Jöhet a player tracking technológia

Az észak-amerikai sportok szerves része az események statisztikai feldolgozása. Az NHL-ben olyan rendszert vezetnének be, amely alapjaiban változtathatja meg egy-egy játékos értékelését.

A ligában semmilyen jelentős változás nem történik egyik napról a másikra, még a legapróbb szabálymódosítást is hosszú elemzés előz meg. Most azonban megérett az idő arra, hogy Bettman áldását adja a Player Tracking Technologie (PTT) tesztelésére, ami bizonyos szempontból forradalmasíthatja a játékot.

De lássuk, miről van szó. A Jégkorongblog is foglalkozott már azzal, hogy például mennyi jelentősége van a plusz/mínusz mutatónak, a Corsi vagy éppen a Fenwick statisztikájának. Például jó játékos-e Alekszandr Ovecskin, ha 50 gólt üt, de közben -35-tel végez a szezonban.

Van, aki amellett foglal állást, hogy ezeknek az analitikáknak van jelentőségük és van, aki azt mondja, hogy nincs. A hokiban a mezőnyjátékosoknál ugye ott van a gól, a gólpassz, a pont, míg a kapusoknál a győzelem, a kapott gólátlag és a védési hatékonyság szentháromsága. A köztes időben pedig ott van az úgynevezett “real-time statisztika”, amely magában foglalja az ütközéseket, az eladott és szerzett korongokat, a blokkolásokat és így tovább, de még ez sem ad teljes képet a játékosok teljesítményéről. Ezért az NHL úgy döntött, hogy a már az NBA-ben használt nyomkövető technológiát fogja tesztelni a mérkőzéseken, ezzel még több információt biztosítva a csapatoknak és még jobban kitöltve az eddig statisztikai szempontból üresjáratnak kinéző részeket. A kezdés a 2015/16-os szezonban várható.

Az egész projekt lelke a SportVU számítógépes rendszer, ami már az NBA mérkőzésein is bizonyított. De ne felejtsük el, hogy a kosárlabda az nem jégkorong, utóbbi sokkal bonyolultabb és komplexebb játék. Elég csak arra gondolni, hogy egy-egy kezdőötös az egyik oldalon percekig a pályán lehet, míg a másik sportágban előfordul, hogy csak másodpercekig. Vagy például ott van a két játék közötti sebességkülönbség, olyan sosem lesz, hogy a kosárlabdát nem fogjuk látni beesni a gyűrűbe csak visszajátszás után.

Ezért a SportVU egyik legnagyobb kihívása magának a korong követésének a feladata lesz. Ezt a problémát egyébként a Fox már megoldotta, a kilencvenes évek második felében már közvetítettek ily módon mérkőzést.

A program képes személyre szabottan mérni gyakorlatilag bármit, a korcsolyázás mennyiségét vagy intenzitását, a csapatokra vetítve pedig a játékosok összhangban végzett mozgását, védekezését, helyezkedését. Egyszóval mindent, ami a pályán történik.

Eric Tulsky, aki már jó néhány csapat mellett végzett elemző munkát és hatalmas rutinnal, illetve tekintéllyel rendelkezik, megszólalt az ügyben. Először is azt mondta, hogy jobb és egységesebb módszereket kell alkalmazni bizonyos esetekben. A góloknál vagy egy lövésnél ez nem jelent problémát, de például ott van az ütközések számolása vagy az egyik legvitatottabb statisztika, a “scoring chance”. A kialakított gólhelyzetek száma például sokkal többet mond egy-egy csapat teljesítményéről, mint a kapura lövés, ám nagy gondot okoz, hogy nincs egységes definíció a számolására. Ami az egyik sportcsatornánál és szakértőnél gólhelyzet, az a másiknál nem biztos, hogy az. Amíg nincsenek formába öntve és pontosan meghatározva egyes esetek, addig Tulsky szerint kár belefogni az egészbe.

Másrészt viszont ezekre a számokra szükség van, mert még komplexebb képet adhat egy-egy játékosról, így egy alulértékelt játékosból könnyen lehet sztár vagy megfordítva. Nem véletlen, hogy néhány éve a baseballban is évek óta a WAR (Wins Above Replacement) számít a legjobban, azt figyeli az összes szakértő és nem hit, home run, rbi aranyháromszöget, ami a jégkorong nyelvre lefordítva a gólokat, a gólpasszokat és a pontokat jelöli. A Bleacher Report egészen odáig ment 2013-ban, hogy a legtökéletesebb, legtisztább mutatónak nevezte a WAR-t. És itt jön a de. Ismét felmerül egy kérdés, mint Ovecskin esetében, a szurkoló akarja-e látni egy idol másik arcát is? Például a szellemet, az éppen üresjáratban mozgó Crosbyt az igazi Crosby ellen. Melyik ad valós képet, melyik az igazi, melyik szerepben látjuk többször a játékost.

Ez az analízis néhány játékosnak valamelyest lerombolná a nimbuszát, amit nyilván senki sem akar. Ebből alakul a következő kérdés, hogy a liga vagy a csapatok ezeket az információkat bizalmasan kezelik vagy ugyanúgy megosztják, mint a legalapvetőbb mutatókat. Tulsky példát is említ erre: a Boston mérkőzésein a kommentátorok rendre elsiklanak az ilyen jellegű tények felett, míg Pittsburghben rendszeresen megemlítik a Corsi és a Fenwick által mutatott számokat.

Röviden összefoglalva, a kosárlabda nem egyenlő a jégkoronggal, nem lehet párhuzamot vonni a két sportág között, de a terv nagyszerűen hangzik. Amennyiben a jelenlegi és később felmerülő problémákat orvosolják, akkor anyagi és technikai akadálya aligha lesz a kivitelezésnek. Nemcsak a szakemberek járnának jól vele, de a szurkolók is, átláthatóbb és érthetőbb lenne számukra néhány edzői húzás és taktika, feleletet kapnának olyan kérdésekre, amelyekre eddig nem tudhatták biztosan a választ.

A bevezetés mellett szól az a csendes forradalom is, amely nyáron zajlott le a ligában. A nagy hírverést kapott játékosmozgások mellett ugyanis szinte minden csapat igazolt a szakmai stábba egy úgynevezett fejlett statisztikai elemzésekhez értő szakértőt. Az ilyen szakemberek kisebb része a dolog iránt érdeklődést mutató edző, többségük azonban a sportágat imádó lelkes outsider, akik az NHL által nyilván tartott számtalan statisztika mellé sajátokat gyártanak például arról, hogy egy játékos vagy egy csapat hogyan oldja meg a védekezőharmadból történő korongkivitelt, vagy éppen a támadóharmadba hogyan viszi be a korongot. E lelkes bloggerek jó ideje saját szakmai nyilvánosságot teremtettek maguknak, azonban a mainstreambe történő beemelésük mind ez ideig váratott magára.