Hétfőn kezdődik a buyout periódus

De mi is az a kivásárlás? Összegyűjtöttük, amit erről tudni érdemes.

Hétfőn helyi idő szerint 0 órakor indul és június 30-án délután 5 órakor zárul az a periódus, amikor az NHL-es csapatoknak lehetőségük van játékosaikat kivásárolni érvényes szerződésükből. A csapatoknak ebben a két hétben lehetőségük van eldönteni, mely játékosok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, teljesítményük elmarad attól, amennyit a bérük elvisz a fizetési sapkából.

A kivásárlásnak két módja van.

Az első a normál eset, amelynek során a játékos megkapja hátra lévő bérének egy részét. Ha a kivásárláskor a játékos 26 évesnél fiatalabb, akkor ez az arány egyharmad, ha 26 éves vagy annál idősebb, akkor kétharmad. Ebben az esetben az összeg beleszámít a fizetési sapkába, a játékos pedig szabadon igazolhatóvá válik, hacsak nincs ennek ellenkező értelmű szabályozás a szerződésben (néha speciális klauzulákat iktatnak a szerződésbe, mely lehetőséget biztosít a játékos számára, hogy dönthessen: el kívánja-e hagyni jelenlegi csapatát vagy sem). Ez tehát egyrészt jó a klubnak, mert megszabadulhat túl nagy költséget jelentő játékosától és jó a játékosnak is, mert a pénze egy részét megkapja “munka nélkül”. A dolog persze általában bonyolultabb ennél, de az alapelv ez.

Nézzünk egy konkrét példát! Ha a Pittsburgh úgy döntene, hogy kivásárolja legjobb játékosát, Sidney Crosbyt, akkor a capgeek.com szaklap szerint ez így nézne ki. Crosbyval a klub tavaly kötött 2025-ig szóló szerződést összesen 104,4 millió dollár értékben. Ez azt jelenti, hogy a szerződés időtartama alatt Crosby bére évente 8,7 millió dollárral terheli meg a klub összes bértömegét. Függetlenül attól, hogy az évente kifizetett összegek fokozatosan csökkennek, az első három évben 12 millió dollárt keres a játékos, az utolsó háromban már csak három milliót. Egy év letelt a szerződésből, így már csak 92,4 millió dollár üti Crosby markát 11 évre elosztva. Mivel a játékos elmúlt 26 éves, így ennek a pénznek a kétharmada illeti meg, ami 61,6 millió dollár.

Ez az az összeg, amit kivásárlás esetén a klubnak meg kellene fizetnie, ha a játékostól meg akarna válni. Annyi kedvezményt kap a klub, hogy a szerződésből hátra maradt idő kétszerese alatt kell ezt egyenlő részletben kifizetnie. Mivel Crosby szerződéséből 11 év van hátra, ezért az ő esetében ez 22 év lenne, az éves törlesztő részlet pedig 2,8 millió dollár. Látható, hogy Crosby nagyon jól kereső éveiben ez hatalmas megtakarítást jelent a klubnak, az első évben például 9,2 millió dollárt.

A kivásárolt játékos cap hitjét is e megtakarítás alapján számítják ki, az eredeti cap hit összegéből (8,7 millió dollár) kivonva a kivásárlási megtakarítást. Ez az első két évben negatív cap hitet eredményez, azonban a szerződés utolsó három évében hihetetlen mértékben megugrik és eléri a 8,5 millió dollárt.

Nézzünk most egy életszerűbb példát, Brad Richards és a New York Rangers esetét.

A capgeek.com számításai szerint Richardsnak még hat éve van hátra, ez idő alatt 19 millió dollárt fizet neki a klub (fizet még 8 millió bónuszt, de ennek összege nem csökkenthető és a fizetési sapkába sem számít bele). A 19 millió dollár nem olyan rettenetesen sok pénz hat évre egy Richards szintű játékosért, azonban mivel a fizetési sapkára számolt terhek, szemben a fokozatosan csökkenő bérekkel, egyenletesen vannak elosztva a szerződés teljes időtartamára, látható, hogy Richards e hat év alatt összesen 40 millió dollárt foglal el a fizetési sapkából, ami már jelentős tétel. Ha tehát Richardsot kivásárolná a Rangers, az azt jelentené, hogy hat húzós év helyett, amikor 6 és fél millió dollárnál is többel terhelné meg a fizetési sapkát, lenne három év, amikor 6,7 millió dollárt vinne el és egy, amikor 4,7 milliót.

Forrás: capgeek.com (az összegek millió dollárban értendők)

Richards kivásárlásával tehát messze “nem járna olyan jól” a klub pénzügyileg, mint Crosbyéval. Míg a Pens 30 millió dollárnál is többet takarítana meg, ugyanennyi pénzt fel is szabadítana a fizetési sapka alól. Ugyan a Rangers is megtakarítana több mint 6 millió dollárt, de a cap hit összege nem változna érdemben, sőt valamivel még növekedne is, igaz, időben jobban elosztva.

Itt jön a képbe a kedvezményes kivásárlás. A tavalyi kollektív tárgyalások során a liga és a szakszervezet elfogadtak egy másik kivásárlási lehetőséget is, amely könnyített feltételek mellett engedte meg a csapatok számára, hogy megszabaduljanak bizonyos játékosoktól. Ennek lényege, hogy ebben az esetben a kifizetett bérek teljes egészében kikerülnek a fizetési sapka alól. Ha visszatérünk az előző példánkra, egyből látszik, hogy az arányok megváltoznak és Richardstól sokkal érdemesebb ilyen formában megválni, mint Crosbytól. A Rangers ugyanis 12,67 millió dollár kifizetésével hat évre közel 41 millió dollárnyi helyet szabadít fel a játékosok bértömegében, míg Crosby esetében 61,5 millió dollár kifizetésével “csak” közel 65 millió dollárt spórolnánk meg.

Két megszorítást tartalmaz a szabályozás ezzel kapcsolatban: minden csapatnak két lehetősége van a kedvezményes kivásárlásra, amelyeket a 2013/14-es szezont követő kivásárlási időszak végéig fel kell használnia. Június 30. délután öt óra után tehát ez a lehetőség teljes egészében megszűnik. Az elmúlt másfél évben közel 20 játékost vásároltak ki ilyen módon a csapatok (a kivásároltak teljes listája pedig itt tekinthető meg), tehát összesen még 40 játékos kivásárlására van lehetőség, de négy olyan klub van, amely már minden lehetőségét ellőtte: a Canadiens, a Maple Leafs, a Flyers és a Blackhawks. Egy kedvezményes feltételek melletti kivásárlási opciója 12 csapatnak maradt, melyek a következők: Oilers, Sabres, Devils, Predators, Avalanche, Red Wings, Wild, Capitals, Canucks, Islanders, Lightning, Rangers. 14 klub még egyetlen lehetőséget sem használt ki: Ducks, Bruins, Hurricanes, Flames, Blue Jackets, Stars, Kings, Panthers, Coyotes, Sharks, Blues, Senators, Jets, Penguins.