Pénzügyi ellenőrzés a francia hokiban

Kedvenc frankofón hokis online magazinunk, a hockeyhebdo.com, a francia bajnokság problémáinak elemzése után, újabb fontos írással örvendeztette meg az olvasókat. A címben szereplő kérdésről írunk alaposan és irigykedve.

A francia bajnokság egyik kétségkívül legfontosabb szerve a Commission nationale de suivi et de contrôle de gestion (CNSCG), ami nagyjából az a Ligue Magnus-nek, mint a PSZÁF a magyar bankrendszernek. Nagyon leegyszerűsítve az a feladata, hogy ellenőrizze, a klubok ésszerűen gazdálkodnak, a stabil működést fenyegető tartós vagy finanszírozhatatlan hiány nem alakul ki. A bizottság fennhatósága a felső három divízióban szereplő klubok gazdálkodására terjed ki. Emellett kezdeményezheti a szövetségnél a pénzügyi szabályok megváltoztatását, ha a tapasztalatok alapján korrekciót lát szükségesnek. Meglepően régi intézményről van szó, hiszen már 2000-ben életre hívták. Abban az időben a francia első osztályban hét csapat játszott, amelyből hat gyakorlatilag fizetésképtelen volt, a hetedik Rouen pedig éppen túl volt egy pénzügyi krízisen. A bizottságot tehát a rendszer fejletlensége hozta létre, de meg is előzte korát, hiszen ma már labdarúgásban is trendi topik a fair play a csapatok gazdálkodásában is.

A bizottság felállítása természetesen nem ment zökkenők nélkül. 2000-ben hét csapatból csak kettő támogatta a létrejöttét, a Rouen és az Amiens. Csak a testület életre hívása és valós működésének kezdete között négy év telt el. A klubok többsége hangosan tiltakozott, hallani sem akartak a dologról. De fokozatosan sikerült minden szereplővel megértetni, hogy az átlátható és rendezett gazdálkodás hosszú távon mindenki érdekét szolgálják. Nagy harcok árán sikerült elérni például, hogy a klubok tartsák tiszteletben a határidőket, ne adjanak be hiányos elszámolásokat. Ma már mindenki elfogadja, hogy a bizottság működése közös érdek.

A rendszer nagyon egyszerű: a csapatok április 30-án zárják az aktuális szezon gazdálkodását, ebből június közepére kell elkészíteni a benyújtandó dokumentumokat. Az ellenőrző bizottságnak ma már 10 tagja van, kezdetben egykori sportolók voltak, ma már csak könyvvizsgálók lehetnek tagok. Minden dokumentumon két könyvvizsgáló dolgozik párhuzamosan. Ha szükségesnek látják személyes beszélgetést is kezdeményezhetnek a klubok képviselőivel. Természetesen nem kell minden számlát benyújtani, elég a mérleget (aktívumokkal és kötelezettségekkel) és az eredménykimutatást (bevételekkel és ráfordításokkal). Ezek mellett némely elemeket részletesebben is be kell mutatni, mint például a bértömegre vonatkozó adatokat és a számlákat. A benyújtandó elszámolás harmadik eleme a jövő évre tervezett költségvetés.

A két könyvvizsgáló rendelkezésére állnak az előző évi elszámolások is, ezek alapján meg tudják állapítani, hogy hiteles-e a klub helyzetértékelése, vannak-e finanszírozhatatlan adósságai, illetve reálisak-e a következő évre kitűzött pénzügyi célok. Ha minden rendben van, akkor a klub indulhat a következő évi bajnokságban. Ha problémák adódnak, akkor a bizottság különböző döntéseket hozhat. Megvonhatja az engedélyt a következő évi indulástól, az engedély kiadását feltételekhez kötheti, külön szerződést köthet a klubról bizonyos pénzügyi célok (pl. a deficit megszüntetése, vagy a bértömeg csökkentése) eléréséről (ez általában szoros pénzügyi felügyeletet is eredményez, amelyben a klubnak havi szinten ténylegesen minden fillérről el kell számolnia), pontlevonás, pénzügyi büntetés kiszabása. De fordulhat a szövetség fegyelmi bizottságához vagy más testületéhez is egyéb szankciók kiszabását kérve (pár éve a pénzügyi szabályokat folyamatosan kijátszó Grenoble elnökét például az FB ítélte el az ellenőrző bizottság kérésére).

