Egy ötéves korszak lezárult

Ez egy erősebb A csoportos vb volt, mint a tavalyi. Gömöri Csaba, két játékosa és három japán értékelése a női U18-as A csoportos vb utolsó előtti napján.

Gömöri Csaba (Magyarország, szövetségi edző): ”Azt gondolom, hogy az eredmény aránya nem tükrözi a két csapat közti különbséget, ez fáj. Nehéz egy 6-0-s vereség után arról beszélni, hogy mégis mi volt a pozitív. De azt mindenképp el kell mondjam, hogy a lányok a mai nap folyamán is küzdelemből jelesre vizsgáztak. A mérkőzésen az első két harmad az egy külön történet,  azt gondolom, ekkor a japán csapat semmivel sem játszott jobban, sőt ezt mutatta a kapura lövési arány, bulielhozatalok és a játék képe is. Ellenben nem mi lőttük a gólt, az első harmadban újra csak egy váratlan góllal megszerezték a vezetést és a játék képe a második harmadban sem változott, folyamatos támadásaink, lövéseink veszélyt jelentettek. Azt gondolom, a mai napon kitűnően védő kapusuk is sokat tett érte, hogy ne egyenlítsünk, majd egy újabb hibát kihasználva ők értek el gólt.

Így nem maradt más az utolsó 20 percre, minthogy 2-0-s hátrányból próbáljunk felállni. Ez borzasztó nehéz akkor, amikor közel hat mérkőzés van a játékosok lábában és fejében kilenc napon belül, viszont mégis meg kellett próbálnunk a lehetetlent, ezért a csapatot teljesen átalakítva, lehet mondani, hogy 19-re lapot húztunk és megpróbáltunk még támadóbb hokit játszani. Természetesen ez az egyik legnehezebb dolog, amikor fejben már fáradt egy csapat és akkor kell mozgósítani mindent. Az utolsó tíz percben, miután a harmadik gólt is megkaptuk, egy időkérést követően, bár mindent megtettünk, továbbra is domináltunk, de a japán csapat a kontráiból sorra ütötte a gólokat, mely ekkor már sokkolta a csapatot. Így a vége ennek a mérkőzésnek sajnos ilyen arányú vereség lett.

Azt gondolom, a világbajnokságot összességében kell értékelni, és természetesen ki kell mondani, a kiesés fáj, a kiesés ténye kudarc. Viszont egy ilyen világesemény befejezésekor összességében kell nézni az elmúlt egy hetet. Ha ezt nézzük, akkor rengeteg apróbb siker is volt ezen a világbajnokságon és ezen a héten. Az elsődleges, hogy Magyarországra tudtuk hozni a magyar lányok eredményei révén a nagy hokinemzeteket, a világ legjobb hét csapatát. Soha nem volt A csoportos világbajnokság Magyarországon, és az, hogy most itt lehettek a világ nagy hokihatalmai, ezt a lányok érték el az elmúlt évek során. Ugyanilyen sikernek könyvelem el, hogy hosszú idő után a magyar női jégkorongsport fantasztikus közönséget vonzott a lelátókra. Hatalmas élmény volt napról napra több mint ezer néző előtt játszani. Külön köszönet érte és az egyik legnagyobb szomorúságom, hogy a végén ők nem örülhettek annyira, amennyire szerették volna.

Köszönetet kell mondjak az MJSZ-nek és az összes dolgozójának, akik hetek óta rengeteget dolgoznak azért, hogy ez a vb ilyen gördülékeny és ilyen sikeres lebonyolítású legyen. Hatalmas köszönet az önkénteseknek, akik akár csapatkísérőként, szervezőbizottsági tagként, vagy bármilyen más módon idejüket áldozták arra, hogy a magyar csapat és a világ hokielitjének ilyen fantasztikus kiszolgálásban legyen része. Az összes támogatónak is, aki a hoki mellé, vagy kimondottan most a női hoki mellé álltak, mint például a Nők Szövetsége, és ezen támogatók száma napról napra nőtt, talán azért is, mert ezek a lányok ? talán én tudom a legjobban ? ennyire szerethetőek. Naponta érkeztek újabb támogatások, motiváló ajándékok, amit a lányok nagyon köszönnek és természetesen a stáb is. Meg kell köszönnöm az összes hozzátartozónak, akik szintén a lelátón buzdították a csapatot, ilyen fantasztikus kis hölgyeket neveltek, és minden áldozatukat, amit a hokiért hoztak. Szeretném a végén, de nem utolsósorban megköszönni a saját stábomnak, Kolbenheyer Zsuzsannának, Buzás Norbertnek, Egri Gergőnek, Holéczy Rogernek, Medgyes Lászlónak, Örsi Bencének és Prohászka Zoltánnak,  akikkel mindig megtaláljuk a közös hangot, és nagyon jó együtt dolgozni velük. Bár a végére maradt, de semmiképp sem kellene utoljára, a saját családomnak is szeretném megköszönni, hogy az évek hosszú sora alatt támogatott, mert ezt a munkát csak így lehet elvégezni.

Egy korszak lezárult az U18-as csapat életében, és meg kell mondjam, az enyémben is, hiszen öt évvel ezelőtt, amikor nekiindultunk és U18-as válogatottat hoztunk létre kollégáimmal, én azt ígértem, hogy ezt a generációt a 18 éves koruk eléréséig mindenképpen megpróbálom tudásom legjavával végigvinni. Fantasztikus élményeket éltünk meg együtt az elmúlt időben, az út természetesen nem volt sima, rengeteg akadály is gördült elénk, amiről természetesen amikor sikerek vannak, az ember hamar megfeledkezik. Azt gondolom, hogy most így egy kicsit lezárva ezt az időszakot, periódust, ha megállok egy pillanatra és visszaemlékszem, akkor leginkább a sikerek, a nagyszerű élmények jutnak eszembe. Egy asiagói arany, melyet Tromsőben még egy követett, vagy éppen egy Vierumakiban elért 6. hely, bennmaradás a világelitben, és természetesen ez a hazai rendezésű világbajnokság is.

