Kezdődik az arbitrálás az NHL-ben

Keleti parti idő szerint reggel kilenckor Cody Fransont és a Torontót hallgatja meg a döntőbíró. Röviden bemutatjuk, hogyan működik ez a gyakorlatban.

A döntőbírósággal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat itt találják, most a technikai lebonyolítás részleteiről írunk. Az a lényeg, hogy ha egy RFA-státusú játékos elégedetlen a klub által neki ajánlott bérrel, akkor kérheti, hogy egy erre kijelölt döntőbíróság állapítsa meg a járandóságát. Ezt a kérelmet előre jelezni kell, idén július 5. volt a határidő. Bizonyos esetekben a klubok is kérhetik ezt, de ez jóval ritkább. Idén 17 esetben járulnak a döntőbíró elé a felek, és mindössze három esetben kezdeményezte a klub az eljárást.

A cikk írásának pillanatában ott tartunk, hogy a felek jelezték ebbéli igényüket, a liga pedig kijelölte a döntőbírókat, illetve felállította a menetrendet. Mindkét oldalnak legkésőbb 48 órával a meghallgatás előtt egy írásos beadványban kell ismertetnie álláspontját. Ebben a klubok általában azt bizonygatják, mennyire értéktelen az adott játékos, míg a játékosok igyekeznek ennek ellenkezője mellett érvelni.

A meghallgatáson mindkét félnek 90 perc áll a rendelkezésére. Az érvelés alátámasztása általában hasonló esetek citálásával történik. A meghallgatás után a döntőbírónak 48 órája van arra, hogy meghozza a döntést, amelyet egyidejűleg küld meg a játékosnak és a klubnak. Ennek tartalmaznia kell azt, hogy egy vagy két évre vonatkozik az arbitráció hatálya, hogy mennyi az összeg, illetve hogy milyen indokok alapján állapították azt meg.

A döntőbíró által meghozott ítélet kötelező érvényű. Ez alól egyetlen kivétel van, ha az arbitrálást a játékos kérte és a bíró által megállapított összeg meghaladja a 3,5 millió dollárt. Ez esetben a klub elállhat a szerződéstől. A 3,5 milliós értékhatárt a mindenkori átlagfizetéshez indexálják, ebben az évben lehet, hogy ez több lesz pár százezer dollárral.

A meghallgatás során felhasználható bizonyítékok, illetve a játékosok értékének megállapításához felhasznált szempontok is korlátozottak. Az elsődleges cél, hogy megállapítsák, a játékos milyen teljesítményt nyújt és ez alapján milyen bér illeti meg. Statisztikákat kell ehhez felhasználni, de ezek közül csak a hivatalos, liga által gyűjtött és számolt adatok elismertek, a legújabb, bonyolult és nem hivatalos számítások alapján előállított komplex mérőszámok (pl. Corsi) nem. Fontos szempont a játékos sérülése, a nyilvános megjelenései, vezetői képességei és hogy mennyi ideje szolgál a klubnál. Az érvelés során felhasználhatók más játékosok esetei is.

Mint említettük, a feleknek 90 perc áll rendelkezésükre, hogy előadják álláspontjukat. Mivel a klubok ez idő alatt általában a saját játékosuk szapulásával érhetnek el számukra kedvező eredményt, és mivel senki számára sem kellemes másfél órán keresztül azt hallgatni, mennyire ócska ember ő valójában, ezért az arbitrálás csak az utolsó utáni eszköznek tekinthető. A megállapodást ki lehet kényszeríteni, hiszen a döntés kötelező, de az ügymenet személyes sértődések és sebek nélkül nehezen megúszható. Tavaly például 15 játékos fordult döntőbírósághoz, de meghallgatásra egyetlen esetben sem került sor. Idén 23 játékosról volt szó, de közülük 6-an már megegyeztek és a fennmaradó 17 eset többségében is van remény a meghallgatás előtti megállapodásra. Az egyetlen kivételt talán a coloradói Ryan O’Reilly jelenti.

A játékosok által kezdeeményezett arbitrálások 2014-ben

A klubok által kezdeményezetett arbitrálások 2014-ben