mérkőzést kell még lejátszanunk ahhoz, hogy értékelni lehessen.

Az elmúlt néhány szezonban kevésbé volt ponterős a játékom, de ennek is több oka van. Más volt a helyzetem a csapaton belül, például nem játszottam emberelőnyben és sokkal több védekező feladatot kaptam az edzőktől, miközben folyton más társakkal szerepeltem egy sorban. Ezek pedig meghatározó tényezők egy játékos eredményességét illetően. Ettől még fontos csapattagnak éreztem magam. Szerencsére a jelenlegi sortársakkal is nagyon jól kijövök, kiváló partnerek vagyunk a pályán. A csapatban minden egyes játékosnak megvan a maga feladata, és minden sortársam fontos szerepet vállal ötünk eredményes játékában. Jó a társaság, nagyon jól érzem magam a bőrömben.

Öt-hat alapember hiányában a fiatalok fontos feladatokat kaptak az elmúlt hetekben. Éltek a lehetőséggel?

A jégen mutatott teljesítmény szempontjából nem túl lényeges, ki milyen idős a csapatban, de a jövő szempontjából tagadhatatlanul fontos. A kieső játékosok miatt elég sok lehetőséget kaptak a fiatalok az elmúlt hónapokban. Azt kell mondanom, bizonyítottak, szépen betették a lábukat a felnőtt csapat ajtaján. Az edző egyenlő partnernek tekinti őket a rutinos játékosokkal, a továbbiakban a teljesítményük dönthet a csapatba kerülésről. Ügyesek, nagyon akarnak, szépen lépegetnek előre. Egy jó szezon az ő önbizalmuknak is jót tesz. Örülök annak, hogy Szirányi Bence már a mögöttünk hagyott hétvégén visszatérhetett, reméljük, a többiek is hamarosan követhetik. Izgalmas kérdés lesz, hogy dönt majd Rob Pallin a játékoskeret kijelölésekor, amikor már mindenki hadra fogható lesz. (A versenyhelyzet első komoly jeleként a vezetőedző nem jelölte a 22-es keretbe a 3 meccses büntetését letöltő Magosi Bálintot ? F. K.)

Mindent egybevetve, milyen Volán-szezonra számíthatunk?

Nyolc év tapasztalata alapján mondom, lesznek még hullámvölgyek az idényben. Ahogy mondtam, mindent a helyén kell kezelni, amikor jó szériában vagyunk, azt ugyanúgy, mint amikor elég jó sorozatot fogunk ki, mint most éppen. Ami biztos, ugyanígy kell dolgoznunk továbbra is, és akkor bízhatunk egy jó szezonban.