A szakszervezet megcsapolná a CHL profitját
A Unifor, azaz Kanada legnagyobb szakszervezete szerint a világ legjobb juniorligája már rég nem az a családi biznisz, aminek mondja magát és ami volt a 80-as években, hanem kőkemény profitot termelő vállalkozás. A játékosok viszont továbbra is csak heti 50 dollárt keresnek.
A Unifor a magánszektorban dolgozó munkavállalókat tömörítő legnagyobb szakszervezet, Jerry Dias elnök bejelentette, kérni fogja az ontariói munkaügyi minisztert, hogy állítsanak fel egy munkabizottságot, amely alaposan kivizsgálná a világ legnagyobb juniorligájában, vagyis a CHL-ben uralkodó viszonyokat, írja cikkében a tsn.ca.A CHL a három nagy kanadai juniorligát, az OHL-t, a WHL-t és a QMJHL-t tömöríti. Ide draftolták néhány hete a Fehérvár hátvédjét, Láday Tamást.
A szakszervezeti vezető befolyását kár lenne alábecsülni, három hete az ontariói miniszterelnökkel, Kathleen Wynne-nel is találkozott, ahol szintén felvetette az ötletet. Ontario első női miniszterelnöke sietett leszögezni, hogy a Unifor a kormány fontos partnere és rendezett kapcsolatok kialakítására törekszenek a szakszervezetekkel.
A 300 ezer taggal rendelkező Unifornak mindazonáltal nem lesz könnyű dolga, hiszen két éve már megpróbálkoztak az 1700 CHL-játékos megszervezésével, de nem sikerült. Érvelésük lényege, hogy az idők folyamán a juniorliga nem csak szakmailag vált nagyon sikeressé, de komoly üzlet is lett, amiből viszont a játékosok nem profitálnak. David Branch, a CHL főkommisszárja mindezt tagadja, szerinte a junior korú játékosok ösztöndíjas sportolóknak tekinthetők, nem pedig profi játékosnak. (Ez utóbbi érvelést valamelyest alátámasztja az a tény, hogy a ligában akár a 14. életévét néhány hete betöltött sportoló is jégre léphet. Ugyanakkor igaz, hogy a liga vérprofi alapokon nyugszik, a nézők pedig tódulnak a mérkőzésekre.)
Ennek ugyanakkor ellentmond, hogy ha egy kanadai játékos a liga 60 csapatából a 8 amerikai valamelyikében kíván játszani, akkor a profi sportolók számára fenntartott, úgynevezett P1-es vízumot kell igényelnie. Ez lehetőséget biztosít munkavállalásra is az Államokban és csak “nemzetközileg elismert” sportolók számára adható ki. A főkomisszár nem túl meggyőző válasza erre az volt, hogy ő nem ismeri az Egyesült Államok bevándorlási törvényeit.
Hogy valójában mennyire jövedelmező a CHL, arról nincsenek megbízható adatok, hiszen a csapatoknak nem kötelező nyilvánossá tenniük gazdálkodásuk eredményeit. Branch szerint a csapatok egyharmada veszteséges. A Kitchener Rangers adatai azonban mást sugallnak. Mivel ezt a csapatot közpénzekből tartják fenn, így az ő eredményeik nyilvánosak. Ebből az derül ki, hogy a 2012/13-as szezonban a csapat 6,2 millió dolláros bevételt generált, amiből csak a merchandising termelt közel félmillió dollárt. Ehhez jöttek még a jegyeladások, a szponzorok és a tv-közvetítési jogok értékesítéséből származó bevételek, egy 220 ezres dél-ontariói városban.
Egyáltalán nem világos ugyanakkor, hogy a szülők és a játékosok mit szeretnének jobban. Habár az OHL-ben 55 dollár körül van a játékosok heti bére, az igazán csábító ajánlatnak a különféle felsőoktatási tandíjkedvezmények tudnak lenni, amelyek értéke elérheti akár a 40 ezer dollárt is, Branch szerint. A szakszervezeti vezető Dias szerint, ha 40 órás munkahéttel és a 11 dolláros minimum órabérrel számolunk, akkor egy játékos ? féléves tényleges munkavállalással számolva is ? megkereshetne évi 11 ezer dollárt. A szülők ugyanakkor nem biztos, hogy örülnének neki, ha a csemetéjük készpénzben megkapná ezt az összeget, a felsőoktatási tanulmányok mint természetbeni juttatások ugyanis nagyobb hozamot ígérő, hosszú távú befektetésnek tekinthetők. A CHL valódi vonzereje azonban az NHL-szerződés, de legalábbis a draft ígéretében rejlik, ugyanis a mai napig ebből a ligából kerülnek a legtöbben a világ legjobb bajnokságába.
