Crosbyék cserben hagyták az edzőjüket

A világklasszis nagyon elfáradt a szezon végére, nem volt elég jó a rájátszásban, de sohasem lesz öreg ahhoz, hogy Kanada olimpiai aranyérméért küzdjön, Dél-Koreába is nagyon szívesen elmenne. A játékosok olimpia iránti lelkesedése töretlen.

A világ egyik legjobb játékosa felemás szezonon van túl. Klubjával csak két körre futotta az NHL-rájátszásában, amelynek során ő maga is adós maradt a gólokkal, hiszen 13 mérkőzésen mindössze egyszer zörgette meg az ellenfél hálóját. Mindebben nyilvánvalóan közrejátszott az is, hogy négy év után ez volt az első teljes szezonja. 99 mérkőzésen lépett pályára, amely csak hússzal kevesebb, mint az ideit megelőző három évben abszolvált meccsek száma együttvéve.

Fáradtság ide vagy oda, az olimpiai döntőben 2010 után ismét gólt lőtt, miután emlékezetes módon korongot szerzett saját kék vonalán, amivel végigszáguldott a pályán és fonákkal lőtte ki védhetetlenül Lundqvist mellett a hosszút. Lehet, hogy az olimpiai szereplés plusz a sérülés, majd a csonka szezon után sok volt a játékosnak, de saját bevallása szerint ezt nem cserélné el semmivel: “A hazámat képviselni, az ilyen lehetőségeket megragadni, azt hiszem, ehhez sohasem leszek öreg, függetlenül minden helyzettől” ? mondta a játékos egy hétfői sajtótájékoztatón.

És bár az NHL tulajdonosai mindent megtesznek annak érdekében, hogy 2018-ban ne szakadjon félbe a liga az olimpia miatt, úgy tűnik, ezen még rengeteget kell dolgozniuk, hiszen a játékosok lelkesedése töretlen: “Azt hiszem, minden játékos arra vágyik, hogy ilyen lehetőséghez jusson, ilyen élményekben legyen része. Meglátjuk, hogyan lesz majd, az biztos, hogy nekem 2018-ban sem lesz semmi kifogásom a részvétel ellen.”

A klubszezonról szólva Crosby elmondta, hogy Pittsburghben általában magasak az elvárások, így érthetően nagy a csalódottság. A Pens jelen pillanatban edzőt keres, és sokak szerint az erre legalkalmasabb jelölt éppen az a Dan Bylsma lenne, akitől az idei kudarcok után megvált a szakvezetés: “Nem végeztünk elég jó munkát, én személy szerint sem nyújtottam olyan teljesítményt a rájátszásban, amilyet szerettem volna. A szerencsétlen következménye az a dolognak, hogy ennek az árát mindig az edzők és a general managerek fizetik meg. Bylsmával és Ray Shero general managarrel együtt nyertünk Stanley Kupát, és most cserben hagytuk őket.”