Az osztrákok nem szabadulnak a szocsi balhétól

Mindenkit meglepő fordulat következett kedden az osztrák jégkorongban. Dieter Kalt, a szövetség elnöke nem bírta tovább, nyilatkozatában megnevezte a szocsi éjszakában bulizókat. A névsorban vannak meglepetések. Az érintettek hangosan tiltakoznak, újra áll a bál a válogatott körül.

Kalt két hónap alatt rájött az evidensre, nem lehet a szőnyeg alá söpörni egy ilyen botrányt. Megpróbálták, nem sikerült. Sokadszor fordul ez elő az osztrák szövetséggel, többek között ezért sem lehet csodálkozni azon, hogy a normális osztrák bajnokságot sem ők szervezik, hanem az EBEL. Az alábbiakban Dieter Kalt mosolyfakasztó fejtegetését olvashatják, a legfontosabb részeket szó szerinti fordításban közöljük.

Az elnök így fogalmazott: “Ahhoz, hogy ezt a lépést megtegyem, talán az volt az utolsó csepp a pohárban, hogy egyes játékosok, akik hangzatos nyilatkozatokban ujjal mutogatnak másokra (és köztük a szövetségre), maguk is azok közé tartoznak, akik túlfeszítették a húrt.

Valójában mindenki ismeri őket. Vanek, Raffl és Grabner Vanek menedzserén keresztül szólalt meg. Florian Iberer és Altmann is rögtön elnézést kért és mélyen megbánta a történteket. Stefan UIlmer (most sérült) és René Swette (3. kapusként nem jutott szóhoz) szintén ott volt. De ugyancsak későn és nem busszal tért haza Pöck és Trattnig (!) is.

A játékosok viselkedése rendkívül erős mélyütés volt a számomra. Egy évszázados esélyt szalasztottunk el. Sokan már nincsenek a válogatottban. Néhányokról már tudtuk, egyesekről sejtettük. Az olimpia és a bajnokság testileg megviselte őket. Többen éveken keresztül a csapat támaszai voltak, a legjobbjukat adták, hogy minél jobban szerepeljünk a különböző világbajnokságokon. Mostanra azonban néhányan az idősebbek közül már nem tudják magukat egy újabb világbajnokságra motiválni.

Azok, akik a vereségért elsősorban felelősek, most a tükörbe kell nézzenek. Csak remélni tudom, hogy ők is tanultak a helytelen viselkedésükből.

Szocsiban a még versenyben levő csapat iránti szolidaritásból nem fordultunk a nyilvánossághoz. De jobb későn, mint soha… Én is tanultam valamit.

Az új csapat, az osztrák jégkorong megfiatalított arca a múlt terheitől megszabadulva kell Dél-Koreába utazzon, hogy belevágjon az újrakezdésbe.

Mindenki, aki oly szívesen ítélkezik mások felett, el kell gondolkozzon azon, vajon nem ül-e ő maga is a kirakatban, és hogy nem túl hasznos, ha kövekkel dobál. A legkönnyebb természetesen a hibát mindig másokban keresni.”

Az elnöki nyilatkozatra meglepetten reagált az ugyancsak hírbe hozott Thomas Pöck, aki elmondta, azért nem a busszal mentek haza az olimpiai faluba, mert úgy tudták, az 23:30-kor megy, de a valóságban fél órával korábban indult. Mint mondja, a neve és Trattnig említésre került, de további 4-5 játékosé, akik ugyancsak velük együtt mentek vissza a faluba, nem. “Vonattal tértünk haza, és másnap beszámoltunk erről Manny Viveirosnak is” ? tette hozzá, amely jelentősen ellentmond a szövetségi kapitány korábbi nyilatkozatának, aki azt nyilatkozta, hogy semmit nem tudott az esetről.

Ugyancsak visszautasította a vádakat a korábban kemény kritikát megfogalmazó Trattnig is. “Megkérdezhetik Manny Viveirost, nem voltam ott” ? nyilatkozta. Hozzátette, amíg folyik az EBEL-rájátszás, nem nyilatkozik, utána reagál a történtekre. A két játékos súlyos jelzőkkel illeték Kalt eljárásmódját. A történet nagyon kínos, lassan már a külső szemlélő számára. Trattnig első felindulásában súlyos vádakkal illette csapattársait, ez a nyilatkozat később visszavonásra került, úgyhogy nem is idézzük. Mindenesetre az indulatok csitulására még várni kell.

Már rég túl lennének rajta, ha február 19-én megfelelő módon lezárják a kérdést.