Gyorsértékelés a MOL Ligáról

Lement 5 forduló a várva várt MOL Liga-szezonból, a Fehérvár is játszott ugyanennyi meccset az EBEL-ben, dübörögnek az utánpótlás-bajnokságok és lassan a létesítményhelyzeten is látszik a TAO jótékony hatása. A magyar bázisú liga rajtjáról készítettünk pillanatfelvételt.

De mindenekelőtt kezdjük egy olyan örömhírrel, amely bár látszólag lazán kapcsolódik a MOL Ligához, pedig mégsem: hirtelen gazdagodtunk három szabvány méretű jégcsarnokkal, és most már a Fradinak is jut legalább egy sátras pálya. Az építésnél persze sokkal fontosabb a létesítmények élettel megtöltése, sajnálatos módon ? például a szegedi és a kaposvári utánpótlás-nevelés kudarca miatt ? elsőként mindig ez a gondolat jön szembe ilyenkor. Azonban valamelyest ismerve az Óbudai Gepárdok, a Jászberényi Fókák és a Debreceni HK körül serénykedők ambícióit és képességeit, nem kell attól tartanunk, hogy kihasználatlanok lesznek a jégcsarnokaik, csonkák a korosztályaik. Az FTC története során talán először tudhat magáénak fedett jégpályát, még ha ez egyelőre egy mobil sátras is. Bízzunk benne, a Fradiváros-projekt keretében néhány éven belül végre a zöld-fehérek is saját csarnokukban játszhatják a MOL Liga-meccseiket és az elmúlt évek építkezésének köszönhetően továbbra is egyre bővül az utánpótláslétszámuk.

De akkor lássuk is, hol tart a MOL Liga 2014/15-ös szezonja, röviden összefoglaljuk, ami a nyolc csapatról számunkra kiderült az első két hét öt meccse alapján. A helyezések sorrendjében haladunk.

Miskolc. Soha nem látott rajt Borsodban, 5-ből 5 győzelem. Majoross Gergely vezetőedző személyében egy fiatal, összeszedett, karakteres szakember kapott lehetőséget, aki komolyan veszi magát és munkáját és aki ötletei megvalósításában láthatóan partnerre talált a rá bízott csapat tagjai között. A légiósok egytől egyig megállják a helyüket, többségük húzóember, nagyon fontos, hogy a hátvédek között is találni ponterős játékost. Becze Tihamér és Metcalfe Tyler személyében pedig a liga legjobb pontgyárosai közé tartozó ambiciózus magyar játékosok hokiznak a Jegesmedvéknél. Negatívumként meg kell említeni a fiatalok szereplését. Egyik részük egyelőre nem tud társaihoz felnőni hasznosság tekintetében, másik részük pedig még játékidőt is alig harcol ki magának.

Érsekújvár. A liga ékköveivé nőtték ki magukat, mindig ünnep ellenük játszani. Négysornyi cseh-szlovák hokitörténelem, na jó, ez túlzás, de az utóbbi egy-két évtized tudásából elég sokat behoznak a ligába. Világbajnokok, cseh és szlovák Extraliga-veteránok, KHL-t, Svédországot megjárt profik, akik pályafutásuk csúcsán túl is nagyon sokat képesek mutatni ebből a játékból. Megszakadni már nem fognak minden egyes pillanatban, ennek is köszönhető, hogy hullajtgatják a pontokat és sok gólt kapnak, közel hármas átlagot. Talán a kondíciójuk sem a régi ? bár tavaly nem voltak ilyen gondjaik és még fiatal a szezon ?, a fizikailag egyre jobban felkészített csapatok meg tudják piszkálni őket a test- és a végjátékban. Mindent mérlegre téve már most bevállalhatjuk: baromi erős a MOL Liga, ha ezt a csapatot sikerül kipenderíteni a végén a döntőből.

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)

A Dab.Docler az előző két év nagy részéhez hasonlóan teljesít, valós tudásából legfeljebb 60%-ot képes kihozni magából egyelőre. Ráadásul ez évben új útra léptek, alig van légiósuk ? a mezőnyben mindössze két hátvéddel indultak neki, e héten érkezik az első külföldi csatár Újvárosba ?, ami jelentős vállalás a ligában. A biztos rájátszásba jutáshoz nyilvánvalóan elég lesz ez is, de az egyenes kieséses szakaszra ? és jóval előtte, a Kontinentális Kupa-selejtezőre ? nagyon össze kell állnia az egésznek, amelynek egyelőre az új vezetőedző, Don MacLean szerint is csak a darabjai vannak meg. Szappanos Dávid az előző szezon gyengébb gólmutatója után idén kilőtt, 5 meccsen 6 találatnál tart, de például Galanisz Nikandrosz és Peterdi Imre adós az első találattal. Mindebből az is következik, hogy a hosszú idő után újra összeállt korábbi sikersor, a Kiss, Galanisz, Azari támadótrió még nem indult be istenigazából. Nem kis gondot okoz eddig, hogy a harmadik sornak a támadóharmadban nincs éle, a negyedik pedig jelentős mínuszban teljesít.

