Küzdjön, mutassa meg, mennyit ér

Dobos Tamás, a Ferencváros edzője úgy látja, továbbra is szűk a hazai játékosállomány a liga követelményeihez képest, sokaknál kevés a motiváció. Szezonértékelő sorozatunk második részéhez értünk, a 7 MOL Liga-vezetőedző közül Ancsin János már elmondta véleményét.

Hogyan értékeli a mögöttünk hagyott szezont?

Felemás szezont zártunk, hiszen a végső helyezést tekintve nem léptünk előre, ugyanakkor mégsem lehetünk teljesen elégedetlenek. Sok pozitívuma volt az évnek. Bár nem sikerült bejutnunk a rájátszásba, de majdnem az utolsó pillanatig versenyben voltunk érte, és ez nagy előrelépés a korábbi évekhez képest. Többnyire apróságokon múlt ez, több meccset vesztettünk el ezek miatt. Ha ezek közül csak párat megnyerünk, akkor lehet, hogy a rájátszásba is bekerülünk. Tanulságos év volt, látjuk a hibákat és azt, hogy hol kell erősítenünk.

Ha a ligára gondolok, a legfontosabb tapasztalat, hogy továbbra is szűk a hazai játékosállomány a liga követelményeihez képest. Érdekes volt látnom, hogy mintha még mindig kevés lenne a motiváció sokaknál. Számos olyan játékos van a ligában, akiben benne van annak a lehetősége, hogy a válogatott közelébe kerüljön. Sokan közülük behívót sem kaptak, mégis az volt az érzésem, hogy ettől sem pörögtek fel. Egy 25-28 éves játékostól azt várná az ember, hogy küzdjön, mutassa meg, mennyit ér.

Fotó: Mudra László (jegkorongblog.hu)

Mit gondol, miben fejlődött a MOL Liga a legtöbbet idén?

Ismét nagyot lépett előre a MOL Liga. Sokkal magasabb a mérkőzések tempója, mint akár csak egy-két éve volt, az összjáték is magasabb színvonalú. Sokkal összetettebb játékot játszanak a csapatok. A mérkőzések taktikusabbak, gyorsabbak, és fizikailag is sokkal magasabb felkészültséget igényelnek a korábbi évekhez képest. Amikor szabadnaposak voltunk, igyekeztem más mérkőzésekre is kilátogatni. Szerintem nagyon sok eladható meccset láthattunk idén a ligában. Ez persze köszönhető annak is, hogy egyre jobbak a légiósok, akik húzzák magukkal a hazaiakat is. Ugyanakkor az is látszik, hogy az eredmény nagyon erősen függ a költségvetéstől. Az Érsekújvár óriási helyzeti előnyben van, hiszen Szlovákiából a magyarországi és romániai csapatokhoz képest szinte korlátlan játékosállományból meríthet. Ezzel versenyre kelni csak megfelelő költségvetéssel lehet. Ugyanakkor az ő részvételük húzza a ligát, éppen azzal, hogy ha erős a konkurencia, ők is erős csapatot csinálnak.

Lassan megérett az idő arra, hogy a juniorbajnokság és a MOL Liga között el tudjon indulni egy értékes bajnokság. Manapság is sokan hagyják abba a hokit azért, mert a korosztályos bajnokságból kiöregedve nincs hol játszaniuk. Kevesen tudnak egyből megfelelni a MOL Ligának, de most egész egyszerűen nincs más. Itt óriási űrt érzek, és ezt minél hamarabb be kellene tölteni, hogy bővüljön a magyar hoki játékosbázisa.

Ha egy dolgot másképpen csinálhatna, mint tette azt az elmúlt szezonban, mi lenne az?

Célirányosabban igazolnánk az egyes posztokra.

Ha egyetlen dolgot megváltoztathatna a ligában, mi lenne az és miért?

A szezon menetrendjén változtatnék. Túl korán kezdünk és túl korán fejezzük be a szezont. Szeptember elején kezdtünk az elmúlt években, Európában majdnem elsőként. Emiatt a felkészülés sokkal rövidebb lehetett, a szezon eleje arra ment rá, hogy a csapatok utolérjék magukat. Ha például két héttel később kezdhetnénk, akkor kéthétnyi munkával felkészültebb csapatok kezdenék a bajnokságot.

Mik voltak a mögöttük hagyott szezon legjobb és legrosszabb pillanatai az ön számára?

A legkellemesebb az október végétől december legelejéig tartó menetelésünk volt, amikor szinte nem volt olyan meccs, ahol pontot ne szereztünk volna, rájátszást érő helyre kerültünk. A legrosszabb pedig az ezt követő decemberi-január eleji rossz sorozatunk volt, amely ? így utólag már tudjuk ? eldöntötte, hogy nem jutunk be a rájátszásba.