6/30 Calgary

30 napos sorozatunkban az NHL egy-egy csapatát tesszük alapos vizsgálat tárgyává az nhl.com beharangozói alapján. Bemutatjuk a változásokat és hogy mire számíthatunk a 2014/15-ös szezonban.

Változnak az idők. Pontosan tíz évvel ezelőtt még kupadöntőt játszott a Flames, sőt utána még zsinórban négyszer kvalifikálta magát a playoffra, ami akkor kudarcnak számított, most azonban örömtüzek gyúlnának a városban ilyen teljesítményért.

Calgaryban az elmúlt öt év a nélkülözés jegyében telt, egy jó csapatnak se híre, se hamva. Fellángolások még voltak 2010 és 2012 között, hiszen éppen csak lemaradtak a rájátszásról, de az elmúlt két szezonban minden fény kihunyt. Ezen csak egyetlen egy dolog segíthet, a keret átalakítása, amit az áprilisban frissen kinevezett új general manager, Brad Treliving is megerősített: “Végső soron meg kell tennünk az első lépést előre, aztán szépen tovább a következőket. Szeretnénk látni a fejlődést, ahogy beépítjük a fiatalokat, akik növekednek és erősödnek, de ez nem megy rögtön, hosszú távra kell terveznünk.”

Ennek az újjáépítésnek a legfontosabb láncszeme Sean Monahan lehet, aki a 2013-as draft hatodik választottja volt. A 18 éves játékos első szezonjában rögtön 22 gólt szerzett, elviekben tehát adott a lehetőség, hogy csapatot építsenek köré. A Flames nem is tétlenkedett a holtszezonban, először azoktól a játékosoktól szabadult meg, akik nem tudtak a csapat hasznára lenni, mint például T.J. Galiardi, Mike Cammalleri és a kapus Joey MacDonald. Válaszul Treliving a csatársorba kezdésnek megszerezte Brandon Bolligot és Mason Raymondot, a hátvédekhez Deryk Engellandot, míg a kapuba a minden rutinnal felvértezett Jonas Hillert. Ezzel a néhány igazolással Bob Hartley mesternek még nem volt teljes a kerete, ezért ebben a szezonban kénytelen lesz tehetséges fiatalokhoz nyúlni. A most következő szezontól minden bizonnyal állandó szerepet kap majd a Calgaryban Markus Granlund, Max Reinhart, Sam Bennett és az egyik legnagyobb tehetségnek kikiáltott, Hobey Baker-díjas, azaz a legjobb egyetemi játékosnak választott John Gaudreau.

Ezek után mi az, amiben leginkább javulnia kellene a Calgarynak? Gyakorlatilag mindenben, mert az összes jelentős kategóriában a mezőny harmadik harmadában szerepeltek. Érdekes alaposabban is szemügyre venni a számokat egy-két esetben. A gólképességet tekintve a Calgary a 22. helyre futott be 209 lőtt góllal, amiből 39 esett fórban, alig több mint 15%-os létszámfölényes kihasználtság mellett. Ezek az adatok már önmagukban sem fényesek, ám ami az igazán szembetűnő, hogy a Flames csak 249 alkalommal játszhatott emberelőnyben, amivel hátulról a negyedikek. A Vörösök gyakorlatilag meccsenként háromszor került fórba, csökkentve ezzel saját gólszerzési lehetőségeiket. Egy ilyen apró részlet, a kevés emberelőnyös játék pedig elég volt ahhoz, hogy a Calgary NHL-rekordot felállítva idén 49 olyan meccset játsszon, amin csak egy gól döntött, több esetben nem a javára.

A támadószekció statisztikáit Monahan mellett elsősorban Backlundnak kell majd javítani. Bizonyosan ők lesznek az első két sor középső játékosai, melléjük Glencross, Hudler, a már említett Gaudreau és jobb szélsők hiányában Setoguchi kerülhet. Utóbbinak talán ez lesz az utolsó esélye, hogy a nagyok között ragadjon, mert a még mindig csak 27 éves játékos hosszú ideje árnyéka egykori önmagának. A San Jose még a nyolcadik helyen draftolta, volt 30 gólos szezonja is és Calgaryban ugyanezt szeretnék tőle látni.

