Good job Laslo

A magyar női válogatott felszerelésmenedzsere, Medgyes László szokásához híven kiváló jegyzetekkel jelentkezik az IIHF táborából.

“Azt hiszem a szokásoktól eltérően most nem napi bloggal fogok jelentkezni Vierumakiból, az IIHF High Performance Campből, hanem írok, amikor van időm és feltöltöm, amikor van wifi-elérhetőség és sávszélesség.

Akkor egy kis személyes bevezető: az idén immár harmadik alkalommal kaptam meghívást az IIHF-táborba, s nem igazán tudom eldönteni, hogy ez annak szól, hogy valaki elismeri amit és ahogy csinálok, vagy egyszerűen nincs más balek, aki feláldozna egy hetet a nyarából ? s ezzel felborítva a teljes családi tervezést ? s eljönne táborozni. Sokat azért nem töröm rajta a fejem, inkább megpróbálok pozitívan hozzáállni a kérdéshez, s az első verziót helyezem előtérbe, ami ugye számomra is kedvezőbb. Visszatérve tehát Vierumakiba, itt is harmadszor vagyok, de eddig mindig különböző időjárási körülmények fogadtak. Először két évvel ezelőtt voltam szintén High Performance Campben, de akkor szinte végig esett az eső és sohasem kúszott a hőmérő higanyszála 18°C fölé. Ez akkor talán kellemesnek is lehetett volna mondható, amikor otthon bőven 30°C fölötti értékeket mértek, de valójában az eső gyorsan lemosta rólam a legapróbb örömmorzsát is. Másodszor az A csoportos világbajnokságon jártunk itt a női U18-as válogatottal, ami ugyan felejthetetlen élmény volt, de Vierumaki téli arcát mutatta, ami ugyan nem csúnya, csak teljesen más.

Valahol itt ért véget a tegnapi produktivitás, mert olyan szépen elaludtam, hogy a notebookom sleep módja sem működik tökéletesebben?

No, akkor folytatom a gondolatot a harmadik alkalommal ? ami ugye időpontilag most van ? tehát megérkeztünk a jelenbe. Szerencsére az utazás úgy a stábnak, mint egy nappal később a játékosoknak gond nélkül lebonyolódott. Itt jegyzem meg, hogy a csapatomban lévő dán lány nem volt ilyen szerencsés, neki a repülőtéren elkeveredett a felszerelése, s a légitársaság tájékoztatása szerint csak holnap fog megérkezni.

Az első nap a stábtagoknak ismerkedéssel telt, mindenki megismerte az új csapatának tagjait, azokat az embereket, akikkel közel egy hétig fog együtt dolgozni. Igaz, hogy harmadik alkalommal vagyok ebben a táborban, de valahogy nekem még mindig nagyon furcsa, hogy olyan emberekkel dolgozhatok együtt, mint például Peter Smith (aki nálunk a mentoredző), két olimpián és hat világbajnokságon képviselte Kanadát. A 21. században sokszor mondják, hogy kicsi a világ, de akkor is? Hogy kerülök én ide a nagy jégkorong nemzetek képviselői közé? Nem vagyok megilletődve ? legfeljebb a még mindig nem tökéletes angol tudásom miatt ? mert partnernek tekintenek, s mindent megtesznek azért, hogy ez a hét tökéletes legyen, nem csak a játékosoknak, hanem a stábtagoknak is. Mit tehetek én ebben a helyzetben? Megpróbálok úgy dolgozni, hogy ezek a sokat tapasztalt emberek is azt mondják: “Good job Laslo”.

Visszatértem tehát Vierumakiba. S milyen a sors? Ugyanazt az öltözőt kaptam, ahol az U18-as női jégkorong válogatottal történelmet írtunk. Szinte már köszöntöttek a padok, a falak. Kicsit leültem az üres öltözőben, s visszagondoltam azokra a napokra, amelyek nem is voltak olyan régen, de mégis úgy tűnik, mintha már évtizedekkel ez előtt történtek volna. Ajaj, nagyon szentimentálisra sikeredett ez a rész, ezért inkább visszatérek a táborhoz.

Ami szokásos módon a legfurcsább a nyári Finnországban, az nem más, mint az éjszakák nélküli napok. Az emberi szervezet nehezen tud megbarátkozni azzal, hogy hiába “nyugszik” le a nap, az éjszaka sötétje csak nem akar előkerülni. De a szervezetünket nem lehet becsapni, az alváshiány nagyon gyorsan jelentkezik fáradság képében, s akkor nincs mese, ha tetszik, ha nem, aludni kell. Mindent úgy lehet megelőzni, hogy besötétített szobában a “szokásos” időben meg kell próbálni nyugovóra térni. Ennyit az elméletről, mert ez persze különböző okokból legtöbbször nem sikerül, s a hét végére már mindenki vágyakozni kezd az otthoni megszokott környezetre.

A mai nap egy kicsit kaotikus volt, mert még nem csapatokban, hanem pozíciókban dolgoztak a lányok, vagyis gyakorlatilag reggeltől estig itt kellett lennem az öltözőben, mert mindig volt olyan játékos, aki éppen jeges edzésre ment, vagy éppen onnan jött. A nap végére maradt a csapat ismerkedő megbeszélése, mert holnaptól már közösen dolgozunk, s keddtől mérkőzéseket is játszunk.

Röviden ennyit az eddig történtekről, az elkészült fényképeket megnézhetik a kedves érdeklődők a képtárban.

Ui.: természetesen a lányok is jól vannak, jól dolgoznak! Az első nap mindenkinek megterhelő, mert bele kell zökkenni a nem mindennapi terhelésbe, de azt kell mondjam a magyar lányok nagyon jól megállják a helyüket ebben a környezetben!

Folyt köv. holnap? és ezt vehetik a kedves olvasók fenyegetésnek… ”