Fonákkal mindig erősebb vagy

Másképp dobják be a korongot a jobb és a bal kezes játékvezetők. Jarret Stoll mindent elmond a bulielhozatalról.

Még az NHL-döntő negyedik mérkőzésére készülve érdekes cikk jelent meg a Los Angeles Times hasábjain, melynek főszereplője a Kings és a liga egyik legjobb bulizója, Jarret Stoll volt. Ennek kapcsán többek között szó esett a bulizás fontosságáról is. A műfaj egészen egyedülálló, hiszen minden más sportágban gól, vagy pont elérése után az ellenfél csapata következhet, míg hokiban minden egyes játékmegszakítás után, legyen az akár kiállítás, akár gól miatt, buli következik.

E játékelem fontosságáról megoszlanak a vélemények. Egy meccsen a rendes játékidőben 50 körül mozog a számuk. A Nashville az NHL legjobban bulizó csapata, ugyanakkor még rájátszásba sem került. Olyan apróságokról van tehát szó, amelyek önmagukban nem, de egy összetett rendszer részeként befolyásolják a mérkőzések kimenetelét. Bizonyos játékszituációkban pedig életbe vágóan fontosak lehetnek. Ilyenek az emberelőnyös vagy emberhátrányos helyzetek. Támadásnál egy bulielhozatal után azonnal lehet lőni, vagy a zavart kihasználva gólhelyzetet kialakítani. Emberhátrányban elhozott koronggal megakadályozzuk ugyanezt, ha még kilőni is sikerül a harmadból, az akár 15-20 másodpercet is jelenthet, amin nagyon sok múlhat.

Jarret Stoll a liga egyik legjobb bulizója, 60%-hoz közelít a statisztikája. 185 centi magas, 95 kiló, hokis viszonylatban nem számít különösebben robusztus alkatnak, sikerének titka a fürgesége és az ügyessége. Minden bulinál előzetes kalkulációkat végez annak függvényében, hogy ellenfele milyen taktikát alkalmazhat, hol állnak saját csapattársai, a játékvezető jobb vagy bal kezes-e. Mert ugyan elvileg a korongnak éppen a bedobópont közepébe kellene esnie, azonban ez ritkán sikerül. Stoll tapasztalatai azt mutatják, hogy a jobb kezesek néhány centivel a középponttól jobbra, a balkezesek pár centivel balra hajlamosak dobni azt.

Stoll még Edmontonban tanulta a bulizás mesterségét, nem mástól, mint Adam Oatestől. Az ötszörös All Star-válogatott center szerint: “A legtöbben úgy gondolják, ez csak a méreten múlik. Pedig valójában kizárólag az erőáttéten. De én nem sokat tanítottam Stollt, tudta ő azt már akkor magától is.” Némiképp vicces, de 31 éves hősünk másképpen emlékszik: “Oates mutatta meg nekem, hogy tudom fonákkal mindig elhozni a korongot. Úgy sokkal erősebb az ember.”

A Kings csatára azóta is keményen dolgozik a technikáján. A döntőben is látható volt, hogy a meccsek előtti bemelegítéskor az egyik másodedző dobja be neki a korongokat egymás után, hogy a szem-kéz koordinációja tökéletesen összehangolódjon, ami egy kulcsfontosságú tényezője a sikernek, a gyorsaság és az ügyesség mellett. És persze kell hozzá fizikum is, hiszen a két korongért összecsapó játékos egymásnak is feszül.

“Szeretem azt a pillanatot, amikor rámozdulok. Nem mindig sikerül elhozni első kísérletből a pakkot, hanem gyakran csak második vagy harmadik próbálkozásra.” Talán ezért is van, hogy egy dologban eltér Oates és Stoll véleménye. Oates szerint le kell higgadni buli előtt, tiszta fejjel kell odaállni a bedobóponthoz. Stoll viszont így látja: “Én használom az energiát a buliknál. Nem hiszem, hogy az a jó megközelítés, hogy le kell nyugodni a bedobás előtt.”