Az UTE emberemlékezet óta nem állt a mezőny első felében, jelenleg a 4. helyen található. Ha az emberemlékezet túlzás is, az biztos, hogy hosszú évek óta nem voltak ilyen boldog pillanatok a Megyeri úton. Szilassy Zoltán személyében új edző érkezett a lila-fehér felnőttekhez, és a Miskolchoz hasonlóan az UTE élén is egy fiatal, az aktív pályafutástól nemrég visszavonult válogatott játékos áll első éves felnőtt vezetőedzőként. Az újpestiek jó néhány év szünet után ismét erős légiósállományt igazoltak, a Tapio, Elomo, Mihalik csatársor annak rendje-módja szerint húzza is a csapatot, hátul Durak és Demiters oszlop, ők öten nagyon sokat vállalnak a meccseken. Az UTE az erős várban hisz, eddig mindhárom hazai meccsén győzelemmel felérő eredményt ért el, bár a nyitányon az Érsekújvár két pontot vitt el, megfogták a bajnokot egy büntetőlövésre. A kapuban Pleszkán József sokkal nagyobb támogatást kap, mint korábban, a kiváló képességű fiatal kapus pedig nagyon jól tartja hátulról a brigádot. Örömteli, hogy Ágoston Olivér is biztatóan állt bele a felnőtt hokilétbe. A Csíkszereda és a Ferencváros magabiztos legyőzése pedig komoly örömet okozott a szurkolóknak. Az idegenbeli gyenge teljesítmény okát még meg kell fejteni, két tükörsima vereség áll azon az oldalon. Nagyszerű dolog, hogy a külföldiek több fiatal teljesítményét is felhúzzák, Virág Tamás, Turbucz Martin és Gágyor Péter is jóval hasznosabban hokizik, mint az előző években. A csapatban még így is vannak tartalékok, egy-két rutinos magyar játékos nem találta még meg az igazi formát, Virág Csaba csapatkapitány pedig még csak most kapcsolódik be, sérülése után. Kérdés, a külföldiek meddig bírnak 25-30 percet játszani meccsenként.

A Ferencváros komoly csatákon van túl, amelyeken a sportszerencse többnyire az ellenfél mellé állt, hiszen egygólos vereséget szenvedett a Miskolc és a Dunaújváros otthonában, büntetőkkel nyert a Brassó ellen, összességében egyetlen nem egygólnyi differenciájú mérkőzést játszott, balszerencsés módon éppen az UTE ellen. Ez az eredménysor máskor talán nem került volna a két edző állásába, de ezúttal igen. Edzőváltásra került tehát sor, a ligában a Brassó után másodikként. Nagy kérdés, hogy kit sikerül találni az egyébként évek óta szisztematikus építőmunkát végző Nygren, Dobos trénerpáros helyére, az ideiglenes vezetőedzőnek megbízott Szakács Ferenc a DAB-farmmal már bizonyította, hogy egy lényegesen gyengébb játékosállománnyal is tud kellemetlen perceket okozni ellenfeleinek. A jelenleg rendelkezésére álló kerettel ennél jóval komplexebb lehetőségek nyílnak meg előtte. Hiszen nyilvánvaló, hogy ezen játékoskeret többre hivatott. A játékosok egy kicsit hatékonyabb és keményebb munkájával az eddig vereségeket okozó nüanszok a csapat javára fordíthatók. Szerencsés a csapat, mert kapott a sorstól néhány napot az új edzővel történő összecsiszolódásra, a Szakács, Orbán páros pedig gyorsan a mennybe mehet, ha vasárnap csapata visszavág az UTE-nek a Megyeri úti vereségért.

A Brassó előző idénye parádésan végződött. A csapat végre ? hatalmas, az utolsó pillanatokig tartó versengés végén ? bejutott a rájátszásba, és ha már így alakult, kiütötte a jóval esélyesebb DAB-ot, a döntőig meg sem állt, ott pedig kemény küzdelemre késztette a végső győztes Érsekújvárt is. A lendület kitartott a román bajnoki döntőre is, a klub története során először bajnoki címet szerzett. A nyáron úgy tűnt, erősödik a keret, bár a sikerkovács edzői duótól megváltak és távozott a védelem oszlopa, Wehrs is. Érkezett viszont egy nagyon komoly szlovák edző, Miroslav Ihnacak, a játékosok közé pedig többek között Mihály Árpád és néhány jó pedigréjű cseh-szlovák. Ám velük sem kezdődött jól a szezon. A román kupadöntőben általános meglepetésre vesztettek a nagy rivális, de jelentős fiatalításon átesett HSC Csíkszereda ellen, és a MOL Ligában is csak a hatodik helyen állnak egyelőre. Ennél is fájóbb, hogy a csapat a második legtöbb gólt kapta a ligában, a gólkülönbsége masszívan negatív, és hazai pályán eddig két vereséget hoztak össze. A vártnál gyengébb kezdés nem maradt következmények nélkül, Ihnacak ment, helyére a csapatot korábban már edző Kovács László került, egyelőre ideiglenesen. Nincs pontos információnk arról, hogy mennyi esélye van annak, hogy ő lesz egyben a végleges megoldás is. A legfontosabb feladata az lesz, hogy megpróbálja kihozni a csapatból a valós tudást. Az eddigi meccseken sem az a tempó, sem az a fegyelmezett, taktikus játék nem látszódott, amely egy éve eredményre vezetett.

