Az A csoport sem fenékig tejfel

A Villard de Lans visszalép az első osztályú bajnokságtól, de több csapat is bajba kerülhet az elkövetkező néhány évben. Hosszú távú stratégia gondolkodás és teljes pénzügyi átvilágítás Franciaországban.

A francia klub közleményben tudatta a közvéleménnyel, hogy a továbbiakban nem tudja vállalni az első osztályban való indulással járó pénzügyi terheket. A fenntartható működés keretei között csak az utánpótlás és a 2. divízióban, vagyis a harmadosztályban szereplő felnőtt csapat finanszírozására van mód.

Az évről évre egyre jobban szereplő francia válogatott egyik bázisát jelentő Ligue Magnus igen törékeny lábakon áll. Tavaly az Epinal, előtte a Briancon körül adódtak gondok, de szinte minden évben veszélybe kerül valamelyik klub indulása. Az ügy apropóján kivételesen hosszú és alapos elemzés jelent meg a legnagyobb francia hokiportálon, a hockeyhebdo.com-on. A cikk szerint Franciaország egyszerűen képtelen eltartani nem hogy 14, de még 10 klubot is. Ismeretes, hogy a Ligue Magnus jelenleg 14 csapattal működik, ezt a létszámot 2016-ra 12-re kívánják levinni, de az adatok azt mutatják, hogy még ez is túl sok.

Mindeközben a szövetség, amely a ligát is irányítja, arra törekszik, hogy professzionálisabbá tegye a csapatok működését. Ennek egyik sarokpontja a mindenre kiterjedő pénzügyi ellenőrzés. A csapatoknak minden év júniusában pénzügyi jelentést kell készíteniük, amelyben fillérre elszámolnak minden kiadásukkal és bevételükkel. Az a klub, ahol a könyvvizsgálók hibát találnak vagy fenntarthatatlan pénzügyi egyensúlytalanságot, nem indulhat a következő évi kiírásban. Ezzel máris sikerült elejét venni a nagyobb botrányoknak, amelyek korábban szintén gyakran előfordultak, elég csak a Briancon vagy a Grenoble esetére utalni, e két nagy presztízsű csapat néhány évvel ezelőtt a felszámolás szélére került a felelőtlen gazdálkodás következtében.

Ettől azonban a csapatoknak még nem lett több pénzük. A szövetség ráadásul fokozatosan, évről évre történő fejlesztések útján egyre többet vár el a kluboktól, amelyeknek előre meghatározott pontos menetrend szerint kell fejleszteniük a szervezetüket. 2017-re a ligában induló 12 csapat mindegyikében kell például alkalmazni megfelelő diplomával rendelkező edzőt, másodedzőt, general managert, a fizikai felkészítést irányító szakembert, titkársági asszisztenst, marketingest, webmestert. Természetesen emellett egy teljes utánpótlás-rendszert is fenn kell tartani. Érdekesség, hogy Franciaországban a légiósok számát nem korlátozzák, ehelyett viszont előírják, hogy minden csapatban legalább 10 saját nevelésű játékosnak kell szerepelnie.

A lapban megjelent elemzés szerint ezek alapján egy csapat fenntartási költsége a legalacsonyabb bérekkel számolva is 1,3 millió euró. A 2012/13-as szezon adatai alapján a most visszalépő villard-iak gazdálkodtak a legkevesebb pénzből, költségvetésük nem érte el a 740 ezer eurót, vagyis a 220 millió forintot. A liga tetején a Rouen, a Grenoble és az Amiens áll, e három klub mindegyike évi kétmillió eurónál is többet költ, a Rouen egyenesen 2,8 millióból gazdálkodik, a Grenoble büdzséje 2,25 millió, az Amiens-é 2,15 millió euró. Sokatmondó tény, hogy az idei bajnok Briancon költségvetése 1,3 millió euró, vagyis éppen csak eléri azt a színvonalat, aminek a lap szakértői szerint két év múlva a minimum-költségvetésnek kell lennie. Ez az összeg az ötödik legmagasabb a ligában, a kétmilliós klubok mellett az Angers közel 1,6 millió euróból gazdálkodik. A többiek, az 1,2 millió eurós költségvetésű Dijon kivételével 1 millió euró közeli büdzsével rendelkeznek, ami 30%-kal marad el az előirányzott 1,3 millió eurótól.

Szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy a Villard de Lans esete alapjaiban különbözik a korábbi botrányoktól, ahol többnyire az eredmények hajszolása vezetett a felelőtlen gazdálkodáshoz. Itt mélyebb problémáról van szó, teljes pénzügyi fegyelem mellett egyszerűen képtelen a klub előteremteni az induláshoz szükséges eszközöket. Ami még nagyobb gond, hasonló probléma előbb-utóbb el fogja érni az egymillió euróból gazdálkodó klubokat, akik pedig többségben vannak a ligában. A Caen, a Gap, a Morzine, a Mulhouse, a Strasbourg esetében csak idő kérdése, hogy mikor dobják be a törülközőt.

Az okok többsége évek óta ismert: a tévés közvetítések ügye továbbra is rendezetlen, a nagy városokban nem sikerült megtelepíteni első osztályú csapatokat, így a mezőny többsége alpesi kis településekről való, ahol képtelenség tőkeerős szponzort találni. A jégcsarnokok állaga is hagy kívánni valót maga után, korlátozott befogadóképességük és elhanyagolt állapotuk aligha alkalmas a nézőszám jelentős növelésére. Jelenleg Grenoble-ban a legmagasabbak a nézőszámok, az alapszakasz meccseire átlagban 4300-nál is több néző látogatott ki, közel háromezres nézőszámot az Amiens (2863) és a Rouen (2619) tudott produkálni. Meglepő módon Lucian Basile új csapata, a Gap a negyedik, alig elmaradva a kétezer nézőtől, majd jön a Briancon, a Strasbourg és az Epinal, 1500 körüli átlagokkal. Ezernél kevesebb nézőt a Caen, az Angers, a Morzine, a Dijon és a Villard de Lans tudott felmutatni. Ebből különösen az Angers érdekes, hiszen sokáig bajnokesélyesnek számított és a költségvetése is a negyedik legmagasabb a ligában.

Mindezek együtt pedig azt eredményezik, hogy képtelenség a szponzori kör növelése, az önkormányzatok már így is sok helyen erőn felül támogatják a hokit. Úgy tűnik, hogy a franciák válaszút elé érkeztek, a minőség és a mennyiség között kell az egyensúlyt megtalálniuk. Vagy magas minőségben, de kevesebb számú csapattal rendelkező ligájuk lesz, vagy lesz ugyan 12 csapat, amelyek közel fele azonban versenyképtelen lenne egy másik A csoportos ország bajnokságában.

Fentiek alapján azt azért mondhatjuk, minden nehézség ellenére szívesen magunkra vennénk a francia hoki problémáit, és középtávon milyen jó lenne a transzparencia, valamint a stratégiai tervezés és gondolkodás ezen szintjére eljutni.