A védekezésben ezen belül is emberhátrányban azért már sokkal jobb képet mutat a csapat, összesen 235-ször játszottak kevesebb emberrel, mint az ellenfél, ami a harmadik legkevesebb, tehát az egyik legsportszerűbb csapatról beszélhetünk, ám a hátrányok kivédekezésében csak a középmezőnyben végeztek. De javítja a képet, hogy négy az öt elleni játékban 12 gólt szereztek, ami a legjobb volt a ligában. A legeredményesebb játékos hátrányban Lee Stempniak volt öt ponttal, akinek New Yorkba távozása érzékenyen fogja érinteni a csapatot.

A hátsó alakzat húzóembere a csapatkapitány, Mark Giordano, akit sokan alulértékelnek, pedig a liga egyik legjobb védője. Majd minden kategóriában a top 10-ben végzett, megdöntötte egyéni legjobb mutatóit, a gólok (14), a gólpasszok (33), a pontok (47), az emberelőnyben lőtt gólok (7) és a mérkőzést eldöntő gólok számát (2) tekintve egyaránt. Mindezt úgy, hogy bokatörés miatt 18 mérkőzést ki kellett hagynia. Az egész ligában a hátvédek között csak az ottawai Erik Karlssonnak és a chicagói Duncan Keith-nek jobb a pont/meccs mutatója. Giordanóra óriási munka hárul majd, hiszen felfelé messze kilóg a hátvédek között, egy esetleges sérülés megpecsételné a csapat sorsát, mert nincs olyan ember, aki hosszabb időre a helyére tudna lépni.

Giordanónak nemcsak a védelem irányítása lesz a feladata. Remek vezetői képességei is vannak, így emberileg is segítenie kell a fiatalok beépülését a csapatba, és itt nemcsak a hátvédekről van szó, hanem a csatárokról is. Leginkább Monahanről, Grandlundról, Gaudreauról, akiknek nem lesz könnyű elviselniük azt a terhet, hogy csapat eredményessége most már tőlük függ.

A Karri Ramö, Jonas Hiller kapustandem talán a csapat legerősebb alakzata. Hiller több mint jó kapus, ezt számtalanszor bebizonyította az Anaheimben, kérdés, hogy egy gyengébb védelem mögött is tud-e olyan hatékonysággal mozogni a vasak között, mint Kaliforniában tette. Ha igen, akkor megtarthatja kezdő pozícióját a kapuban, ha nem, akkor Ramö egy hullámvölgyet kihasználva képes arra, hogy elvegye azt tőle.

Végül essen szó az edző személyéről, Bob Hartleyról is, aki elég megosztó személyiség a szurkolók között. Hartley két éve vezeti a Calgaryt, eredmény nélkül, mindkét szezonban lemaradt a playoffról, de nem is ez a figyelemre méltó. Inkább az, hogy Hartley semmit sem tud felmutatni az elmúlt 12 évből. 2001-ben még bajnoki címre vezette a Coloradót, egy évvel később pedig kiesett a második körben a denveri csapattal. 2002 óta azonban csak egyszer tudta aktuális csapatát a rájátszásba vezetni, még 2007-ben az Atlantát, azonban söpréssel kiestek a Rangersszel szemben. Ezután gyakorlatilag öt évig munkát sem vállalt az NHL-ben, 2012-ben tért vissza a ligába a Calgary hívására. Talán az újjáépítés során, mondják a benne kétkedők, egy olyan ember kezébe kellene adni a pálcát, aki sikeresebb, aki motiváltabb, aki mellett nem rohant el az élet és a liga.

Mindent egybevetve Treliving nagy fába vágta a fejszét a frissen kinevezett két új segítőjével Craig Conroyjal és Brad Pascall-lal. A hosszú távú építkezés néhány hónap alatt aligha hoz eredményt, 2015 tavaszán nem lesz még meg playoff. De sok tanulságot le lehet majd vonni a szezonból, a hibákat ki lehet javítani és a megkezdett úton tovább lehet haladni, ami reménnyel töltheti el a Calgary szurkolóit.

Várható kezdőcsapat

Csatárok:
Curtis Glencross, Mikael Backlund, Jiri Hudler
Johnny Gaudreau, Sean Monahan, Devin Setoguchi
Mason Raymond, Matt Stajan, David Jones
Brandon Bollig, Joe Colborne, Lance Bouma (RFA)
Paul Byron, Brian McGrattan

Hátvédek:
T.J. Brodie, Mark Giordano
Ladislav Smid, Dennis Wideman
Kris Russell, Deryk Engelland
Mark Cundari

Kapusok:
Jonas Hiller
Karri Ramo