Azt gondolom, összességében egy igen sikeres öt évet zártunk, s mindenképpen egy generációváltást követően, hiszen 12-en kiöregednek a csapatból, egy új periódusnak kell jönnie mindenképpen. Sorban állnak fiatal tehetségek, akik már idén is többször velünk edzettek, őket kell beépíteni a jövő évi csapatba, amely előtt egy újabb nehéz feladat áll majd a 2015-ös divízió 1-es vb-n, ahol talán egy új nagy generáció első lépéseit láthatja majd a jövő évtől a közönség. Hamarosan majd ők egy másik nagy generációvá lehetnek. Ehhez kívánok mindenkinek sok sikert, és természetesen egy ilyen korszak lezárása után majd az illetékesek eldöntik, hogy kivel is képzelik el ennek az új generációnak a sikeres munkáját.

Nekünk egy feladatunk maradt az idei évben és az sem kevés, a felnőtt válogatottat felkészíteni a napokon belül kezdődő lettországi vb-re, ahová tavaly Aucklandben jutottuk föl, egy osztállyal feljebb vívhatjuk csatáinkat. Ebből a csapatból nagyjából a fele azon a vb-n is részt vesz, így az élet nem áll meg, egy hét múlva emelt fővel ott kell helytállni. Arra a vébére is úgy utazunk ki, hogy becsületesen felkészültünk, az U18-as vb alatt többször edzést tartottunk felnőtt játékosoknak is, hiszen a sors fintora az, hogy egy héten belül újabb megméretés vár ránk. Azt gondolom, ha sikerült volna a bennmaradás, az egy nagy lökést adott volna arra a vb-re is, és lendületből, ahogy Asiagóból Tromsőre mentünk, erre a vébére is még nagyobb eséllyel mennénk. De így is a munkát elvégeztük, állunk elébe, és a felnőtt vb-n ez a csapat az éremért fog küzdeni.”

Krivi Krisztina (Magyarország, támadó): ”Nem nagyon álltak mellettünk az égiek, sem ezen a mérkőzésen, sem az egész tornán. Sok meló volt a mai mérkőzésben is, hiába nyomtunk, hiába támadtunk, nem zárult eredménnyel. Sajnálom, hogy nem játszhatták le a győzelmünk tiszteletére a Himnuszt, viszont így is élmény volt, hogy a torna zárásaként a szurkolók elénekelték nekünk. Hihetetlen élmény. Ez volt az utolsó évem a női ifjúsági válogatottban, szívesen megküzdenék újra a feljutásért, ám sajnos ezt mi, az 1996-ban született korosztály nem tehetjük meg.”

Odnoga Lotti (Magyarország, védő): ”Sajnálom, hogy nem tudtunk mérkőzést nyerni a vb-n. Az elején jól tartottuk magunkat, sok helyzetet kihagytunk sajnos. Legalább három kapuvasat lőttünk, ma mindenki ideges volt, nehogy kikapjuk, és ez okozta a vesztünket. A harmadik harmad végére szétestünk, nem szerettünk volna így búcsúzni a világbajnokságtól, de sajnos így sikerült. Jövőre célunk visszakerülni az A csoportba. Mivel 1999-ben születtem, még vár rám három U18-as világbajnokság. Idén nehéz volt idősebbek között játszanom, főleg a magasságom és testalkatom miatt. Nem bántak úgy velem a többiek, mint a kisebbekkel, teljes jogú tagként kezeltek. Remélem, az ő tiszteletükre is vissza tudunk jutni jövőre a legjobbak közé.”

Josifumi Fudzsiszava (Japán, szövetségi edző): ”Nagyon kemény volt ez a világbajnokság, nem volt könnyű dolgunk. A magyarok ellen is két nehéz meccset játszottunk, szerintem mivel hazai pályán voltak, ezért ők voltak előnyben. Büszke vagyok a csapatomra, mert jól játszottak, felelősséget vállaltak egymásért, és türelmesen játszottak. A meccs után ma megköszöntem nekik, amit tettek, hogy bent maradtak és csapatként küzdöttek. Jövőre talán még nehezebb dolgunk lesz, de most még nem is szeretnénk ezzel foglalkozni, ki kell élvezni azt, hogy most sikert értünk el.”

Josino Enomoto (Japán, támadó): ”Életem első gólját lőttem a válogatottban, nagyon boldog vagyok. Bár be kell vallanom, eléggé szerencsés gól volt, de én azért örülök neki. Mi, japánok mindig nagyon óvatosan játszunk az első öt percben, ez is lehetett a kulcs, hogy most is fegyelmezettek voltunk. Emellett sokat korcsolyáztunk, és próbáltunk gyorsak lenni minden helyzetben. A következő világbajnokságon is ott leszek a terveim szerint, remélem, sok pontot fogok szerezni.”

Nana Hattori (Japán, hátvéd): ”Nem vagyok teljesen elégedett, több kapura lövést vártam magamtól és gyorsabb tempót. A csapat viszont jól ment, büszke vagyok rájuk. Ezen a világbajnokságon minden csapat profibb volt, mint mi, a legtöbben jobb körülmények között készültek. Nekünk ez nagyon nagy eredmény, hogy sikerült bent maradnunk. Szerintem az apró részletekben rejlett a siker, ezekre nagyon figyelünk mindig, csak ezek segítségével tudunk a jobb ellenfelekkel versenyben maradni.”