4/30 Arizona Coyotes

30 napos sorozatunkban az NHL egy-egy csapatát tesszük alapos vizsgálat tárgyává az nhl.com beharangozói alapján. Bemutatjuk a változásokat és hogy mire számíthatunk a 2014/15-ös szezonban.

Az idei holtszezonban a Coyotes esett át a legnagyobb változáson, már ami a külsőségeket illeti. A klub nevet változtatott és a Phoenix helyett már Arizona Coyotes néven indul a bajnokságban. A másik lényeges különbség, hogy a csapat székhelyként szolgáló csarnokot is átkeresztelték, a Prérifarkasok most már a Gila River Arenában várják az ellenfeleket.

A külső körülmények után lássuk, mi történt a Coyotes farmján az elmúlt bő három hónapban. A csapat egymást követő második szezonjában maradt le a rájátszásról, látványos összezuhanást produkálva. Zsinórban hét meccset bukott el a szezonzáró Dallas elleni derbi előtt, de ennek már nem volt jelentősége, a Stars köszönte a lehetőséget és beelőzte ellenfelét. Ilyen látványos kudarc sehol nem maradna következmények nélkül, Tippett mester azonban a helyén maradhatott.

Az összeomlás egyik oka az volt, hogy a játékosok fejben és/vagy fizikálisan nem bírták a mérkőzések hajráit. Az Arizona csak a mérkőzések alig több mint kétharmadát, egészen pontosan a 69%-át nyerte meg akkor, amikor vezetett két harmad után. Ez annyira gyenge mutató, hogy a még nyolcadik helyen álló Los Angeles is 90%-kal áll. Ehhez még hozzájön az a nem elhanyagolható tény, hogy a Coyotes a liga második legrosszabbjaként 15 meccset bukott el a ráadásban és a szétlövésben. A bűnbakokat a Thomas Greiss, Radim Vrbata, Mike Ribeiro, Derek Morris négyesben találták meg. Thomas Greiss, a második számú kapus Pittsburgh-be távozott, Radim Vrbata Vancouverbe ment, Ribeirót kivásárolták futó szerződéséből, míg a védő Morris jelenleg szabad ügynök és csapat nélkül áll. A négy játékosból a cseh szélső távozása a legérzékenyebb veszteség, hiszen második lett a házi pontlistán és a legtöbb gólt ütötte emberelőnyben.

A két csatár pótlása sem sikerült megfelelően, csak az ex-edmontoni Sam Gagner nevezhető minőséginek, a mellette érkező Joe Vitale, B. J. Crombeen kettősre kiegészítő szerep vár, míg Devan Dubnykra a második számú hálóőr posztja.

Tippett mesternek a hamarosan kezdődő edzőtáborban három dolgot kell majd szem előtt tartania. Először is Gagner tökéletes beépítését az emberelőnyös játékba, ez kulcsfontosságú lesz, hiszen az elmúlt szezonban az Arizona a negyedik legjobb volt az öt a négy elleni játékban. Másodsorban a védekezést alapjaiban kell megreformálni és az emberhátrányos játékot javítani, mert a fórral ellentétben ebben a kategóriában csak 26. volt az arizonai együttes, az emberhátrányos gólok tekintetében pedig utolsó előtti. Végezetül dolgozniuk kell az egyenlő létszám melletti játékon is, hiszen pontosan ugyanannyi gólt ütöttek, mint amennyit kaptak. Lássuk, hogyan is teheti mindezt.