A Debrecen újonc. Új városként, új csapatként csatlakozott a MOL Ligához. A legfontosabb feladata a honfoglalás, az, hogy a jégkorong a helyik számára szinte új sportágként bekerüljön a hajdúsági köztudatba. Ehhez nagyon jó stratégiát látszott választani a klub vezetése, hiszen leigazolta a magyar jégkorong egyik élő legendáját, Ladányi Balázst, és egy nagyszerű előéletű, a KHL-t is megjárt orosz edzőt, Jevgenyij Muhint. Muhin segítségével jó képességű orosz játékosok is érkeztek a klubhoz, így a látványos, közönségszórakoztató játék garantált. A DHK legnagyobb gondja, hogy rövid a kispadja. Bár vannak tehetséges fiatal játékosaik, akik időnként meg is mutatják oroszlánkörmeiket, a mérkőzésekre csak kevés játékost tudnak nevezni, ami a MOL Liga erőltetett tempója mellett később még visszaüthet. Az eddigi meccseik alapján látszik, hogy van a csapatban spiritusz, komolyan vették azt az ígéretüket, hogy egyenrangú ellenfélként akarnak érkezni a MOL Ligába. Erősségük az emberelőnyös játék és jelentős fegyverük a debreceni kisebb pályaméret, amelyhez taktikájuk is igazodik. Örömteli látni ezt a zsenge kora ellenére máris nagyon összetartó csapatot, ahogy egymásért küzd a társaság, benne Könczei Áron egyre érettebb játékával, és a még mindig kiváló Ladányi Balázzsal, aki úgy rendeli alá magát a csapat érdekeinek, hogy közben szórja a fontos gólokat. Ahogy az edző is említette, a légiósok még adósak a pontokkal, e helyzet megváltozása kulcskérdés lesz a jövőben.

A HSC Csíkszereda sajnos évek óta lefelé tartó pályán mozog. Az anyagi lehetőségek szűkülése a lehető legrosszabbkor jött a klub számára, hiszen a romániai jégkorong más csapatai éppen extenzív növekedési periódust futnak ezekben az években. Így pedig esélyük sincs megtartani legjobb saját nevelésű játékosaikat, ráadásul belső viták is nehezítették a nyugodt munkavégzést. Ilyen körülmények között nincs könnyű helyzetben sem a játékos, sem az edző, sem a klubvezetés, legkevésbé pedig a szurkoló. Tavaly fordult elő első alkalommal, hogy a csapat nem jutott a rájátszásba, az idei kerettől ez még kevésbé várható el, hiszen gyakorlatilag teljesen lecserélődött a játékosállomány, rutinos hazai alig maradt, a légiósokkal kapcsolatban pedig kanosszát jár a Sport Club, sérülések, betegségek sújtják ezt az egységet. Jelenleg egyetlen hosszabbításos győzelemmel utolsó helyen állnak, de a DAB elleni győzelem, illetve az Érsekújvár elleni roppant szoros vereség talán ad némi önbizalmat a játékosoknak és elindulnak ők is felfelé. Az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy az UTE-hoz hasonlóan elsősorban hazai pályán lehetnek veszélyesek. Mindenképpen biztató a lelkes fiatalok egyre hatékonyabb és ponterősebb játéka, amely máris életerősebb, mint azt a szezon előtt várni lehetett. Ha egy kicsit összeáll a keret és meglesz végre a hat légiós, erős versenyben kerülhet a csapat a rájátszásba jutásért.

Péntektől vasárnapig újabb hat mérkőzést láthatnak a ligában. Tehát sebtében megváltozhat minden, amit fent leírtunk. A Miskolc első erdélyi túrájára megy, nagy kérdés, megőrzi-e ott is a veretlenségét. A Brassó éppen a Jegesmedvék ellen bizonyíthatja, jót tett számára az edzőváltás. Az FTC?UTE rangadó hosszú idő után az első telt házas meccs lesz Pesterzsébeten, a hazaiaknál szintén új szakvezetéssel. A Dab. Docler?Érsekújvár csata pedig tavaly óta a bajnokság egyik legérdekfeszítőbb párharca.