Elemzés Drew Doughty góljáról

A Stanley Kupa fináléjának első meccsét hosszabbításban nyerte meg a hazai pályán játszó Los Angeles Kings. A thescore.com nevű internetes szaklap rendszeresen közöl elemzéseket, egyik legutóbbi cikkükben ezt a meccset vizsgálták.

Justin Bourne, a cikk szerzője szerint a győztes gólon nincs sok elemezni való, egy szerencsétlen egyéni hibát használt ki kíméletlenül a Kings, de tulajdonképpen mindenki más a helyén volt, tette a dolgát. Ennél sok érdekesebbek voltak a második, egyenlítő hazai találat előzményei. A Rangers az első harmadban kétgólos előnyre tett szert, azonban a 27. percre a hazaiak ledolgozták a hátrányt. A második Kings-gól szerzője Drew Doughty volt, meg is mutatjuk, hogyan lőtte. A mérkőzés teljes gólösszefoglalója ide kattintva tekinthető meg.

Az akció azzal indul, hogy Justin Williams a hosszú oldalon elindul a kék vonal felé, Kyle Clifford pedig azt teszi, amit egyre gyakrabban látunk manapság, a saját harmadából a korongot megemelve indítja csapattársát. Ennek a passznak az az előnye, hogy nehezebb lekapcsolni, míg ? ahogy mondani szokás ? jó játékosnak nem adhatsz rossz passzt. Williams pedig minden gond nélkül le is veszi a körülbelül 80 km/h-s sebességgel száguldó korongot.

A passz tehát sikerül és Williams egy az egyben találja magát Marc Staallal szemben, aki elég jól védekezik. A kéket ugyan hamar feladja, de utolsó emberként nem léphet fel túl agresszív módon, ez tehát rendben van. Emellett jól zárja a szöget, szorítja kifelé ellenfelét, a palánk irányába. Williams első célját teljesítette, megnyerte a kék vonalat, bevitte a támadóharmadba a korongot. Mivel itt megakadt, nagyon okosan visszafordult és időt nyert arra, hogy a társak felérjenek és segítsenek.

A következő eseménysor jól mutatja, hogy a modern hokiban miért fordítanak annyi energiát a back-checkingre. Az első lépés az ellenfeled azonosítása: kit fogsz, ez az első dolog, amit el kell döntened, amikor belépsz a védekező harmadba. Ha előtted van a játékos, akkor leütközni nem tudod, ha mögötted van, akkor el kell dönteni, hogy fellép a támadáshoz vagy levonul cserére. A következő dolog, amiben szintén döntést kell hozni, hogy lerohanás van, ahol embert kell fogni, vagy egyszerűen a saját kapud előtt számodra kijelölt helyet kell védened. A játékosok a következő felállásban értek vissza.

Mint látható, minden védőjátékos elfoglalta a pozíciót, jól áll a lábán, mindenkinek megvan a párja. Az egyetlen dolog, amit nem látunk az az, hogy Derek Dorsett merre néz.

Óh, igen, hát ezt nem szabad. A legfontosabb, hogy az embert figyeld, Dorsett pedig jól láthatóan a korongot nézi, óriási hiba. Eközben Doughty felszántja a semleges zónát, nagy erőkkel igyekszik felzárkózni támadóharmadbeli társaihoz.

Mindeközben a Kings csatárainak mindegyike valami nagyon hasznosat csinál, Mike Richards saját harmadából kilőve máris ott van az ellenfél kapuja előtt, lefoglalva ezzel az ellenfél egyik hátvédjét, Stralmant, és így teret nyitva a többiek előtt. Clifford szintén a kapu elé tart, Williams kerülve egyet időt nyer, majd jól olvasva a játékot passzol, mindeközben pedig ügyel arra, hogy egy esetleges korongvesztésből kibontakozó ellentámadásra is tudjon reagálni.

Dorsett végre reagál, megfordul, körülnéz, de ekkor már késő, eddigre Doughty előnyre tett szert vele szemben. Megpróbálja lefülelni a passzt, de az nem sikerül, Doughty átveszi a lábai között a korongot, majd gond nélkül befejezi az akciót. Három védő jól teszi a dolgát, egy negyedik hibázik, és ennyi pont elég is a hirtelen halálhoz. Amint Doughty átveszi a korongot, Cliffordnak és Richardsnak már csak annyi dolga van, hogy továbbra is lekösse Stralman és Moore figyelmét, így Doughty zavartalanul lőhet.

Ennyi. 1-0 a Kings javára a döntő szériában.