A támadásokban Gagner az első vagy a második sor centereként vagy jobb szélsőjeként kaphat helyet, valamint az emberfóros szituációkban. A már említett Gagner mellett az első két sorban Lauri Korpikoski, Mikkel Boedker, Antoine Vermette és Shane Doan kaphat helyet. A két utóbbi, illetve Gagner egyaránt tud centert és szélsőt is játszani, amivel megnyitja a variálási lehetőséget Tippett előtt. Ide csatlakozhat még Martin Erat, aki tavasszal került a sivatagba és első teljes szezonját kezdi a Coyotesnál. A fiatalok és az újoncok között az első két sorba csak Max Dominak, a híres-hírhedt Tie Domi fiának van esélye bekerülni. A 19 éves center kiváló fizikai adottságokat örökölt, de jobb keze van, mint az apjának volt, 187 OHL-meccsen 229 pontot gyűjtött. A második hatosban, azaz a harmadik és a negyedik sorban a Martin Hanzal és a frissen igazolt Joe Vitale, BJ Crombeen viheti a prímet. A hármasból Vitaléra hárul majd óriási felelősség, a legfontosabb pillanatokban valószínűleg neki kell majd buliznia, hiszen tavaly több mint 60%-kal hozta el a bedobásokat.

A védekezésre nem lehettek büszkék tavaly Phoenixben, túl sok gólt, szám szerint 2,76-ot és túl sok lövést, 31-et kaptak meccsenként. Pedig az NHL egyik legjobban támadó védőpárosa éppen a Coyotesnál játszik. Az Oliver Ekman-Larsson, Keith Yandle páros összesen 98 pontot termelt, amiből Yandle egymaga 53-at vállat magára, ami az ötödik legjobb volt a ligában a védők között. Ám árnyalja a képet, hogy Yandle és Ekman-Larsson játéka kísérteties hasonlóságot mutat az ottawai Karlsonéval vagy a montreali Subbanével. Hiába a rengeteg pont, előbbi -23-mal, míg utóbbi -4-gyel zárta a szezont, amiből az vonható le, hogy a két védőt nem szabad egymás mellett játszani. Olyan ember kell melléjük, aki igazi bekk, aki képes kompenzálni ezeket a mutatókat. Erre a legalkalmasabb Zbynek Michalek és Michael Stone lehet, ők kerülhetnek be az első két védőpárba Ekman-Larsson és Yandle mellé. A harmadik páros tagjai közé négy jelentkező is akad, név szerint Brandon Gormley, David Schlemko, Chris Summers és Connor Murphy. A kvartettből Schlemkónak és az egyik legjobb védőtehetségnek kikiáltott Gormleynak van nagyobb esélye.

A kapusposzt nem kérdés Phoenixben, Mike Smith személyében az egyik legmegbízhatóbb hálóőrt tudhatják magukénak a Prérifarkasok. Smith bármikor képes 60 meccsen jégre lépni és a terhelés nem megy a minőség rovására. Nagyobb lesz a baj, ha nem ő véd, hiszen Greiss az egyik legjobb tartalék volt, aki 92%-kal védett az elmúlt szezonban. Devan Dubnyk ebből a szempontból minőségi romlást jelent, jellemző, hogy egy évre szerződtették csak, ami inkább tűzoltásnak tűnik.

Összefoglalva a Phoenix helyzetét elmondható, hogy playoffra alkalmas keret dolgozik Tippett keze alatt. A fejekben kell rendet rakni, mert a meccsek nem 40-50 percig tartanak, ha így lett volna, akkor a Coyotes simán bent van a rájátszásban. A másik lényeges kérdés, hogy egy-egy játékos elvesztését hogyan tudja majd feldolgozni a csapat, miként képes helyettesíteni a vezéreket. A tavalyi szezonban Doan 13, Hanzal 17, Michalek 23 meccset hagyott ki, Smith pedig az utolsó egy hónapot egy vállsérülés miatt. Kijelenthető, hogy ha ő véd az alapszakasz utolsó periódusában, akkor az Arizona nem szalad bele egy hetes vereségi sorozatba és bejut a rájátszásba.

Várható kezdőcsapat

Csatárok:
Mikkel Boedker, Antoine Vermette, Shane Doan
Lauri Korpikoski, Max Domi, Sam Gagner
Martin Erat, Martin Hanzal, David Moss
Brandon McMillan, Joe Vitale, Kyle Chipchura
Rob Klinkhammer, B.J. Crombeen

Hátvédek:
Oliver Ekman-Larsson, Zbynek Michalek
Keith Yandle, Michael Stone
Brandon Gormley, David Schlemko
Chris Summers

Kapusok:
Mike Smith
Devan Dubnyk