Mitől lesz jó egy kapus?

Találtunk egy tanulságos cikket, amely a rendelkezésre álló statisztikák elemzésével igyekszik csökkenteni a kapusok körüli misztériumot. Nem állítjuk, hogy sikerült, de azt igen, hogy érdemes elolvasni.

Nincs még egy olyan poszt a hokiban, ami annyira egyéni teljesítménnyel határozza meg egy csapat sikerességét, mint a kapusoké. Bármennyire is a legösszetettebb csapatsportok egyike a jégkorong, a kapus bizony itt is magányos. Mivel ő jelenti az utolsó védelmi vonalat, így nem csoda, hogy az alapszakaszban egy csapat győzelmi mutatóját semmilyen statisztikai mutató nem határozza meg olyan nagy mértékben, mint a védési hatékonyság. Ez a rájátszásban csak fokozódik, jó kapus nélkül nincs olyan csapat, amely sokáig menetelhetne a playoffban.

A jégkorongban a négy legfontosabb mutató a kapura lövések száma, ezek hatékonysága, vagyis az ebből szerzett gólok száma, az ellenfél számára engedélyezett lövések száma és a védési hatékonyság. Ez a négy mutató a statisztikák szerint 99%-nál is nagyobb arányban határozzák meg egy csapat átlagos gólkülönbségét, ami viszont 92%-ban felel azért, hogy egy csapat a megszerezhető pontok hány százalékát gyűjti be.

Van itt azonban egy hatalmas paradox: bár a kapusteljesítmény a legfontosabb meghatározója egy csapat sikerességének, azt sokkal nehezebb megmondani, mitől lesz egy kapus jó vagy rossz. Sőt, ugyanaz a kapus egyik évről a másikra olyan teljesítményingadozást tud produkálni, ami a csatárokra sokkal kevésbé jellemző. Az inkonzisztens kapusteljesítményeket elemezve a statisztikusok arra jutottak, hogy bármelyik kapus esetében és bármelyik évadban, a ligaátlagtól való pozitív vagy negatív eltérést a védési hatékonyságban, csak mintegy 30%-ban magyarázza magának a kapusnak a teljesítménye. A maradék 70% puszta véletlen vagy más tényezők eredménye.

Mindez azt is jelenti, hogy meglehetősen érthetetlen, a csapatok miért költenek annyit a kapusokra, hacsak nem azért, mert a nagy összegű szerződésekkel teremtenek maguknak hamis biztonságérzetet. Ha egy kapus az egyik szezonban átlagon felüli teljesítményt nyújt, a statisztikák szerint mindössze 60% esélye van arra, hogy a következő szezonban ismét a ligaátlag feletti hatékonysággal véd majd. Viszont akkor sem kell kétségbe esni, ha átlag alatti a teljesítménye, hiszen 47% eséllyel a következő szezonban átlag fölé kerül majd.

A fiatal kapusok teljesítménye különösen kiszámíthatatlan, hiszen a statisztikák csak valahol a 3000 kapott lövés után kezdenek működni, az analizálható elemszámok akkorra érik el azt a nagyságot, amivel megbízhatóan lehet prognosztizálni. Egy átlagos kapus egy szezonban 2000 lövés körül kap, ami azt jelenti, hogy 3000 lövést másfél szezon alatt lehet összeszedni.

Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy nincsenek különbségek a tehetséges és az átlagos kapusok között, pusztán annyit, hogy ezek a különbségek jóval kisebbek, mint amennyire eredetileg gondolnánk őket. Jól látszik ez a helyettesítési hatékonyságon is. A statisztikusok ugyanis annak valószínűségét is kiszámolták, hogy hogyan teljesítene egy random módon kiválasztott második számú kapus. Azt találták, hogy ha egy csapat sztárkapusa betlizik vagy megsérül, és a helyére a egy minimumkeresettel rendelkező kapust a játékospiacról szabadon igazolna egy csapat, ebben az esetben igen nagy az esélye annak, hogy ez a kapus is legalább a ligaátlaghoz közeli teljesítményre lenne képes.

Vagy vegyük ismét a rájátszást: számtalan példa van arra a távolabbi és a közeli múltból egyaránt, hogy egy kapus az alapszakaszban átlagos vagy annál is rosszabb teljesítményt nyújt, majd a rájátszásra feltámad és soha nem látott biztonsággal véd. De ugyanez igaz fordítva is, jó példa erre Patrick Roy. A félelmetes kapus a 2000/01-es szezonban átlagos alapszakasz-teljesítmény után egészen kiugrót nyújtott a rájátszásban, elévülhetetlen érdemeket szerezve a Stanley-kupa megnyerésében. A következő idényben az alapszakasz során felülmúlta az előző évi produkcióját, majd mindenki nagy várakozásokkal tekintett a playoff felé. Ám ott végül hatalmasat hibákat vétett, a Detroittól a Nyugati Konferencia döntőjének hetedik meccsén hat gólt kapott, amíg a második harmadban le nem cserélték.

Több tanulság is levonható mindebből. Az egyik az, hogy a kapusok munkája meglehetősen nihilista: hatalmas a káosz a kapu előtt, irdatlan erejű lövések jönnek és vagy jó időben vagy a jó helyen, vagy nincs szerencséd. Ezért is értékelődik fel a kapusok mentális felkészültsége, hiszen ezzel megbirkózni egyáltalán nem egyszerű feladat. A másik lehetséges tanulság, hogy a kapusok munkája mégsem annyira magányos, mint amennyire az kívülről látszik, egy-egy nagy védés persze elengedhetetlen, de alapvetően mégis csak az egész csapat munkája határozza meg a védési hatékonyságot. Nem is beszélve az idei Los Angeles Kingsről, amely egy átlag alatti Quickkel a háta mögött is Stanley Kupát tudott nyerni.