A klubok az ítélet ellen a fellebbviteli bizottságnál élhetnek fellebbezési jogukkal. A fellebbezésnek azonban mindenképpen kell valami új elemet felmutatnia a pénzügyi beszámolóhoz képest, csak ez alapján kérvényezhetik esetük felülvizsgálatát. A fellebbviteli bizottság vagy helyben hagyja vagy felülbírálja az pénzügyi ellenőrző bizottság ítéletét, mindkettőre volt már példa. Ha a fellebbezés sikertelen volt, a csapatok tehetnek még egy kört a francia olimpiai bizottságnál, illetve a jégkorong szövetség elnökének is van ehhez joga, ha nem ért egyet a fellebbviteli bizottság döntésével.

A rendszer egyik problémája az idő szűkössége. Egy részvénytársaságnak például alapesetben hat hónapja van arra a könyvelés lezárásától, hogy ezeket a mérlegeket és eredménykimutatásokat a részvényeseknek prezentálja, a Ligue Magnus-ben ez az idő gyakorlatilag alig több mint egy hónap. Ezt követően ráadásul a könyvvizsgálóknak is kellő időt kell hagyni a dokumentumok tanulmányozására. Ez a nem problémás esetekben is július közepe vagy vége, el lehet képzelni, mennyi időt vesz igénybe a nehezebb ügyek alapos áttekintése. Márpedig az nem méltányos sem a szurkolókkal, sem a játékosokkal, sem pedig a csapatokkal szemben, ha egy hónappal a bajnoki rajt előtt még ilyen fokú bizonytalanság marad a rendszerben.

A bizottság ítéleteivel kapcsolatban leggyakrabban a pénzbüntetések kiszabása után merül fel kritika, mondván, hogy mi értelme tovább rontani egy amúgy is anyagi gondokkal küzdő klub pénzügyi helyzetén. Eric Ropert, a pénzügyi ellenőrző bizottság életre hívója és egykori elnöke a következőképpen nyilatkozott erről: “Abban a pillanatban, hogy megalkottunk egy szabályt a francia hoki általános érdekeinek védelmében és azt a klubok is elfogadták, sajnos mindig lesznek olyanok, akik nem tartják azt be. Ez ugyanúgy igaz a pénzügyi szabályokra is, mint bármilyen másik szabályra. Képzeljük el, hogy van egy klub, amely bajba kerül és ezért bizonyos kényszerű intézkedések megtételét szerződésben vállalja a bizottság számára, melyet azonban hallgatólagosan nem tart be. Majd ennek eredményeként, a sportetika és az alacsonyabb osztályokban a szabályok betartásával fejlődni igyekvő klubok kárára bent marad az élvonalban. Hogyan kellene büntetni az ilyen cselekedeteket?

Az egyik megoldás, ha eggyel alacsonyabb osztályba soroljuk ezt a klubot, ami megfelelő eszköz, ugyanakkor kivételes esetnek kell maradnia. Ez egy nagyon nehéz döntés, amelynek teljes mértékben megalapozott tényeken kell alapulnia. Emellett kisebb szankciókat is kiszabhatunk, mint a pontlevonás vagy a klubigazgató megbüntetése. És kiszabhatunk pénzbüntetést is. Az biztos, hogy ez a döntés nem segíti a klubot a talpra állásban. Vegyük a Grenoble esetét pár évvel korábbról. Októberben vettük észre, hogy a klub a hiányt egy filiáléjában rejti el, amelynek létezéséről a bizottság az indulási engedély júliusi kiadásakor nem is tudott. Mindenkinek az volt az érdeke, hogy a Grenoble a legmagasabb osztályban folytathassa, ugyanakkor a bajnoki címét teljes mértékben sportszerűtlen eszközökkel szerezte meg. A pénzbüntetés kiváló eszköz volt arra, hogy egyéb költségeiből kelljen faragni ahhoz, hogy meg tudja azt fizetni. Márpedig az egyetlen tétel, amin spórolni tudott ugyanis a játékosok fizetése volt. Ily módon a pénzbüntetés alkalmas volt arra, hogy helyreállítsuk a klubok közötti méltányos és sportszerű helyzetet.”