Subban már nem a Montreálból akar nyugdíjba vonulni

A meghallgatás megtette hatását, távolodik egymástól a Habs és legjobb játékosa.

Pénteken délben háromórás meghallgatás vette kezdetét, melynek tétje az volt, hogy a Montréal Canadiens bebizonyítsa a döntőbíró előtt, miért nem ér legjobb játékosa, P. K. Subban évi 8,5 millió dollárt neki. Subban ugyanis ennyit kért klubjától, amely azonban 5,25 millióra taksálja csak a liga egyik legjobb hátvédjét. A dolog első pillantásra annál is érthetetlenebb, hiszen Subban eddig mindenbe belement, így abba is, hogy hároméves entry level szerződése után ne kössön hosszútávú és jövedelmező szerződést, hanem kétéves átmeneti kontraktus keretében évi mindössze 2,875 milliót keressen. Ez idő alatt megnyerte a liga legjobb hátvédjének járó Norris Trophyt és stabil tagja lett a kanadai válogatottnak.

Az ügy arról szól, hogy mennyit ér Subban valójában. Nagyon úgy tűnik, hogy a Habs menedzsmentje szerint közel sem annyit, amekkora a felhajtás körülötte. Ezen túlmenően a Canadiens könnyen bajba kerülhet, ha most túlárazza Subbant és köré építi a csapatot. Hiába van jelen pillanatban 11 millió dollárja a fizetési sapka alatt. Ha Bergevin menedzser megadja a kért összeget, esetleg a bíróság megítél egy 7-8 milliós fizetést, mint Weber esetében, akkor a Habs nagy bajba kerülhet jövő nyáron. A 2014/15-ös szezon végén ugyanis a Canadiens szempontjából kulcsfontosságú korlátozott szabadügynököknek jár le a szerződése, akikkel meg kellene állapodni. RFA lesz Alex Galcsenyuk, Brendan Gallagher, Jarred Tinordi és Michal Bournival, ráadásul a második számú kapus Peter Budaj szerződése is lejár. Ezeket a játékosokat ennyi pénzből képtelenség beszorítani a jelenlegi cap alá 2-3 millió dollárból.

Ha Bergevin reálisan is árazta be Subbant és nem ad neki többet 5,25 milliónál, akkor sem lenne könnyű helyzetben jövőre. Még úgy sem, ha jövőre felemelik a sapkát 75 millióra. Ha csak játékosonként évi 2 millióval számolunk, akkor is nagyon ki lesz centizve a fizetési plafon. És ez a helyzet csak tovább romolhat, ugyanis semmi garancia nincs arra, hogy esetleg valamelyik RFA játékos Subban példáját követve jövőre vérszemet kap és nem tud megegyezni a Canadiens vezetőségével.

A helyzet az, hogy Subban kicsit túllőtt a célon és ottani kifejezéssel élve “hype”-olja magát. Van ugyan egy olimpiai aranya, de nem sokat tett érte, egy meccsen játszott, 11 percet játszott a semmit sem jelentő első körben. A Norris ugyan ott figyel Subban vitrinjében, ám ő is azért kapta, mert ő szerezte a legtöbb pontot az adott szezonban a védők között, ez viszont nem jelenti egyenesen azt, hogy valóban ő lett volna a legjobb bekk. Adott a kérdés! Mi ér többet egy túlfizetett sztár vagy a csapatérdek hosszú távon?

Nagyjából tehát ott tartunk, hogy mindkét fél álláspontja érthető, az idő fogja eldönteni, kinek és milyen mértékben van igaza. Az ügy csúnya fordulatot vett, hiszen helyszíni beszámolók szerint a háromórás meghallgatás közbeni szünetekben egyáltalán nem tűnt boldognak, menedzsere pedig az azt követő sajtótájékoztatón kijelentette, már nem gondolkodnak hosszú távú szerződésben. A csapat szurkolói értetlenül állnak az események előtt, mindenki bízott abban, hogy nem fajulnak idáig a dolgok, most pedig csalódottan veszik tudomásul, hogy a helyzet tragikus végkifejlet felé halad öles léptekkel. Az érem másik oldala, hogy ennél még sokkal csalódottabbak lennének, ha a következő pár évben a Montréal lecsúszna a playoffért folyó küzdelmekről.