5/30 Vancouver Canucks

30 napos sorozatunkban az NHL egy-egy csapatát tesszük alapos vizsgálat tárgyává az nhl.com beharangozói alapján. Bemutatjuk a változásokat és hogy mire számíthatunk a 2014/15-ös szezonban.

A vancouveri szurkolók számára, akik az utóbbi években Mike Gillis general manager, lassú, óvatos és körültekintő alapossággal végiggondolt csapatépítéséhez szokhattak hozzá, az idei nyár valóságos bungee jumping lehetett a csapatépítés folyamatába. Az új gm, Jim Benning alig egy hónappal munkába állása után szerződtette új edzőjét, Willie Desjardins-t, négy nappal később pedig gőzerővel állt neki a kissé korosodó játékosállomány újradizájnolásának. A Canucks hatév alatt először nem jutott be a rájátszásba 2014 tavaszán, a cél tehát világos, újra a mezőny első felében végezni.

Benning elsőként teljesítette Ryan Kesler kérését és elengedte az Anaheimhez, amellyel valószínűleg egy kétéves szappanoperának vette elejét, ami ahhoz lett volna hasonlatos, amely Roberto Luongóval is történt. Kesler helyére érkezett Nick Bonino, aki a második sor centere lehet, valamint Luca Sbisa, aki a védelemnek adhat mélységét, illetve egy első körös draftjogot, amellyel a nyári drafton Jared McCannt választották. Mindez egyetlen napon zajlott le.

Benning nem is állt meg itt, meggyőzte a vancouveri születésű Jason Garrisont, hogy tekintsen el szerződésének elcserélés ellen védelmet nyújtó részétől. Így egyszeriben 4,6 millió dollárt szabadított fel a fizetési sapka alatt. A játékosért cserébe egy ötvenedik helyes draftjogot kapott, amivel a roppant tehetséges fiatal csatárt, Linden Veyt szerezte meg. A 23 éves Vey az elmúlt szezonban a Los Angeles Kings AHL-es farmcsapatában 43 meccsen 48 pontot termelt. Az érkezők táborát erősíti még a szélső Derek Dorsett, a kapus Ryan Miller és a cseh gólvágó, Radim Vrbata.

A játékoscserék célja egyértelmű: tavaly éppen az volt a Canucks legnagyobb baja, hogy nem volt elég hosszú a kispadja. A helyzetet tovább súlyosbította John Tortorella, aki csapágyasra járatta legjobb játékosait. Utólag nem is lehet csodálkozni azon, hogy bár a szezon háromnegyed részében a Vancouver playoffot jelentő vonal felett volt, ahogy telt az idő és egyre több lett a sérülés, a csapat egyre lejjebb csúszott, míg végül 25. helyen végzett. Ezt megerősíti Benning nyilatkozata is: “Mindig négysoros csapatokkal dolgoztam, ahol a harmadik és negyedik soroknak fontos részük volt a sikerben. Ez talán jelentős különbség a filozófiában ahhoz képest, ami itt tavaly történt. Másrészt ez nem ilyen egyszerű, hiszen mondhatod, hogy négy sort akarsz játszatni, de ehhez olyan harmadik és negyedik sorodnak is kell lennie, amely képes hozzátenni a csapat teljesítményéhez.”

A Canucks legnagyobb kérdése mégsem az lesz, hogy az új játékosok beválnak-e, hanem hogy az alappillért jelentő Sedin testvérek (képünkön), Henrik és Daniel, visszatalálnak-e régi formájukhoz. A velük felálló emberelőnyös sor négy évvel ezelőtt még egyike volt a liga leggyilkosabb hármasának létszámfölényben, az elmúlt szezonban mindössze a 26. helyen végeztek és az elmúlt 10 év legkevesebb pontját hozták össze. Ebben fontos szerepet játszott az a tény, hogy Tortorella emberhátrányban is sokat játszatta őket és egyenlő létszámban is nagyon gyakran hátrébb, a védekező harmadban kellett játszaniuk, szintén a vezetőedző által kitalált szisztémának megfelelően. Habár az ikrek szeptember végén töltik be a 34. életévüket, úgyhogy aligha fogják egy csapásra reprodukálni egykori fénykoruk mutatóit, de egy offenzívebb taktika mellett rengeteg tartalék lehet bennük.

Benning jól tudja, milyen lehet a sikeres vancouveri szisztéma, hiszen a Boston helyettes general managere volt 2011-ben, amikor a Stanley Kupa döntőjének hetedik meccsén legyőzték a kanadai csapatot. Szerinte a rendelkezésre álló játékosállománnyal vissza lehet térni ahhoz a játékstílushoz. A csapat edzői háromnapos meetingen beszélték át a lehetséges játékrendszereket, de abban mindegyikük megegyezett, hogy csak gyors játékkal lehet eredményesnek lenni, lehetőleg olyannal, amelyben a támadásokon van a hangsúly, majd korongvesztés esetén a gyors visszarendeződésen, a pakk mielőbbi megszerzésén és abból újra a támadások vezetésén. Csak az idő fogja megválaszolni, hogy sikerre vezetnek-e ezek az elképzelések és hogy egyszeri kisiklás volt-e a 2013/14-es szezon vagy egy hosszabb távú, lefelé vezető trend kezdete.

Összefoglalva a Canucks előtt álló legfontosabb kérdések a következők: a Sedin testvérek képesek-e újra a liga legjobb csatárai közé verekedni magukat, javul-e a Canucks emberelőnyös hatékonysága, a fiatalok mikor lesznek hasznára a felnőtt csapatnak, Ryan Miller melyik arcát fogja mutatni a kapuban és Alexander Edler képes lesz-e javítani a tavalyi számain, főként a mínusz 39-es plusz/mínusz mutatón, mely a legrosszabb volt az egész ligában.

Várható kezdőcsapat

Csatárok:
Daniel Sedin, Henrik Sedin, Radim Vrbata
Chris Higgins, Nick Bonino, Zack Kassian
Alexandre Burrows, Shawn Matthias, Jannik Hansen
Derek Dorsett, Brad Richardson, Linden Vey
Dustin Jeffrey, Tom Sestito

Hátvédek:
Alexander Edler, Kevin Bieksa
Dan Hamhuis, Christopher Tanev
Luca Sbisa, Ryan Stanton
Yannick Weber

Kapusok:
Ryan Miller
Eddie Lack